MŰFAJOK szerinti bontás:

2016. április 5., kedd

Philippe Grimbert: Titok


2008. november 18.

"Ha megfejted a titkot, elveszíted a gyerekkorod, de megtalálod az életed. Philippe Grimbert Titok című regénye egy különös fordulatra épülő családtörténet, és egyben egy gyakorló pszichológus önanalízise. A megrázó történetben egy gyerek mutatja be és tárja föl szülei sok elfojtással és hazugsággal terhelt életét, és eszmél rá zsidó származására, majd az ezzel járó következményekre. Gyerekfejjel jön rá arra, mit jelentett akkoriban, a második világháborút követő évek Párizsában zsidónak lenni, milyen hazugságokat kényszerítettek magukra az üldöztetéseket túlélt zsidó szülők, hogy gyermekeiknek megpróbáljanak a maguk eszközeivel a múlt sebeitől már nem vérző, kiteljesedett életet felépíteni. 

Philippe Grimbert 1948-ban született Párizsban. Gyakorló pszichoanalitikusként három könyvet is írt a francia sanzonok és a pszichoanalízis kapcsolatáról. A Titok a második regénye, mely 2004-ben Franciaországban elnyerte a Gimnazisták Goncourt-díját, 2005-ben pedig az Elle Olvasói Díját. A könyvből 2007-ben Claude Miller francia rendező készített filmet, olyan sztárok közreműködésével, mint Ludivine Sagnier és Julie Depardieu."

A társadalmi drámát és az egyéni tragédiát tekintve is nagyon nehéz könyv, hiszen a téma fojtogatja az embert. A stílust hiába szánta olvasmányosnak Grimbert, azt gondolom, hogy semmilyen könnyed írás- vagy beszédmód nem tudja emészthetővé tenni a második világháborúról szóló történeteket.
Philippe Grimbert meg tudott küzdeni a maga szellemeivel, miután megismerhette az igazságot. De tudjuk, hogy sokaknak ez sem adatott meg. Neki megvolt és megvan a maga családja, ő már a háború után született. De a családtagjaiban, a szüleiben ott élt az el nem múló fájdalom, így neki is együtt kellett élnie ezzel, ebben kellett felnőnie.
Amit pedig a regény végén leír a szüleiről (erről itt most nem mondok semmit, nem lenne fair), az fokozza azt a tragédiát, amiről azt hisszük, hogy már nem lehet fokozni.
Nem hiszem, hogy ennek a könyvnek a kapcsán most ki kellene fejtenem, milyen borzalmas, tragikus és felfoghatatlan mindaz, ami történt, hiszen mindenki tudja; szó és mondat pedig nincs, ami kifejezhetné.
Így csak annyit mondok el erről a regényről, hogy eléri azt a hatást, amit el kell érnie, Grimbert nagyon tehetséges íróként és érintettként többet mondhat el erről, mint bárki, aki a könyvét elemzi, úgyhogy ne ettől az ajánlótól várjatok meggyőzést, hanem olvassátok el a könyvet, az beszélni fog mindenki helyett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése