Ruth Rendell: Lopott élet

"Egyszer vonaton utaztak együtt, Benet úgy tizennégy éves lehetett. Csak ők ketten ültek a kupéban, és Mopsa le akarta szúrni egy konyhakéssel. Vagyis inkább fenyegette vele. Benet előzőleg törte is a fejét, vajon anyja miért hozott magával ekkora kézitáskát, méghozzá pirosat, ami egyáltalán nem illett a ruhájához. Mopsa kiabált, kacagott, összevissza beszélt, azután megint eltette a táskájába a kést. De addigra Benet már holtra rémült. Fejvesztetten meghúzta a vészféket. A vonat megállt, valamennyi érdekeltnek roppant kellemetlensége támadt, Benet apja pedig dühös volt, és komoran szomorú. Benet jóformán el is felejtette az egészet. De az emlék igen élesen visszatért, miközben Mopsát várta a Heathrow-n... És megpróbálta nem gyűlölni az anyját.
Ruth Rendell Lopott élet című, egyik legismertebb regényének középpontjában olyan anya-gyermek kapcsolatok állnak, amelyek igencsak eltérnek az átlagostól. A történet két család mindennapjaiba nyújt bepillantást, akiknek életét egy kisgyermek elvesztése teljesen megváltoztatja. Az olvasónak pedig rá kell döbbennie, hogy néha nem is olyan könnyű ítéletet mondani..."

Erős. Nagyon erős. Hátborzongató, de nem úgy, ahogy egy krimi lenni szokott, hanem az emberi érzésekbe borzongsz bele, amelyekkel nem akarsz találkozni, amelyekről hallani, tudni sem akarsz.
Döbbenetes, hogy Rendell milyen elemi erővel ír. Nehéz bármit is mondani róla, ami megfelelően kifejezhetné azt a hatást, amit a szavaival elér.
A szálakat is úgy szövi, amire nem számítasz.
Elvileg krimi, de gyilkosság nincs benne. Bűntény van, de elfelejtesz ítélkezni.
Az emberi szál, a dráma az, amit látsz.
Ha tudod is, most esetleg mégis átértékeled, milyennek kellene lenni egy családnak. Ha nincs mit átértékelned, akkor pedig értékeled azt, amid van - jobban, mint eddig valaha.
Drukkolsz - de egy darabig nem is tudod, hogy kinek. Később pedig, ha jobban belegondolsz, esetleg meg sem akarod mondani.
Maga alá gyűr.
Olvasnád, mert nem tudod letenni, de nem akarod olvasni, mert olyan keserves érzésekről írsz, amikről nem akarsz tudni.
De olvasod.
És a végén megkönnyebbülve teszed le. 
Maga alá gyűrt, és most leteszed, hogy magad mögött tudhasd, és elfelejtsd, hogy netán ilyen is van.
Nem akarod tudni.
Új könyvbe kezdesz.
És ezt - megkönnyebbülve, hogy ezt ilyen könnyen megteheted - magad mögött hagyod.

A könyvet a kiadó honlapján meg tudjátok rendelni - ha szeretitek a hatásos könyveket, ne habozzatok.
http://partvonal.hu/ruth-rendell-lopott-elet

Ruth Rendell: Sötéthez szokott szem

 "Ahogy a legtöbb családnak, a Hillyardoknak is megvannak a maguk titkai. Az egyik a fiatal és gyönyörű Eden Hillyard halálához vezet…
Faith nagynénjét, Vera Hillyardot kötél általi halálra ítélik húga, Eden brutális meggyilkolásáért. Hogy miért tette? Ezt a kérdést a döbbenet közepette fel sem teszik. Faith évtizedekkel később egy újságíró kérésére kiforgatja a családi fiókokat, hogy együtt jöjjenek rá a miértre és a hogyanra. A nővérek, Vera és Eden kapcsolata mindig is amolyan se veled-se nélküled viszony volt, melyben a kísértés, a kapzsiság, a féltékenység és a szeretet elemei elegyedtek. Ráadásul ketten osztoztak egy súlyos titkon. És ahogy a tisztázó pillantás felfedi a részleteket, egyre világosabbá válik, hogy a teljes igazság az élőkre is kihatással lesz.
Ruth Rendell legsikeresebb pszichokrimijében a gyilkos személyét nem lengi körbe homály, a „miért tette?” kérdése azonban a válaszok sötét szövevényéhez vezet – és az igazi bűnös talán nem is az, akinek a kötél a nyakára került. A regény minden létező krimiirodalmi elismerést besöpört az Arany Tőrtől az Edgar-díjig. A Partvonal Kiadó ezzel a kötettel folytatja Pszichokrimi sorozatát."

Bár a hivatalos besorolása pszichokrimi, egyrészt sokkal több annál, másrészt meg nem az - legalábbis nem abban a "Psycho-féle" értelemben, amikor beteg emberek beteg dolgokat tesznek, és ez annyira taszít, hogy tulajdonképpen tudni sem akarod, hogy miért.
Ebben a könyvben épp az az érdekes, hogy átlagos életet élő, hétköznapi emberek hogyan juthatnak el szörnyű tettekig.
És egyébként szerintem simán megállja a helyét a szépirodalmak között.
Nagyon értékes gondolatokat közvetít, és nagyon egyszerű kérdéseket is feszeget, egészen azoknak a mélyéig hatolva. A jellemábrázolás pedig hihetetlenül kifinomult.
A válaszokat keresi a személyiségek és a tettek különbözőségéből adódó miértekre, mélyen elgondolkodtat, veled marad, beléd épül.
Valóságos, ahogy tényeket közöl, miközben nem tényirodalom; érdekesek a mellékszálak, hogy ki mit miért tett vagy mondott, miközben nem hagyományos értelemben vett krimi; és nagyon érett az a gondolkodás- és írásmód, amellyel ír, miközben elvileg nem szépirodalom.
Mindent elhiszel és látsz magad előtt, amit ír, nem kérdőjelezed meg, hogy ez csakis így történhetett, hogy ebből csak ez következhetett, és nem jut eszedbe olvasás közben, hogy de hát ez nem megtörtént esetet dolgoz fel.
Ritka egy könyvben (főleg olyanban, amely kriminek hirdeti magát), hogy egyszerre ennyire tökéletes a karakterábrázolás, a cselekményszövés és a szépírói munka egyaránt.
Aki nem ismeri Ruth Rendell könyveit, ismerje meg; én is ezt fogom tenni.

Ezt pedig a Partvonal Kiadó honlapján megtekinthetitek, megrendelhetitek:
http://partvonal.hu/ruth-rendell-sotethez-szokott-szem