MŰFAJOK szerinti bontás:

2016. július 27., szerda

Michelle Painchaud: Erica szerepében


Michelle Painchaud: Erica szerepében - Mi történik, ha a hazugság, amiben élsz, valósággá válik?

"Istenem, bocsásd meg bűneimet! Egy tizenhárom évvel ezelőtt eltűnt lánynak adom ki magam, aki gazdag.
És halott.
Erica Silvermant négyéves korában rabolták el. Az óvoda elől tűnt el, és azóta sem került elő. Milliomos szülei még ennyi év után is időt és pénzt nem sajnálva próbálják felkutatni őt.
Aztán egy napon csoda történik.
Erica megszökik az elrablóitól, és hazatalál.
Tizenhét éves. Hosszú évektől fosztották meg. Megviselték a történtek, poszttraumás stressz szindrómában szenved. Újra meg kell tanulnia, kicsoda ő, és honnan is jön.
És még valami – ez a lány nem Erica Silverman.

Michelle Painchaud Seattle-ben született, de Hawaiion nőtt fel, ahol azzal ütötte el az időt, hogy cukornádültetvényeken rendezett partikon jelent meg hívatlanul. A macskák és az animék töltik ki azt a kevés gondolatát, amely nem kemény tinik kemény történeteivel kapcsolatosak. San Diegóban, Kaliforniában él, és megtalálható a Twitteren: @michelleiswordy és a Tumblr-ön: michellepainchaud.tumblr.com."

Ismét egy young adult kategória, amely szerintem minden, olvasni szerető adultnak is tetszeni fog.
És íme, ismét egy olyan könyv, amelyikben pontos, abszolút a helyükön lévő mondatok vannak! Juhé!

Michelle Painchaud nagyszerű író, és ez egy baromira jól megírt könyv. Szörnyű, borzalmas (mármint olyan értelemben, hogy a téma megviseli a lelket), de fordulatos, izgalmas, nagyon olvasmányos, ugyanakkor nagyon mély; és amennyire meg tudom ítélni, nemcsak kiválóan megírt, de kiválóan fordított könyv is.

Sajnos azt el kell árulnom - de nem hiszem, hogy nagy titkot osztok meg ezzel -, hogy itt nincs boldog végkifejlet. Az író próbál adni valamifajta feloldást, de nem tudom, hogy ez mennyire lehetséges - ezt mindenki ítélje meg maga.
Mindenesetre letehetetlen könyv, és - még egyszer mondom - kuriózum ez a hihetetlenül ösztönös, mégis (máris) kiforrott stílus. Ez a szerző őstehetség, legalábbis én így gondolom.

Eredeti mondatok, hiteles párbeszédek, remek stílus, és olyan gondolatok, amelyek ütnek - ami gyakran fájdalmas, de hát miért olvasunk, ha nem azért, hogy hasson ránk a történet, vagy ha nem a történet, akkor a gondolkodásmód, az írásmód, akár csupán néhány gondolat - vagy bármi más? Miért olvasunk, ha nem ezért?
Ja, azért, mert ki akarunk kapcsolódni, szórakozni vagy ilyesmi? Az is meglesz.

Könnyed és nehéz olvasmány.
Könnyed stílus, nehéz mondanivaló.
Fájdalmas történet.
Csavarok, fordulatok. Nem kiszámítható. Nem sablonos.
Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy tényleg olvassátok el!

A Gabo Kiadótól megrendelhető!

2016. július 25., hétfő

Homer Hickam: Vigyük haza Albertet!

 Vigyük haza Albertet!

"Egy férj, egy feleség és ez utóbbi aligátorának többé-kevésbé igaz története

Elsie Lavender és idősebb Homer Hickam – ifjabb Homer Hickam leendő szülei – gimnáziumi osztálytársak voltak a nyugat-virginiai szénmezők vidékén, akkor érettségiztek, amikor elkezdődött a nagy gazdasági világválság. Homer megkérte Elsie kezét, ám Elsie inkább Orlandóba utazott, ahol egy Buddy Ebsen nevezetű, táncos lábú színész személyében gavallérja is akadt (igen, arról a Buddy Ebsenről van szó). Ám amikor Buddy New Yorkba költözött, Elsie vele kapcsolatos álmai szertefoszlottak, és végül ismét a szénmezőkön találta magát Homer feleségeként.
Elsie-t nem elégítette ki a bányászfeleség szerepe, ráadásul nap mint nap eszébe juttatta a gondtalan orlandói időszakot Buddy nem éppen szokványos nászajándéka: egy Albert nevű aligátor, aki kis házuk egyetlen fürdőszobájában éldegélt. Végül Homer választás elé állította Elsie-t: „Vagy én, vagy az aligátor!” Némi töprengés után Elsie arra a következtetésre jutott, csak egy dolgot tehet: hazaviszi Albertet.
Vigyük haza Albertet! egy fiatal házaspár és különös kedvencük megható, vicces és időnként szívszorító történetét mondja el kalandos, ezer mérföldes útjuk során. Meleg és bájosan egyszerű hangvételével – mely már a Rocket Boyst is megszerettette az olvasókkal – Homer Hickam szórakoztató regénye valójában a furcsa és csodálatos érzelemnek állít emléket, amelyet szeretetnek nevezünk."

Homer Hickam nagyszerű író. Ezt rögtön az elején leszögezném. Történetszövése, a meseelemek ötvözése a valósággal, a képzelet keveredése a vágyakkal, az emlékeké az álmokkal - regénye során végig olyan írói eszköztárat vonultat fel, amelynek következtében egy csodásan eredeti történet jön létre.

A Vigyük haza Albertet! című regény egy látszólag egyszerűnek tűnő utazást mesél el, amely azonban korántsem egyszerű. Hiszen ha arra gondolunk, hogy mindez nem csupán mese, és tulajdonképpen egy aligátorról van szó, akkor máris megértjük, hogy egy rengeteg kalandot ígérő útnak nézett elébe ez a házaspár már elindulásukkor; és persze ezenfelül jött még az a számtalan nem várt és kiszámíthatatlan fordulat, amelyekre nem készülhettek fel - és amelyek vagy megtörténtek, vagy sem. (És nem is ez a fontos.)

Mit gondolunk az aligátorokról?
Na ugye.
Hát meg fog változni a véleményetek róluk, miután elolvastátok ezt a könyvet. (Persze azért csak óvatosan! Homer sem véletlenül akarta hazavinni Albertet...)
De mégis: egy szerethető állatot látunk, és két olyan embert, akik szeretik őt. És egymást. És mégis választaniuk kell.
Jé-jé-jé...

Ez a könyv szól a sorsról, a végzetről (a Kiszmetről), és szól a hitről, és a nehéz döntésekről.
Egy Utazás története (szó szerint is és minden szereplő sajátos belső utazásáé is), amelynek során mindkettőjüknek folyton újabb és újabb döntéseket kell hozniuk, és közben hagyatkozniuk kell az ösztöneikre, egymás iránt érzett szeretetükre, a Kiszmetre vagy Istenre - tehát a hitükre -, és kitartani ezek mellett a döntések mellett, vagy elvetni, megváltoztatni azokat.

Van egy út, amelyet választunk, és vannak utak, amelyek közül választhatunk - azonban vannak olyan utak is, amelyekre rásodor minket valami általunk láthatatlan és megfoghatatlan erő, és akkor csak az alkalmazkodás marad a helyzethez.
Az elfogadás. Netán a rádöbbenés, hogy szeretjük azt az utat. És fontos nekünk.

A Vigyük haza Albertet! egy nagyon különleges történet, amelynek során Elsie rájön, hogy ki Homer, Homer rájön, hogy ki Elsie, és Elsie rájön, hogy ki Elsie, és Homer is rájön, hogy ki ő maga. 

Nehéz megfogalmazni, hogy mitől olyan különös(en szép) ez a regény, hiszen annyi történet születik belső utazásokról és nagy ráismerésekről. Talán attól, hogy ebben nincs kimondva a "Nagy Ráismerés". Csak éli két ember azt az életet, amit élniük kell. Pedig gondolnak rá, hogy máshol vagy mással szeretnének lenni; mégis egymás mellett vannak. 
És lemondanak Albertről, amikor az nem is akar szabad lenni, és miközben nem is akarnak elválni egymástól. Mert azt súgja nekik egy belső hang (na jó, először még Homer), hogy ezt kell tenniük. 

Igen, vannak döntések, amelyeket meg kell hozni, és dolgok, amelyeket meg kell tenni, és ezek mögött nem mindig tudunk racionális okot keresni. Nem is kell. 
Elsie és Homer megtette, amiről úgy érezte, hogy a dolga; a többit a Kiszmetre bízta.
És valóban bíztak benne, hogy az az útjukon tartja őket. De ami a lényeg: ők minden kísértés és nehézség ellenére is azon maradtak. A saját, közös Útjukon. És nem hiszem, hogy valaha is megbánták volna. 

Jé-jé-jé...

A Vigyük haza Albertet! ITT megrendelhető.

2016. július 23., szombat

Herman Melville: Moby Dick - rövidített változat

3. szint
Átdolgozta: María Asensio
Rajzolta: Francesc Ráfols

"A Moby Dickben Melville a két főszereplőn keresztül ábrázolja a rosszat. Egyrészről a bálna, amely az érzések nélküli rosszat szimbolizálja, amely mindent elpusztít, amivel találkozik. Másrészről pedig Ahab kapitány, aki a dacos rosszat szimbolizálja, hiszen személyes gyűlölete és bosszúvágya hajtja, még akkor is, ha ezzel az emberei életét teszi kockára."

A Napraforgó Kiadó sorozata négy fokozatban könnyű olvasmányokat kínál az olvasással még csak most ismerkedő gyerekeknek szóló könyvektől egészen a már szívesen olvasó gyerekek szintjéig, akik klasszikus történetek olvasmányos változataival barátkozhatnak meg.

Ezt a könyvet Gergő olvasta el, és nagyon tetszett neki.
Izgalmasnak tartotta a történetet, és nem számított rá, hogy az lesz a vége, ami. (Hát igen, ez van, ha nem tipikusan gyermekeknek íródott regényt olvas egy gyermek.)
Az is tetszett neki, hogy egyes szám első személyben íródik a történet - valóban, ez mindig hozzátesz a könyvhöz, egyetértek.

Én (az anyuka :)) elfogult vagyok a bálnákkal kapcsolatban; abszolút nem tartom őket gonosz lényeknek, ezért ez a könyv egy elég különös megközelítésből szemlélteti a dolgokat; a bálnavadászokról annál inkább megvan a véleményem... Értem én, megélhetés - de azért ez gyakran nem csak erről szól, lássuk be.
Szóval ha egymás mellé tesszük egy bálna és egy rá vadászó ember gonoszságát - nos, ki szerint merre billen a mérleg?
De ez egy másik történet.

Mindenesetre különleges, érdekfeszítő, izgalmas sztorit kínál ez a sorozat a gyermekek számára könnyen olvasható és könnyen befogadható formában - akárcsak a Robinson esetében.

Ezt a részt is nagyon jó szívvel ajánljuk minden gyermeknek - szerintem már 7 éves kortól simán olvasható, akár 12-13 éves korig!
Elgondolkodtató téma könnyed lepelben - pont, ahogy az egy gyermeknek való.

ITT megrendelhető!

Daniel Defoe: Robinson Crusoe - rövidített változat


Olvass velünk! 4. szint
Átdolgozta: María Asensio
Rajzolta: Francesc Ráfols

"Robinson, a hajótörött tengerész a lakatlan szigeten bebizonyítja, hogy az ember türelemmel, erőfeszítéssel és leleményességgel képes felülkerekedni minden nehézségen, de rájön arra is, hogy a jó társaság és a közösség is elengedhetetlen a teljes élethez."

A Napraforgó Kiadó e sorozatában négy fokozatban könnyű olvasmányokat kínál az olvasással még csak most ismerkedő gyermekeknek szóló könyvektől egészen a már szívesen olvasó gyerekek szintjéig, akik klasszikus történetek olvasmányos változataival barátkozhatnak meg.

Nagyszerű könyv, hadd kezdjem ezzel. Pedig én nem annyira kedvelem a rövidített történeteket, de ez azokra vonatkozik, amelyeket 13-14 éveseknek kínálnak. Én úgy gondolom, a 12-14 év fölöttiek már olvassák el a teljes regényt, ha érdekli őket a történet!
De a Napraforgónak ez a sorozata, amely kisebbeknek kínálja a klasszikusokat, nagyon igényes, és még én is élvezettel olvastam, felnőttként!

Gergőnek szántam ezt a könyvet, aki 9 éves, és örömmel olvas már hosszabb regényeket is, de meg kell hogy mondjam, még Dávid is elolvasta, 12 évesen.

A Robinsont én kezdtem ma olvasni Gergőnek, aztán úgy alakult, hogy kb. a felétől ő olvasta nekem. :) Szuper élmény volt.

Azt gondolom, ez a sorozat tényleg alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést az eredeti regény iránt, valamint hozzáad a gyermek általános műveltségéhez azáltal, hogy már kisebb korában megismerteti vele a sztorit.

Gergő számára nagyon érdekes volt, ahogy Robinson túlélte ezt a borzasztó hosszú időt; izgalommal olvasta, illetve olvastuk egymásnak.

Nagyon ajánlom a 8-10 éves korosztálynak ezt a könyvet, már csak azért is, mert a történet valóban remek - úgy gondolom, kiváló példázata a kitartásnak, a hitnek, a türelemnek, a lelkierőnek; és nagyszerű szórakozás a gyerekeknek!

ITT megrendelhető!

2016. július 10., vasárnap

Sophie Jackson: Egy font hús



"Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. 
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket, hacsak a szerelem nem segít.
Sophie Jackson trilógiája a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Samantha Young rajongóinak kötelező."

4,5 millió eladott példány.
Hát, ha erre van igény...

A 230. oldalig jutottam. Ami baromi nagy dolog, tekintve, hogy már húsz oldal után abba akartam hagyni. Aztán mindig azt mondtam magamnak, de, olvasom, majd csak jobb lesz, majd csak túl leszek rajta, igenis végigolvasom. Hát nem. Nem!

Arra számítottam, hogy valami jól szőtt sztori lesz, rejtélyekkel, de ez egy habhabkkönnyű romantikus regény! Áááá! De még ez se lenne baj, csak sajnos hibákkal, következetlenségekkel, és nagyon rosszul megírva.

"Teljes erejéből beszaladt a műhelybe"?

És a börtönben tényleg így beszélnek egymással a rabok: "Gazember!"? Ez komoly?
És ez a szó kb. minden 2. oldalon szerepel.
És amikor dühösek, akkor olyan szavakat használnak, hogy "basszus"? Nanee, ennyire azért ne már... Bizonyos téren Sophie Jackson annnnnyira szókimondó tud lenni, akkor miért nem fektetett nagyobb hangsúlyt a többi területen is a hitelességre? Az összes többi területen.

Az egész történet hiteltelen.

Mocskos szájú szabadult rab mondja a börtönbeli angoltanárnőről:
- Legszívesebben egész nap csókolgatnám azt a két virgácsot...
Virgácsot??????? KOMOLYAN????? NEMÁÁÁÁR!
Meg hogy milyen jól néz ki a nő abban a "ceruzaszoknyában". Egy pasi használ ilyen szót?? Tudja, hogy mi az a ceruzaszoknya??????

Folyamatosan olyan mondatok, történések vannak, amik egyszerűen nem következnek egymásból, annyira logikátlanok, hogy azt már nem lehet betudni az írói szabadságnak, mert annyira idegesítőek...
Az egész könyv baromi idegesítő!

Az ajánlóban sorolják a neveket, hogy mely szerzők rajongóinak kötelező - hát csak rajta!

Hosszan sorolhatnám még, hogy miért voltam képtelen elolvasni, de inkább nem vesztegetnék rá időt.

Viszont biztos vagyok benne, hogy nagyon sok mindenkinek tetszene, hiszen nem véletlenül adtak el belőle több millió példányt - szóval ITT megrendelhető.
Lehet próbálkozni.

2016. július 1., péntek

Karin Slaughter: Az eltűnt lány


 Az eltűnt lány
"Karin Slaughter egy kifinomult és vérfagyasztó pszichothrillerrel tér vissza, melyben veszélyes titkok, hidegvérrel végrehajtott bosszú és váratlan feloldozás követik egymást az elhidegült lánytestvérek életében, akik kénytelenek összefogni, hogy felfedjék az igazságot két, több mint húsz év különbséggel bekövetkezett, gyötrelmes tragédia kapcsán, amelyek rányomták a bélyegüket egész életükre.

Nővérek, idegenek, túlélők. 

Több mint húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Claire és Lydia tizenkilenc éves nővére, Julia. A két lány nem beszélt egymással azóta, s mára homlokegyenest eltérő életet élnek. Claire egy atlantai milliomos elkényeztetett felesége lett, míg Lydiát, az egyedülálló anyát egy volt elítélthez fűzi tartós kapcsolat, és alig tud megélni. Egyikük sem tette még túl magát a közösen átélt hajdani borzalmon és szívfájdalmon, s a sebet most kegyetlenül feltépi a sors, amikor Claire férjét meggyilkolják. 

Egy tizenéves lány eltűnése és egy középkorú férfi meggyilkolása csaknem negyedszázadnyi eltéréssel – ugyan mi köthet össze két ilyen eseményt? A túlélő nővérek óvatos fegyverszünetet kötve visszanéznek a múltba, hogy megtudják az igazat, s felfedik a titkokat, melyek oly sok éve romba döntötték a családot. Mindeközben felfedezik a megváltás és a bosszú lehetőségét is ott, ahol a legkevésbé sem várnák."


A Szőke, kék szemű folytatása, mely megvásárolható ITT, s amelyről ajánló olvasható ITT.
Interjú a szerzővel ITT - szerintem inkább akkor olvasandó, ha a könyvön már túl vagy.

Na nézzük...

Van egy olyan ajánló a könyv elején, amely azt írja: "Slaughter olyan mély, sötét helyekre ragadja magával az olvasóit, ahová más szerzők nem merészkednek. Nem ismer félelmet. Az egyik legbátrabb thrillerszerző..."

Ez kétségtelenül így van. Annak minden előnyével és hátrányával együtt.

De mit nevezünk egy krimi esetén előnynek és mit hátránynak? És kinek mi jelenti az egyiket, és mi a másikat?

"Előny"... hmm... Aki szereti a nagyon durva történeteket, annak tetszeni fog. Nekem ez időnként már sok volt. Amikor mondtam a férjemnek, hogy egy nagyon durva krimit olvasok, azt kérdezte: Svéd, mi?
Nos, nem az.
De hadd írjam le akkor a következő ajánlót Slaughter könyvéhez:

"Karin Slaughter húsz svéd krimiszerzőből tizenkilencet legyőz." (svéd könyvkritikus)

Hát le. De jó-e ez?
Merészség-e ez? Bátorság?

Nem ismer félelmet ez az író, amikor ír, az biztos. De biztos az is, hogy sok mindenkinél ez már túl megy egy határon. Mert azért ez nem egy könnyű krimi, nem egy könnyű témakör.

Próbálok tárgyilagos lenni, és összeszedett, amennyire lehet.

Nagyon olvasmányos, nehéz letenni, folyamatosan pörgős, izgalmas. Ez kétségbevonhatatlan. De folyton felmerült bennem a kérdés a téma kapcsán: hogy jut eszébe ilyesmi valakinek? Főleg amikor belement a részletekbe. Hogy a fenébe jut valakinek az eszébe ilyen?
És aztán az a kérdés is felmerült bennem, hogy ha ilyen eszébe jut (de honnan, miért, hogyan??), akkor is: hogy meri leírni??

Ha ez bátorságra vall, akkor Karin Slaughter nagyon bátor nő.

Nem tudom, arra vall-e. Tulajdonképpen bizonyos szinten arra, igen, biztos.

De még mire? Mire vall még, ha valakinek ilyenek jutnak az eszébe?

Aztán olvastam az interjúban, amit sajnos lehet sejteni: becsukhatjuk a szemünket, befoghatjuk a fülünket, de sajnos még ilyen dolgok is vannak, amiket ő leírt... Vannak ilyen emberek...
Így hát talán nem is kárhoztatható ezekért az "ötletekért" - mert lehet, hogy egy bűnügyi aktában olvasta? Nem pont ezt (ezt nem; elmondja az interjúban, hogyan jutott eszébe); hanem "ilyesmit". Akkor viszont azért borzalmas ilyeneket olvasni, mert azt tudni, hogy ilyen megtörténhet vagy netán megtörtént már... nos, az befogadhatatlan. Mert nem akarunk tudni róla, és nem akarjuk, hogy ez igaz legyen!

Szóval ez egy durva krimi, durva részletekkel, durva leírásokkal. Olvastam én már durva krimiket (hmm, azok svédek és norvégok voltak), de ez tényleg "felér" velük.
Akit nem zavarnak, nem riasztanak el a kegyetlen részletezések, annak biztos tetszeni fog, mert valóban izgalmas, folyamatosan történik valami, nem lehet unatkozva lapozni, de azt is el kell mondani, hogy Slaughter kíméletlen az olvasóihoz.
És a szereplőihez.
Ezért, gondoltam, én sem finomkodom vele a véleményalkotáskor.

Nagyon beteg dolgok vannak a könyvben (és ez valóban azért annyira szorongást keltő, mert az ember nem akarja elhinni, felfogni, és nem akar tudomást venni arról, hogy vannak ennyire beteg emberek, akik bármire képesek), egyfelől olyan olvasmányos körítéssel megírva, hogy valóban nagyon nehéz letenni, másrészt viszont keményen feszegetve a határokat, próbára téve az olvasók ingerküszöbét.

Slaughter tehetséges író, az biztos; úgy tudja vezetni a szálakat, hogy tényleg nehezen tedd le a regényt, még így is, hogy irtózol attól, amiről szól.

A téma miatt viszont a véleményem összetett.

Izgalmas regény, olvasmányos, pörgős, nehéz letenni, de a témaválasztás kissé erős - szerintem kevésbé durva részletekkel is abszolút megállta volna a helyét a könyv pusztán a stílusával a legjobb krimik piacán.

Karin Slaughter le meri írni, ami eszébe jut; és mer tudomást venni arról, hogy a világ néha szép, néha borzalmas hely tud lenni.
Aki a sötét oldalára is kíváncsi, az olvassa el ezt a könyvet - de nem lesz könnyű olvasmány, ezt előrebocsátom. Viszont ha belekezdtél, nem fogod letenni, amíg ki nem olvastad; főleg ha a Szőke, kék szeművel kezded.


Karin Slaughter: Szőke, kék szemű


 Szőke, kék szemű
"Az eltűnt lány a hírekben önmagára emlékezteti Julia Carrollt: tizenkilenc éves, szép, szőke és kék szemű. Julia eldönti, hogy alaposabban utánajár a történetnek, és cikket készül írni az esetről az egyetemi lapba. Egyre inkább megszállottjává válik az ügynek, s fel sem merül benne, hogy akár ő maga is lehet a következő áldozat."

Az eltűnt lány című krimi előzménytörténete. 

Egy 80 oldalas, vékony könyv, amely azonban megalapoz egy jóval vastagabb regényt, ezáltal élőbbé teszi azt - ami egy borzongató kriminek egyrészt az előnyére válik, másrészt - éppen ezáltal - rossz érzéssel tölt el. Hiszen valóságosabbnak tűnik az egész azáltal, hogy az író egy előzményregényben bepillantást enged annak a lánynak az életébe és lelkivilágába, akiről szól majd az a szörnyű történet.

A Szőke, kék szemű még csak sejteti azt a rosszat, amely a következő regényben bekövetkezik.
Letehetetlen könyv, mert Slaughter hihetetlenül olvasmányosan ír.
Tényleg félve várod az - úgy tűnik - elkerülhetetlent.

Mivel ez a könyv csak Az eltűnt lánnyal együtt képez egységet, bővebben ott fogok véleményt nyilvánítani róla. Nem leszek kíméletes. Slaughter sem az.

A Harlequintől e-könyvben megrendelhető!