MŰFAJOK szerinti bontás:

2016. június 28., kedd

Kalandos küldetés: Győzd le a programot; A robotok lázadása (A Rubik-misszió)





Most kivételesen - egyszeri alkalom - nem olyan könyvet ajánlok, amit mi olvastunk, hanem amelyeket ajándékba vettünk valakinek.
Ennek oka az, hogy annyira klassznak tartjuk a Kalandos küldetés című sorozatot, hogy megragadnánk az alkalmat, hogy akkor is ajánljuk valamely részét, ha azt épp most nem mi olvassuk.

A sorozat két újabb részét szeretnénk tehát ajánlani nektek, ezúttal picit nagyobb gyermekeknek - olyanoknak, akik érdeklődnek az informatika vagy a fizika iránt.

A Győzd le a programot című részben egy számítógépes kaland vár a gyermekre. A lovagok veszte egészen új szintre emeli a számítógépes játékot: szó szerint a közepébe csöppen a gyerkőc. Ám ha a program részévé válik, a veszélyt nem csupán a lovagok és a sárkányok jelentik.

A Rubik-misszió ezúttal a számítástechnika világába repíti el az olvasóit, és miközben a programozás és az algoritmusok között kalandoznak, még informatikából is okosabbak lesznek!

A robotok lázadása során pedig egy robotikus kaland vár a kis olvasókra, melynek során veszélybe kerül egy robotkutató központ. Ki kell játszani a szenzorokat, hatástalanítani a robotokat, és legyőzni az őrült tudóst.

A Rubik-missziónak ez a része a feltalálók és a robotika világába kalauzolja a gyermekeket, és miközben a találmányok között kalandoznak, bővítik fizikából szerzett ismereteiket is.

Mindkét rész végén kisokos található, amely elmagyarázza az új kifejezéseket, de annyira sokszínű ez a könyv, hogy még recept is található benne!

Nagyszerű szórakozás a téma iránt érdeklődőknek!
És remek ismerkedési lehetőség a témákkal annak, aki még nem jártas a fizika és az informatika világában.

A Győzd le a programot megrendelhető ITT, A robotok lázadása pedig ITT.

Kalandos küldetés: A lovagi viadal



Újabb kötetekkel bővült a Napraforgó Kiadó népszerű sorozata, a Kalandos küldetés.
Itt is a gyerekek a főszereplők - ez esetben a lovagok mellett -, és a küldetés során a történelmi tudásukat kell kamatoztatniuk.

El kell foglalniuk az erődöt, és ennek során nemcsak próbára teszik a történelemből szerzett ismereteiket, hanem bővítik is a tudásukat.

A könyv tele van izgalommal, melynek során a következő kérdésekkel találja magát szembe a gyermek: képes-e megállni a lábán a középkorban? Megnyeri-e a lovagi tornát, meg tudja-e menteni a király életét, és el tud-e foglalni egy erődítményt? Vagy legyőzi a gonosz báró?

Garantált szórakozás, ez a rész elsősorban fiúknak, akár 6-7, akár 11-12 éves korban!

A gyerkőc maga alakítja a történetet, és ő dönti el, hogy hogyan oldja meg a rá váró feladatokat. Ennek során kiderül, hogy többet tud, mint gondolná.

Én nagyon örülök, hogy a gyermekeim olvasnak regényeket, de egy-egy ilyen kalandos küldetés szuper lazítás a nagyobb terjedelmű könyvek között, és egy regény közben is akár.

Igazán színes, szórakoztató olvasmány, és szerintem ez a legfontosabb, nem is a tudásbővítés - egyszerűen élvezik ezeket a "küldetéseket" a gyerekek, és az olvasásnak ez a lényege. Arról nem is beszélve, hogy sikerélményük van, miután megoldottak egy-egy feladatot, ami szintén motivációt jelent a további olvasáshoz. Ha a cél az, hogy egy gyerek szeresse a könyveket, akkor ahhoz remek út vezet a Kalandos küldetéseken keresztül.

És ha már szeret olvasni - akkor sem fogja tudni letenni egyiket sem.

A Napraforgó Kiadótól megrendelhető!

Rick Riordan: Az elveszett hős (Az Olimposz hősei 1. rész)


Oldalszám: 544
Kötéstípus: kemény táblás védőborítóval
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Heroes of Olympus: The Lost Hero
Fordító: Acsai Roland


"Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkaspótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?
Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!"


Dávid tegnap fejezte be ezt a könyvet - ő már bátran nekivág a vastag olvasmányoknak is; ez is több mint 500 oldalas könyv.

Ugyanannyira tetszett neki ez a rész is, mint az eddigi Percy Jackson-történetek, főként az, hogy mindegyik fejezetet valamelyik főszereplő szemszögéből láttatta az író.
Ez alapján kíváncsi a folytatásra, hiszen sikerült Rick Riordannak úgy lezárni a történetet, hogy nincs lezárva - és hogy ezáltal felcsigázza az érdeklődést, vajon mi lesz ezután; vajon hol van Percy Jackson.

Dávidnak az különösen tetszik, hogy az író ötvözi a modernitást a mitológiával - nagyszerű ötlet.

Meglepő fordulatok vannak a regényben, és fokozatosan egyre több dolog derül ki a főszereplő életéről, hiszen az amnézia az egyik "főszereplője" a könyvnek, és mindig nagyon izgalmas, hogy hogyan ébred rá az amnéziás személy napról napra, fokról fokra, hogy ki is ő valójában.

Izgalmas könyv, főleg 12-13 éves fiúknak ajánlott, de tulajdonképpen mindenkinek, akit érdekel a mitológia.

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája


Harry Potter és a Titkok Kamrája

"Harry Potter varázslónak született. Második tanéve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában éppen olyan eseménydúsnak bizonyult, mint amilyen az első volt. Lekési a különvonatot, így barátai repülő autóján érkezik tanulmányai színhelyére. S a java csak ezután következik..."


Oldalszám:320
Kötés típusa:Keménytábla, védőborító
Fordította:Tóth Tamás Boldizsár

A legújabb könyv, amit Gergő olvasott. Még sosem láttam ennyire belefeledkezni egy regénybe, nem tudta letenni. Olyan jó érzés látni, hogy a gyermekeim is megismerték - máris, 8 és 11 évesen -, milyen is ez: amikor "már csak egy oldalt" olvasok, mert mindjárt elalszom/el kell indulnom/dolgom van/leckém van. Este 11-ig olvas, amíg tényleg már nem tudja nyitva tartani a szemét.
Most erről szól minden nap: beszélgetni kell róla, képet nézni az interneten stb.

Kicsit jobban tetszett neki az első résznél a második, de én megmondtam neki már az elején, hogy minden rész jobb lesz, mint a következő. :) Ez - is - a csodálatos J. K. Rowlingban.

Tetszettek neki az ötletek, amiket Rowling kitalált, de ezen sincs semmi csodálkoznivaló.
Én mindig azon vagyok meglepve, ha valakinek nem tetszenek a Harry Potter-könyvek, mert nem bírom megérteni az okát, hiába magyarázzák.

Tegnap épp arról folyt a vita, mivel mindkét gyerek kiolvasta a maga regényét, hogy ki kezd bele a Harry Potter 3. részébe. Gergő nyert. Nála elevenebb volt az élmény, hiszen ő fejezte be tegnap a 2. részt, így ő keményebben harcolt a 3.-ért. :)

Dávid legújabb olvasmányáról a következő blogbejegyzésben számolunk be.

A Harry Potter az Animustól megrendelhető!

2016. június 26., vasárnap

Richard Yates: Húsvéti korzó



A két testvér már kislányként is nagyon különbözött egymástól. Emily csodálattal tekintett érzékeny lelkű nővérére, és féltékenyen szemlélte apjukhoz fűződő kapcsolatát, Sarah viszont húga önálló gondolkodásmódját és függetlenségét irigyelte. Felnőttként egészen más életet élnek. Sarah a biztonságot jelentő házasságot választja, Emily az állandó útkeresést. De vajon melyik jelent szabadulást az otthonról hozott, bénító minták alól, és melyik vezet a boldogsághoz?


Richard Yates amerikai író (1926 – 1992) lassan jól megérdemelt helyére, a klasszikusok közé kerül. Hírnevét a fojtogató légkörű A szabadság útjaival alapozta meg, melyből nem kevésbé borzongató film készült. Tehetségét generációjának jelentős szerzői, Vonnegut és Tenessee Williams méltatták. Realizmusát, kíméletlen iróniáját sok fiatal, angolszász író próbálja utánozni ma is.

„Olyan megható, amilyen valóságos, és olyan szép, amilyen szomorú.” (Time Out)

Fordította Karáth Tamás
224 oldal, keménytáblás, védőborítóval
ISBN: 978-963-9910-53-9
Ára: 2.990Ft

Engem is Yates realizmusa fogott meg. Olvastam az Egy jó iskolát, és láttam filmen A szabadság útjait - hatását tekintve mindegyik kifogástalan mű, és remek ajánlólevél egy következő Yates-mű fogyasztásához.
A Húsvéti korzó túltesz ezeken is, annyira kifinomult az ábrázolásmód, és olyan tökéletesen kidolgozottak a karakterek.

A történet is jó, remekül láttatja, mennyire szerteágazhatnak az ugyanonnan induló utak - a személyiségek különbözőségéből és a családi körülményekből (meg még miből?) adódóan.

Óvatosan fejtegeti az író, hogy vajon mi az, ami számít: hogy "kit szeret jobban apu vagy anyu"? Hogy melyikükre tekintünk példaként (legyen szó példaképről vagy intő példáról)? Hogy milyen az első szerelmi élmény? Hogy mennyire vezetnek messzire a tanulmányaink? Hogy milyen társaságba keveredünk?
Mi az, ami leginkább számít abban, hogy hova jutunk?
Persze, a döntéseink is.
De a döntéseink meghozatalakor mi vezet minket?
Mi határozza meg, hogy hogyan fogunk dönteni? Hogy valaki miért így, más meg miért úgy? Mi befolyásolja ezt a leginkább?

A regény főleg Emily életútját mutatja meg, de amennyit Sarah-ból mutat, annál talán nem is kell több - a "kevesebb néha több" elvéhez tartva magunkat -, hiszen hiánytalanul és érzékletesen szemlélteti, hogy hogyan is él, milyen életet választott, és azt, hogy ha választások elé kerülünk, néha érthetetlen módon (vagy nagyon nehezen megmagyarázhatóan) a nehezebbik - előnytelenebbik? - utat választjuk.
Miért? Miért van ez? Szerintem ez mindannyiunkat érdekel.
De Richard Yates nem akarja megadni erre a választ, mert ahány életút, annyiféle, és nem lehet mindannyiunkra egy sablont húzni. De a kérdések azért feltehetők.

A megfogalmazásai pontosak, a kérdésfeltevései találóak, és mindig ráirányítja a figyelmet a legfontosabb dolgokra. Remekül ragadja meg a lényeget, és aztán nem engedi ki azt a kezéből - amíg az olvasó fel nem teszi magának azzal kapcsolatban a maga kérdését.
Azzal Yates már nem foglalkozik, hogy milyen választ adsz magadnak - az a te dolgod. Az övé a szembesítés. A tükör tartása. Egyfajta szemszög megmutatása.
A többi már nem az ő feladata.

Tényleg: miért választjuk gyakran a nehezebb utat? Azért, mert annak a végén esetleg boldogság lehetősége kecsegtet, míg a pillanatnyi, rövid távú kényelem hosszú távon kevésbé hozhat hasznot? Talán ezért.
De tudom, ez nem ilyen egyszerű.
És talán mindannyiunk, mindannyiunk máshogy gondolkodna, érezne, döntene ugyanabban a helyzetben. Talán itt a legérdekesebb a "miért".

Richard Yates egyébként sosem direkt módon teszi fel a kérdéseket. Sőt, egyáltalán nem is kérdez. Csak megmutat, leír, szembesít. Láttat, ráirányítja a figyelmedet valamire, aztán továbbvezet onnan. A következő állomáson ugyanez.
És mindezt nemcsak tartalmasan, hanem olvasmányosan, szórakoztató módon, elgondolkodtatón, hitelesen és úgy teszi, hogy ne akard letenni a könyvet, amíg nem végeztél vele.

A Partvonaltól a Húsvéti korzó megrendelhető.


2016. június 23., csütörtök

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk




  • 207 oldal
  • Kötés: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
  • ISBN: 9789634152590
  • Móra Könyvkiadó, 2016
"A Pál utcai fiúkat az teszi népszerűvé, hogy az élet minden ága-boga benne van: iskola és játék, barátság és harc, pártoskodás és összetartás - minden, egészen a halálig. S az író mindezt gyerekésznek, gyerekszívnek szólóan szőtte regénybe. A gyerekvilág tükrében láttatja a világot. Boka, Nemecsek, Áts Feri és a többiek története átélhető csaknem bárhol, s az ezredfordulón semmivel sem kevésbé, mint születésekor, a XX. század kezdetén. Talán ez a magyarázata a regény példátlan hazai és világsikerének. Közel két tucat nyelven jelent meg, s ajánlott olvasmány nemcsak a magyar iskolákban, hanem távoli földrészeken is."

Szerintem ez egy jó könyv. Így, velősen, tömören ez a véleményem. De el kellett gondolkodnom, hogy vajon tudnának-e olyan kötelező olvasmányt adni a gyerekeknek, ami - egyszerűen abból fakadóan, hogy "kötelező" - igazán elnyerheti a tetszésüket. Vagy ez olyan, hogy ami kötelező - ezt el KELL olvasnod, meg KELL enned a tökfőzeléket -, az már ellenállást vált ki a gyerekből, természeténél fogva. Nem tudom. 

Nem tudom, hogy ha Harry Potter lenne kötelezőnek feladva, akkor ahhoz is társulna-e rossz szájíz. Érdekes lenne megtudni; bár ha igen, akkor felelőtlen lépés lenne rossz szájízt társítani, netán megutáltatni egy olyan könyvet egy gyerekkel, ami amúgy tutira tetszene neki. De azért ez egy érdekes kérdés. 

Mert én is tapasztalom a nagyon is olvasó gyermekeimnél, akik addig olvasnak, amíg le nem ragad a szemük, hogy egyszerűen ami kötelező, az már "nem olyan". Mert nem az ő választása. Mert nem a szabad akarata. Nem az ő döntése, nem ő vette le a polcról. Stb. Pedig ez tényleg egy jó könyv; nem is mondhatnám, hogy különösebb ellenállásba ütközött Dávidnál; mégis. Amikor megkérdeztem, milyen volt: "Jó." Bővebben? "Kötelező."

Szóval talán érdemes lenne foglalkozni ezzel a kérdéssel behatóbban is - hogy akkor mi is lenne a helyes út? Leegyszerűsítve: "trükkösen" pl. Harry Pottert adni fel kötelező olvasmánynak, kockáztatva, hogy esetleg akkor annak se olvassa el a következő részét, vagy megmaradni a klasszikusoknál, mert nagy az esély rá, hogy ezeket amúgy nem olvasná el egy gyerek. Jó kérdés, jó vitatémaalap. 

Esetleg egy alternatív listát adni a gyereknek, amin van 6-8 cím, hogy ezek közül válasszon? És akkor már megvan a szabad akarat meg a tanár akarata is? Vajon az célt érne? Fogalmam sincs, de talán érdemes lenne kísérletet tenni erre. 

Mindenesetre A Pál utcai fiúk egy nagyon jó könyv - szerintem mindenkinek el kell olvasnia......

2016. június 22., szerda

Rick Riordan: A 39 kulcs - A csontlabirintus (1. rész)



"Mi történne, ha rájönnél, hogy a családod az egyik leghatalmasabb család a történelemben? Mi lenne, ha azt mondanák, hogy a család erejének forrását elrejtették a világ különböző részein, 39 kulcs formájában? Mi lenne, ha választás elé állítanának - fogod az egymillió dollárt és elsétálsz. vagy megkapod az első kulcsot? Ha Amy vagy Dan Cahill helyében vagy, a kulcsot választod - és megkezdődik a veszélyes hajsza."

10-12 éveseknek ajánlott olvasmány (elolvastam, ez alapján mondok véleményt). Nyilván egy felnőttet ez a kategória nem tud úgy lekötni, mint egy gyereket, de kíváncsi voltam, hogy mit tud egy igazán híres és népszerű, kortárs ifjúsági regény.

Persze felnőttszemmel nyilatkozni azért talán kicsit fölösleges, mert nem nekem kell hogy tetsszen, olyan szemmel pedig sosem tud nézni egy 30-40 éves egy ifjúsági regényt - különösen ilyen típusút -, mint egy tizenéves.

Nagyon sok kaland van a könyvben, nyilván hajmeresztőbbnél hajmeresztőbbek, amikből aztán - hogy, hogy nem - mindig kikeveredik a főhős testvérpár; izgalmak, át Párizson, katakombákon, megszökve mindenki elől, égő házból, túlélve mindent - és ez így is van rendjén.

Értem, hogy miért tetszik a gyerekeknek, nagyon színes, izgalmas, eseménydús; nem tudom megítélni, hogy egy gyermek mennyire veszi komolyan az ilyen izgalmakat - mindaddig, amíg nem látom a gyermekeimet teljesen belefeledkezni az olvasásba. Azt figyelni, nézni valami csodás - legalább annyira, mint maga a regénybe feledkezés élménye.


2016. június 20., hétfő

Federica Bosco: A szerelem különös súlya

"A szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?
Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban. 
Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli
A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre."

Nagyon bírtam Federica Bosco humorát, iróniáját, öniróniáját és írói stílusát egyaránt.
A könyv egy szerkesztőről szól, és az ő szemszögéből láttatja az írókat mint "nehéz eseteket". Írja ezt, ugye, Bosco több sikerkönyv után.
Eredeti ötlet.
Megmutatkozik benne az egész szerkesztői szakma és írói lét egyfajta paródiája, eltúlzott változata, de közben teljes mértékben hihető és hiteles, a valóságot ábrázolja, csak - mondjuk úgy - érzékletesen.

A stílusa gördülékeny, és a fordulatok - ezzel sikerült rendesen meglepnie - egyáltalán nem kiszámíthatóak. Egyik sem. Pedig simán A vagy B verziójú lezárásra számítottam, de nem, abszolút nem várt módon C verziót választott.

Nagyon olvasmányos könyv, de a mondatok annyira helyükön vannak, ami ritka.
Engem legjobban egy író a pontos mondatokkal tud megfogni - és Federica Bosco ebben igazán kitűnő. Semmi fölösleges mellébeszélés, minden szó és mondat a helyén van. Engem lenyűgözött.
Úgy tűnik, ez a dolog abszolút műfajtól független - ezek szerint a szórakoztató irodalomban ez a ritka kincs ugyanúgy fellelhető, mint például Hemingway könyveiben.

Idéznék egy rövidke részt a könyvből, érzékeltetve a szerző humorát.

A szerkesztő noszogatja az írót, akinek a sztárallűrök közepette kevésbé fűlik a foga a munkához.

"- Leonardo, ide figyelj, nem ártana összeszedni magad, iszonyatosan le vagyunk maradva!
- Na tessék, vége a vakációnak, visszajött a tanárnő! - pufog. - Pedig este már kezdtél egész normális lenni. Hozzak neked egy Moscow mule-t?
A kezembe temetem az arcomat.
- Miért csak a szórakozáson jár állandóan az eszed?
- Igazad van - feleli csámcsogva -, még nem csöngettek ki, majd a szünetben játszom.
- Mondd, mit csináljak veled? - kérdezem, azon tűnődve, hogy leszúrjam a papírvágó ollóval, vagy írjak be neki egy intőt."

A többi könyvét nem ismerem Federica Boscónak, de ezt bátran ajánlom mindenkinek; nagyszerű, laza, szórakoztató olvasmány, de közben igen magvas gondolatok is találhatók benne, és ez a kettő együtt szerintem mindig nyerő.

A Libritől megvásárolható!

2016. június 18., szombat

Kalandos küldetés: Az útvesztők háza (David Glover)



"Kirabolták az útvesztők házát! A rendőrség tehetetlen, csak te fejtheted meg ezt a misztikus bűnügyet. Ha nem sikerül, a tolvajok lelépnek az értékes zsákmánnyal!"

Újabb kötetét szeretnénk bemutatni a Napraforgó Kiadó Kalandos küldetés című sorozatának.

Tegnap este adtam oda Gergőnek jutalomkönyvként - mint minden évben, idén is vettem a gyerkőcöknek könyvet a gyönyörűséges egész éves iskolai teljesítményükért -, és meg kell mondanom, hogy csak este 1/2 11-kor tette le, amikor már nem tudta nyitva tartani a szemét az álmosságtól.

Nagyszerű része a sorozatnak, olyan igazi izgalmas-kalandos, főleg kisfiúknak való könyv - és ez a rész matekból és geometriából "okosítja" őket.

Nagyon gratulálok ehhez a sorozathoz a szerzőnek és a kiadónak, szerintem minden gyereket azonnal elvarázsol.

A sorozat lényege az, hogy részben a gyermek alakítja a történetet azáltal, hogy eldönti, merre indul, hogyan oldja meg a rejtélyt. Közben büszkeséggel töltheti el, hogy már mennyi mindent tud, és amit pedig nem, azt itt megtanulhatja.
Úgy gondolom, ez remek oktatási módszer - itt tényleg szórakozva, örömmel és önszántából tanul a gyermek, nem szájbarágós módon vagy kötelezően!

Áttekinthető, logikus felépítésű könyv, olyan ábrákkal, amelyek szintén vonzóvá teszik ezt a sorozatot a gyermekek számára. Engem szülőként nagyon elvarázsolt - csakúgy az ötlet, mint a kivitelezés -; hát mit érezhetnek akkor a gyerekek?!

A könyv a Napraforgó Kiadótól megrendelhető!

2016. június 14., kedd

Jessica Knoll: Szerencse lánya

jessica-knoll_eyevine

"Megláttam, milyen oltalmat nyújt a siker, a sikert pedig a mobiltelefonos beszélgetés végén található beosztott megfenyegetése, a nagyvárost terrorizáló drága körömcipő definiálja, az emberek egyszerűen akkor állnak félre az utunkból, ha úgy tűnik, hogy nekünk fontosabb helyekre kell igyekeznünk, mint nekik… Úgy döntöttem, hogy csak ezt kell elérnem, és soha többé senki sem bánthat.
Jessica Knoll vezető szerkesztő volt a Cosmopolitan magazinnál. Jelenleg New Yorkban él férjével, és második regényén dolgozik. A szerencse lányából Reese Witherspoon forgat filmet.
2015 legsikeresebb első regénye, már 27 országban bestseller
A huszonéves TifAni FaNelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki a drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.
DE A TÖKÉLETESSÉG LÁTSZATA VALÓJÁBAN ÁLCA
Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis Ani aznap megsemmisült. Az erős TifAni lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől…
A szerencse forgandó; a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége TifAnié; vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?"

Részemről rendben van a szórakoztató irodalom, ha az igényes. Egyáltalán nem muszáj mindig csak "szép"-et olvasni. Csak jól írjon az író. Na most, Jessica Knoll kiválóan ír, szerintem nagy tehetséggel megáldott szerző.
Jessica Knoll olyan témáról ír, amiről kell írni - de úgy ír, ahogy mások nem írnak róla.
Végig kíváncsi voltam, mi lesz belőle; és a főszereplőre: ki lesz belőle.
(És ki volt ő egykor.)

Mindegy, hogy laza stílusban, szórakoztató irodalom formájában van-e erről szó, de a lényeg: mennyire eltorzulhat a személyiség, mennyire mássá válhatunk bizonyos események hatására - mennyire mássá, mint akik lehettünk volna.

Erről eszembe jut egy mondás:
"Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna."
De így van ez?

Bizonyos fokig. Mert dönthetünk dolgokról, naponta ezernyi döntést hozhatunk és hozunk meg. Mindegyik egy-egy újabb utat kínál.
De mi van azokkal a dolgokkal, amelyek bár velünk kapcsolatosak, bár minket érintenek, de mások döntenek róluk?
Akkor is dönthetünk (a mások által velünk kapcsolatban meghozott döntések után)? Hogy azok után a személyiségünket, az érzéseinket kordában tartjuk-e? Irányítjuk-e? Kontroll alatt tartjuk-e?
Nem. Csak bizonyos mértékben. De nem teljesen. Nyilvánvalóan nem.

Egyébként másra számítottam a beharangozó alapján - azt hittem, sötétebb lélekbe enged bepillantani a könyv.
Tulajdonképpen úgy is lett, csak nem úgy, ahogy arra számítottam vagy amit sejtetni engedett egy-két ajánló ("ravaszabb, mint a Holtodiglan" stb.).
Egészen máshova futott ki az egész.

Valahol megkönnyebbülés is, hogy Knoll nem akart mindenáron és erőltetetten egy elmebeteg nőt teremteni - hanem logikus mederben tartotta a személyiségtorzulás bizonyos események okán várható következményeit.

Betekintést nyer az olvasó abba, milyen kegyetlenek is tudnak lenni a tinédzserek - és ha némelyik kegyetlen, akkor annak vannak elszenvedői is. Ez mindig fájdalmas. És a következmények beláthatatlanok lehetnek. Ezt a hírekből is tudjuk.

Nem akarok közhelyes lenni, hogy "vigyázzunk, vigyázzunk egymásra!" és "vigyázzunk arra, mit teszünk, kihez hogy állunk, legyünk jók, amennyire tudunk!" - de mégis ezt kell mondanom.

A Szerencse lánya nagyon fontos problémákat boncolgat abszolút olvasmányos formában, szórakoztató irodalmi keretek között. Ez a keret olyan szempontból hasznos, hogy sokkal több emberhez eljut, mint a szakirodalom. Tudom, ott van a híradó meg a net, ahol ez a téma nap mint nap folyik - de ott csak felületesen, és az máris előrevetíti, hogy nem olyan mélységben, ahogyan kéne; ráadásul "kattintásbarát módon", hiszen konkurenciaharc van, és ez lehetetlenné teszi azt a fajta megközelítést, amelyet a téma lehetővé tenne, megérdemelne és megkövetelne.

Jessica Knoll nagyon jó író, és egyben érintettje is némileg a könyvben írtaknak - de csak azok egy részének. A másik témát távolról szemléli, és talán ez jót tesz a történetnek, ez a kívülállóság, mert így nem megy bele olyan mélyen a lelki mozgatórugó boncolgatásába, ami már feszegetné a szórakoztató irodalmi korlátokat. Azokon belül marad, de a figyelmet felhívja valamire, amire talán - az éppen eltalált írói hangnak köszönhetően remélhetőleg - a célközönség is odafigyel és fogékonyságot mutat.
Így legyen.

A Libritől megrendelhető!

2016. június 10., péntek

Jeff Abbott: Öntörvény



"Két fivér. Az egyikük halott, a kivégzéséről készült szemcsés videófelvétel bizonyítja, hogy szélsőségesek végeztek vele. A másik immár a legkiválóbb titkos ügynökök egyike. Sam Capra azonban jó okkal hiszi, hogy a bátyja, Danny mégis életben lehet. És ha hosszú éveken át titkos életet élt, vajon hová kerülhetett – és mivé válhatott?

Sam elkeseredetten igyekszik felkutatni a fivérét, s közben a jelenkori sötétség mélyére jut: az orosz elit, az egykori KGB-s könyörtelen milliárdosok bizalmas legbelső körébe, akik feltétlen hűséggel tartoznak Oroszország korrupt elnökének, Morozovnak. Csakhogy az egyikük holtan szeretné látni az elnököt, és Dannynek kell végrehajtania a merényletet – méghozzá amerikai földön.

Hogy megmenthesse a bátyját – és megóvja a világot a biztos háborútól –, Samnek és rejtélyes életű társának, Milának meg kell akadályoznia, hogy Danny megölje Morozovot. A küldetés során Sam a pakisztáni nyomortelepekről Brooklyn hipszter képtáraiba, majd a szupergazdagok Karib-tengeri játszótereire is eljut. És miközben felfejti a bátyja múltjának legmélyebb titkát, lehetséges, hogy választania kell a testvére és a közjó között.

Jeff Abbott tizenhat regény keresett, irodalmi díjakkal kitüntetett szerzője. A Sam Capra-történetek közül eddig az Adrenalin, a Végjáték, a Bukás és a Tégla jelent meg, de Jeff ezen a sorozaton kívül önálló regényeiről és Whit Mosley-thrillereiről is ismert. A Végjáték elnyerte a thrillerírók nemzetközi díját, és Jeffet emellett háromszor jelölték a krimiirodalom legrangosabb elismerésének számító Edgar-díjra is. Családjával a texasi Austinban él."

Kétesélyes volt. Korrupció, durva, brutális jelenetek leírása, követhetetlen szálak vagy egy jó krimi lesz? Hát az utóbbi. Bár nem hiszem, hogy szimplán azzal jellemezhető lenne, hogy "jó". Kiváló krimi, a legjobbak közül való!

Az első könyv, amelyet Jeff Abbott-tól olvastam - és örömmel jelentem, hogy elképesztően jól szövi a szálakat, nagyszerű a stílusa, pörögnek az események, folyamatosan izgalmas, letehetetlen.

Valósághű, és ehhez hozzátartoznak időnként olyan események leírásai (pl. kínvallatás), amelyek nem kellemesek az ember lelkének, ugyanakkor egyrészt ezek nélkül hiteltelen lenne a történet, másrészt Abbott tudja, hogy hol van ebben a határ, és nem lépi át azt. Nincs benne öncélú káromkodás, kegyetlenség, emészthetetlen részek - és mégis (bár én ragaszkodni szoktam hozzá, hogy nem "mégis", hanem: éppen ezért!) a leírás abszolút hiteles, tárgyszerű (már amennyire az ember meg tudja ítélni, hogy mennyire hiteles egy általa teljesen ismeretlen világ ismertetése), kiszámíthatatlan fordulatokkal, az érdeklődés folyamatos ébren tartásával, nagyon jól megírt karakterekkel.

Tuti, hogy a többi könyvét is keresni fogom, mert azt gondolom, méltán járnak neki azok az irodalmi díjak; nem is tudom, eddig hogy kerülhette el a figyelmemet a munkája.

Ó, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a könyv egy része Budapesten játszódik - azt hiszem, az ilyesmi mindig külön csemegét jelent számunkra, magyar olvasók számára.

Női olvasóként is az "akció" mennyisége teljesen befogadható, egyáltalán nem viszi túlzásba; az emberi szálra nagyobb hangsúlyt helyez, de úgy, hogy közben a könyv mégis egy akciókkal dúsított krimi marad, és nem válik lélektani regénnyé.

Végig tudjuk, ki a - leendő - gyilkos és ki a - leendő - áldozat; csak azt nem, hogy maga a bűntény megvalósul-e. És a fő kérdés: ha igen, ha nem - mi lesz a szereplők további sorsa? És hidd el, végig, amíg olvasod, kíváncsi leszel rá, nem lanyhul az érdeklődésed és az izgalom.


Az Öntörvény a Jaffa Kiadótól megrendelhető!

2016. június 3., péntek

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve




"A Roxfort Boszorkány- és varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot."

Harry Potter és a bölcsek köve - másodszor.
Egyszer már feltettem ezt a könyvet a blogra - akkor Dávid olvasta.
Most újra felteszem, mert Gergő is kiolvasta - azt hiszem, ez az első igazán komoly regény, amelyet elolvasott; méghozzá nagy örömmel, ráérezve az ízére annak, amit az igazán jó regények adni tudnak az embernek.
Mindennap olvasott belőle, amikor csak volt ideje - lefekvés előtt nyilván, kihagyhatatlanul, de ha reggel, iskola előtt vagy délután volt rá idő, akkor is. Jó volt ezt látni - neki pedig megismerni ezt az érzést.

Végig izgalmasnak tartotta, egy cseppet sem unta, és nem okozott neki problémát az sem, hogy közel 300 oldalt kellett leküzdenie 2. osztályosként. Mert ez nem küzdelem volt, hanem végig örömforrás.
Ahogy ő fogalmaz: ennél jóval rövidebb könyveknél is fordult már elő, hogy unta a végén, míg ez hosszú volt, de mégsem volt unalmas sosem.

A végéről azt mondja, hogy 'igazi csattanó' volt, amire tényleg nem lehetett számítani.

Nagyon tetszettek neki az ötletek a könyvben, amelyeket Rowling kitalált - csodás fantáziával rendelkező író!
Könnyen 'törzsolvasójává' válik az ember.

Azt gondolom, Rowling a Harry Potterrel örökzöldet teremtett - ennek én olvasóként is nagyon örülök, és nap mint nap ennek visszaigazolását látom.

Az Animus Kiadótól továbbra is megrendelhető!

Klaus-Peter Wolf: Pál Péter és a Láthatatlan



"Ne légy gyáva! Mitől félsz, úgysem látja senki!" Pál-Péter nem hisz a fülének. Vajon ki szól hozzá? A titokzatos hang gazdáját nem sikerül felfedeznie. Nem is csoda, hiszen láthatatlan. Amióta felbukkant, mindenhova elkíséri Pál-Pétert, és alaposan felforgatja az életét. Hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb bonyodalmakba rángatja bele. És mit gondoltok, ki lesz a végén a hibás? Kit szidnak le? Természetesen Pál-Pétert. A Láthatatlan pedig kitűnően szórakozik az általa okozott felforduláson. Az Erich Kästner-díjas Klaus-Peter Wolf meséjét 8 éves kortól ajánljuk."


Gergő legújabb olvasmánya - egy párórás lazítás a Harry Potter 1. része közben. :)

Úgy látom, nagyon vonzó olvasmány tud lenni kisebb, olvasni tudó gyermekeknek egy nem csak tartalmában könnyed, hanem valóban vékony, pár óra alatt kiolvasható könyv - olvasásra ösztönzi, motiválja, hogy ilyen gyorsan kiolvasta, és már veszi is a kezébe a következő olvasmányt.

Ez nem olyan elriasztó egy 2. osztályos gyermek számára, mint egy több száz oldalas könyv. Abba is belekezd (lásd pl. Harry Potter) - de azért azt fontolgatja előtte egy kicsit. :)
Aznap viszont, amikor ezt kiolvasta, több könyvet is kiolvasott - és tényleg, mert bár vékony (64 oldalas), de tartalmas könyvecskékről beszélünk.

Tetszett neki, azt mondta, "nem volt unalmas és jó volt". :)