James Herriot: Az állatorvos is nős ember

"A yorkshire-i lankák még sosem tűntek ennyire szépnek James számára: elragadó feleségével az oldalán és immár önálló praxis keretei között foglalkozhat a farmokon élő állatokkal, valamint a házi kedvencekkel és tulajdonosaikkal, akik néha több figyelmet igényelnek, mint a négylábú „páciensek”.

James Herriot memoárjainak újabb kötetét ismét azoknak az olvasóknak ajánljuk, akik átérzik az állatokkal járó örömöket és gondokat, és szívesen merülnek el újra meg újra a korabeli jellegzetes angol vidék életének eseményeiben."

___________________________

Egyszerűen nem tudok betelni James Herriot könyveivel. Pedig azt hiszem, már csak egy van, amit nem olvastam - azt még tartogatom, mert nem akarok az összessel végezni.

Teljesen magával sodornak a történetei, a humora és a varázslatos tájleírásai. Az ember ott van Darrowbyban (Thirskben), és látja a völgyeket, amelyekről ír, érzi a fű vagy a széna illatát, a háton a kemény munkától végigfolyó izzadságcsöppeket, a reményt, a sikerélményt, az aggodalmat, az örömöket. 

Sok képet néztem azóta Yorkshire-ről, és tényleg csodálatos vidék. Herriot érzékletesen írja le a lankákat, a kőkerítéseket, a legelésző juhokat, a szaladgáló kutyákat - egyszerűen megunhatatlan a témakör és az írásmódja is.

Ezen a vidéken mindenki ismer mindenkit, és bámulatos az az elfogadás, ahogy egymás iránt viseltetnek az emberek; például ahogy az állatorvos beletörődőn nyugtázza, hogy a farmer úgyis mindent jobban tud nála, és nem próbálja megváltoztatni ezt. Idomul a vidéki élethez, amelybe belecsöppent, magáénak érzi, elégedett és boldog benne. Hálás érte.

Külön érdekessége a könyvnek, amikor az író a házasságáról ír, feleségével való megismerkedéséről, udvarlásainak csetlés-botlásairól; csodálatra méltó az az önirónia, amellyel magára tud tekinteni.

Elismeri mások érdemeit, soha nem fényezi magát, őszinte, természetes, vicces, eredeti - és zseniális történetmesélő. 

A fordítás is remek, sokat hozzáad a történetekhez.



Persze rögtön rákerestem a szereplőkre, nemcsak a helyszínekre, utánanéztem mindennek és mindenkinek, aminek lehetett - nagyon érdekes volt látni, hogy milyenek voltak azok, akikről, amikről ír.

Azt is megnéztem, hogy hogyan lehet eljutni Yorkshire-be - muszáj egyszer látnom ezt a gyönyörű vidéket. Vajon mennyit őrzött meg abból, amilyennek Herriot látta? Vajon a kőkerítések és a lankák őrzik még azt, amiről írt?

Kötelező olvasmánnyá tenném a könyveit általános vagy középiskolában - mert aki elolvassa, gazdagabb lesz általa.


A regény megrendelhető ITT.

James Herriot: Kutyák a rendelőmben 2.

„Ahogy végiglapozom ezt a könyvet, mintha egy teljes kört leíró kerék fordulna át a szemem láttára. Gyermekként megbabonáztak a kutyák, és égett bennem a vágy, hogy kutyadoktor legyek, aztán beteg lovak, birkák és disznók kezelésével töltöttem egy egész életet, most meg itt vagyok, életem alkonyán, s egy kötetnyi kutyatörténetet teszek közzé…”

_________________

James Herriot - hűen önmagához - ismét csodás művet alkotott. Nehéz szavakkal kifejezni azt az állatszeretetet, emberismeretet, megértést, odaadást, amit a részéről tapasztal az ember. Ahogy hozzááll bármilyen állathoz, ahogy közben megfigyeli, kiismeri gazdáikat, ahogy tekintettel van különcségeikre, rigolyáikra, miközben gyógyít, és ahogy szavakba tudja önteni azt, hogy vélhetően mit gondol róla vagy az általa alkalmazott gyógymódról egy állat, mindez olyan kifejező, annyira lélegzik, hogy úgy érezzük, ott vagyunk, belelátunk a kutya fejébe, halljuk a gazdi gondolatait, érezzük a vidéki levegő frissességét, látjuk a tájat - kétség sem fér hozzá, hogy amit ő leír, azt érezni lehet.

Minden könyve egy remekmű, letehetetlen, megunhatatlan, és írói eszköztárát is az az ösztönös tudás jellemzi, ami állatorvosi munkásságát. 

Egy-egy könyvét kötelező olvasmánnyá lehetne tenni az iskolákban, hiszen annyi mindent tanulhat tőle az ember! Hogy oda kell figyelnünk egymásra, és ebbe beleértendők a kedvenceink is: teljes odaadással kell fordulnunk a felé az állat felé, akiért felelősséget vállaltunk; hogy a kutyánál hűségesebb teremtmény nincs a világon; hogy a vidéki élet mennyi pluszt tud adni az embernek; hogy a vidéki ember gondolkodása mennyire más, és hogy természetközeliségéből fakadóan mennyi előnye van a városihoz képest, ha - például - az empátiát tekintjük az egyik legfontosabb alapértéknek.

James Herriot mindig alapértékekről ír, együttérzésről, hűségről, a másokról való gondoskodásról, a tisztán élt életről, az állatok közelében élt életről, ebben a könyvében pedig minden írása arról szól, hogy a kutyák mennyit adhatnak nekünk - és hogy mi mennyit adhatunk nekik! Igen, minden novella egy intés is egyben felénk, hogy mi mit adhatunk az állatainknak - ne csak elvárjunk tőlük, ne csak úgy tekintsünk rájuk, hogy házőrzőként hogyan funkcionálnak, nem a hasznukat ecseteli, hanem értékeiket, hűségüket, csodálatosságukat, bajtársiasságukat, hősiességüket a nehéz helyzetekben. James Herriot folyamatosan arra tanítja az olvasóit, hogy eszerint kell nekünk is bánnunk azokkal - legyen az ember vagy állat -, akikre gondot viselünk.


A könyv ITT megrendelhető.

James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén

"James Herriot írásai változatlan népszerűségnek örvendenek az egész világon, jóllehet történetei a 20. század közepének Angliájában játszódnak. Ebben a kötetben a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellák szerepelnek.

Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén."

________________________

Én eleve elfogult vagyok James Herriottal kapcsolatban, ugyanakkor semmiféle elfogultságra nincs szükség ahhoz, hogy az ember rajongjon a munkásságáért és ámulva, belefeledkezve olvassa a könyveit. 

A fülszövegben az van, hogy "írásai változatlan népszerűségnek örvendenek az egész világon, jóllehet történetei a 20. század közepének Angliájában játszódnak". Nekem erről az jutott eszembe, hogy éppen azért, mert ott és akkor játszódnak; ez teszi olyan különlegessé, egyedivé, bájossá és szerethetővé a történeteit, hiszen ezek csak akkor, abban a korban és csak ott, azon a vidéken tudtak így megtörténni; ma már sokkal előrehaladottabb a tudomány annál, mintsem hogy ilyen történeteket mesélni lehessen.

Egyfelől hála Istennek, persze, hiszen az orvosoknak sokkal több eszköz, gyógyszer, tudás áll rendelkezésére ahhoz, hogy segítsenek az állatokon, ugyanakkor talán a kor előrehaladtával ki is veszett valami abból a szemlélet- és látásmódból, ami akkor jellemző volt. Bár lehetséges persze, hogy ebben tévedek, lehet, hogy ezt azért gondolom így, mert Herriot úgy írja le a történeteit, ahogy; talán akkor sem volt ennyire általános az a látásmód, humor és életszeretet, amellyel ő rendelkezett. Egyszerűen ő a pozitívumokat látta az eseteiben, saját tévedéseit kifigurázta vagy beismerte, dicsőségeit, sikereit pedig őszinte örömmel - és nem önelégültséggel - fogadta; és alighanem minden korban ugyanilyen nagyszerű történetekkel tudna előállni, ami köszönhető annak az öniróniának, állatszeretetnek, humánumnak, annak a fantasztikus lényeglátásnak, megfigyelőképességnek, humornak, valamint nem utolsósorban a vidék és az ott élők szeretetének, na meg persze íráskészségnek, ami őt jellemezte. 

Külön erénye a történeteinek, hogy nemcsak az állatokról ír, hanem a vidékről és a farmerekről is, azok nehézségeiről, életéről, sajátos viselkedésükről, gondolkodásmódjukról, és mindezt olyan szeretettel és tisztelettel teszi, amit olvasóként csak értékelni és becsülni lehet. 

Ezért mindenkit biztatok arra, hogy olvassa el a könyveit, legyen akár gyermek vagy felnőtt, fiú vagy lány, szeressen bármilyen műfajú könyveket, mert az a természetesség, ahogy Herriot elmeséli az eseteit, mindenkit le fog venni a lábáról.


A kiadótól ITT megrendelhető.

Gayle Forman: Eltévedtem

"A Ha maradnék szerzőjének újabb New York Times bestseller-listás műve.

Megrendítő… ha készen állsz egy újabb érzelmi K.O-ra, ez a te könyved!

Egy kis híján végzetes baleset egyetlen nap leforgása alatt sorsközösséget teremt három idegen között.

Freya a hangját vesztette el első önálló albumának felvétele közben.

Harun szökni készül, menekül mindentől és mindenkitől, akit szeret.

Nathaniel egyetlen hátizsákkal és szörnyű tervvel érkezett New Yorkba, mert már nincs vesztenivalója.

Telnek az órák, és egyre-másra lepleződnek le a titkaik, és lassan ébredezik bennük, hogy saját veszteségeikből, bánatukból egyvalami jelenthet kiutat: ha osztoznak a másik fájdalmában, ha segítenek a másik kiútját megtalálni.

Gayle Forman legújabb regénye, az Eltévedtem megrázó, sőt katartikus történet a szerelem elvesztéséről, a szerelem megtalálásáról, az önismeretről és az önámításról."

“Csodásan megkomponált szerelmes dal minden fiatalhoz, aki valaha keresztülgázolt a félelem vadonján, és végül a tisztáson találta magát.”

Jacqueline Woodson, a Brown Girl Dreaming többszörös díjnyertes szerzője

________________________

Gayle Forman megint egy elgondolkodtató, talán inspiráló, de mindenképpen nagy kérdéseket feszegető regényt írt a 16-20 éves korosztály számára. (Nyilván elsősorban a lányok lesznek fogékonyak a témára.)

De azt hiszem, a szülőkhöz is szól, ha meg tudjuk hallani a hangját. Hiszen elég egyértelműen - de nem szájbarágósan - taglalja a családból hozott muníciók és terhek milyenségét, lehetséges következményeit, beszél arról, hogy visszük, vinnünk kell magunkkal az otthon kapott fékeket, sérelmeket, bántásokat, félelmeket (és persze a stabilitást, a békét, a pozitív gondolkodást is), nem tudunk szabadulni ezektől. 

Beszél az ellensúlyokról, és arról, hogy nem mindig tudjuk magunkban megteremteni a dolgok kiegyensúlyozásához szükséges érzéseket, vagy magunk körül az ehhez szükséges feltételeket.

Beszél a magányról, és a közösségi média korában a lájkok jelentőségéről - és arról, hogy hogyan függ össze ez a kettő. Hogy aki magányos, az a lájkokból próbálja megszerezni a pozitív sztrókot (ajánlom az erre vonatkozó szakirodalmat vagy szakcikkeket), vagy éppen ellenkezőleg: hogy miként vezet elszigetelődéshez az, ha az életünket, a kapcsolatainkat a közösségi médiában akarjuk megélni.

Ennek okán talán nem is helyes az a megfogalmazás, hogy Forman szól a lájkok "jelentőségéről", találóbb az a kifejezés, hogy a lájkok "funkciójáról". De én azt gondolom, hogy a funkciót, amire elvileg szolgálnának, sem töltik be a lájkok, nem képesek rá (mert nem arra használjuk őket, amire kellene, illetve sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk nekik, mint szabadna vagy mint indokolt lenne); és szerintem nem is arra lettek kitalálva, hogy boldoggá tegyenek minket.

Irreális elvárásokat támasztunk a lájkokkal és a lájkot nyomókkal szemben. Nem dolguk boldoggá tenni minket! Ez nem így működik. Azt hiszem, mi értelmezzük félre azt, hogy minek mi a funkciója.

Nem minden értünk van. Nem minden rólunk szól. És nem ennyire egyszerű megtalálni a boldogságot, de még csak az örömöt sem, ahhoz nem elég egyetlen gombnyomás. (Mikor fogjuk fel végre, hogy "a dolgok nem gombnyomásra működnek"?)

Persze ez a könyv nem csak erről szól. Hanem szól a másságról, az elfogadásról, még a vallási meggyőződéseket is érintve, de nagyon emészthető, könnyed formában. De hát nem árulok el mindent, tessék elolvasni!

Néhány idézet, kedvcsinálónak:

"A gyávaság és az önzés néha annyira fárasztó."

"Ugye, mindenki ismeri azt a szólást a békáról a fazékban? Hogy ha a békát forró vízbe dobjuk, nyomban kiugrik, de ha langyos vízbe tesszük és fokozatosan melegítjük a vizet, addig-addig alkalmazkodik, míg elpusztul.
Apa úgy döntött, elvégzi ezt a kísérletet, hogy lássa, igaz-e. Fogott egy békát a patakban, beletette egy fazék vízbe, és egészen takarékra állította a lángot. A tűzhely mellett állt, és beszélt a békához. Meg volt róla győződve, hogy a béka kiugrik a fazékból, ha a víz kényelmetlenül fölmelegedett számára, de az csak ült ott jámboran, és úszkált körbe-körbe.
Amikor abbahagyta az úszást, apa kivette a fazékból és kivitte a szabadba, de már elpusztult. Apa nagyon csodálkozott, hogy megölte. A víz nem is forrt fel, csak nagyon meleg volt. Apa nagyon elcsendesedett, és hosszú órákra a szobájába zárkózott, töprengve. Amikor előjött, hamuszürke volt az arca. - Nem akartam - suttogta.
Rájöttem, én vagyok a béka a fazékban. Az egész életem volt a példa erre, felismerhettem volna, de csak az egyedül töltött két hét ébresztett rá, hogy megfőttem."

ITT megrendelhető.

E. Lockhart: Szemfényvesztés

A hazudósok szerzőjének új lélektani thrillere.

„Csak egy igazán fontos: hogy bármely pillanatban feláldozzuk azt, akik vagyunk, azért, akikké válhatunk.”

Egy szenvedélyes barátság. Egy megmagyarázatlan eltűnés. Egy gyilkosság, esetleg kettő.

Egy félresikerült szerelem. Esetleg több is, mondjuk három.

Tompa tárgyak, álruhák, vér és csokoládé. Az amerikai álom, szuperhősök, kémek és ellenségeik.

Egy lány, aki nem hajlandó megtenni, amit várnak tőle.

Egy lány, aki nem hajlandó az lenni, aki egykor volt.

__________________

E. Lockhart ismét utolérte önmagát. A hazudósokban szerintem a műfaj legjavát nyújtotta, aztán a Frankie Landau-Banks nem sikerült annyira jól, viszont a Szemfényvesztés igazán eredeti, igényes, izgalmas; tényleg, de tényleg nem tudtam letenni! Addig olvastam, amíg hajnalban már nem bírtam tovább, reggel pedig - tök fáradtan ébredve - folytattam. Nagyon tetszett.

Az idősáv, amelyet használ, abszolút működik, ráadásul az első fejezet után váratlan ez a megoldás, tele vannak meglepetéssel az újabb időintervallumok, sok a fordulat az egész történetben, de nem túlzón, teljesen megtalálja az egyensúlyt, és nagyon, de nagyon szeretem azokat a lényegre törő, totál telitalálat mondatokat, párbeszédeket, amiket használ. 

Tökéletes két ünnep közötti olvasmány, lazításhoz, ébredéshez, elalváshoz, pihenéshez, könnyed kikapcsolódáshoz, de igazából jó a vonaton, a metrón, a 10 perces röpke szünetekben munka közben, szóval olvassátok bármikor, nem fogtok csalódni.

Kidolgozott, érdekes karakterek; kellően eltalált csavarok; olyan vonalvezetés és idősík, amely már önmagában izgalmassá teszi a történetet; kiszámíthatatlan, kiszámíthatatlan bűntények, és..............

Éééés... tartalmat is hordoz magában! 

El lehet elmélkedni ismét a neveltetés, a család, a szocializáció meghatározó erején, a jellemfejlődés mikéntjén és az azt befolyásoló tényezőkön, a beláthatatlan következményeken, azon, hogy mennyire, mennyire mérlegelnünk kell a tetteinket, szavainkat, mert van, amit (mármint azt, ami azzal jár) nem lehet visszacsinálni.

Lockhart a mai young adult, szórakoztató és akár még a krimiirodalomban is üde, eredeti színfolt, kirí a többiek közül, ami kizárólag előnyére válik, és biztos vagyok benne, hogy még sok remek írás fog születni a tollából. Szuper a stílusa, bárcsak több író rendelkezne olyan eredetiséggel, amely neki például a sajátja!

Olvassátok el, tuti, hogy tetszeni fog!


A Ciceró Könyvstúdiótól megrendelhető ITT.

Kata McMullan: Sárkányvadász Akadémia 3. – Kalandtúra a sötét vadonban

"Hősünk, Kanócfalvi Wiglaf, a Sárkányvadász Akadémia elsőéves tanulója immár két félelmetes sárkányt is legyőzött rövid iskolai pályafutása alatt, anélkül, hogy egy csepp vért kiontott volna! Mordred, az Akadémia igazgatója azonban korántsem elégedett: neki a sárkányok aranya kell mindenáron. Így aztán az egész osztály útnak indul a Sötét Vadonba, hogy megszerezzék Seetha, a sárkánylédi aranyát, amit a Rémbarlangban rejtett el..."

"Kanócfalvi Wiglaf akár Harry Potter kisöccse is lehetne" (Mary Pope Osborne)

________

Gergő néhány óra alatt olvasta ki. Este az ágyban belekezdett, és pár óra múlva be is fejezte ezt a 100 oldalas olvasmányt. Nagyon tetszett neki az első két rész is, amiket már régebben olvasott, és valahogy csak most került sor a harmadik részre. Sajnálja, hogy több része nem jelent meg Magyarországon, mert igazán jó kis regénynek tartja.

Fiús és könnyed regény, kalandokkal, gördülékeny stílussal, nem ijesztő oldalszámmennyiséggel, szuper olvasmány a nyári szünetre egy harmadik (na jó, már negyedik) osztályos gyermeknek.

A Ciceró Könyvstúdiótól megrendelhető!

E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

"Frankie Landau-Banks 14 évesen:

Vitaklub.

Apukájának Nyuszifül.

Egy mérsékelten kocka-hajlamú lány egy nagyon elit bentlakásos iskolában.

Frankie Landau-Banks 15 évesen:

Az alakja észbontó.

A nyelve felvágva.

A harci kedve feltüzelve.

És az új fiúja a végzős, lenyűgözően lökött, szavakért bolonduló Matthew Livingston.

Frankie Landau-Banks 16 évesen:

Már nem olyan lány, akinek nemet lehet mondani.

Különösen nem akkor, ha ez a nem azt jelenti, hogy kizárják a barátja szigorúan fiúknak fenntartott titkos társaságából.

Nem akkor, ha a volt pasija itt is, ott is váratlanul felbukkan.

Nem akkor, ha tudja, mindegyiküknél okosabb.

Nem akkor, ha tudja, hogy Matthew hazudik neki.

És nem akkor, amikor annyi akciót végre lehet hajtani.

Frankie Landau-Banks valószínűleg egy bűnöző lángelme.

Ez a történet azt meséli el, hogyan vált azzá."

____

Tipikus YA-regény, és tényleg kizárólag 14-20 éveseknek ajánlott. Olvastam már olyan YA-t (pl. A hazudósok, szintén E. Lockhart), amely abszolút megállta a helyét az YA-periférián túl is, de ez nem az a könyv; a Frankie Landau-Banks kimondottan a tinédzser korosztályt célozza meg. És nekik nagyon fog tetszeni. 

Adott egy lány, aki kezdetben még nem annyira csinos, inkább visszahúzódó, mint vagány, nem is túl népszerű; aztán egyre csinosabb, bátrabb és népszerűbb lesz; és a regény arról szól, hogy miként történik ez (már ha ezek a dolgok "történni" szoktak; talán részben igen, részben pedig azért tenni is kell érte nyilván). 

Az biztos, hogy minden 14-18 éves lányt érdekli a népszerűség titka, a suli leghelyesebb fiúja megszerzésének titka, és némelyik 14-18 éves lányt az is érdekli, hogy hogyan maradjon az, aki, miközben idomulni kell a népszerűekhez ahhoz, hogy magunk is népszerűek legyünk. 

Erről szól Frankie Landau-Banks története - hogy hogyan lehet hűnek maradni önmagunkhoz, a pasinkhoz, a felénk támasztott elvárásokhoz, a népszerűek társaságához; és hogy mennyire nehéz egyszerre ennek mindnek eleget tenni.


ITT megrendelhető!

Tatay Sándor: Kinizsi Pál

"Igazi hős, a nagy erejű Kinizsi Pál történetét ismerhetjük meg a kötetből. Kinizsi egyszerű közemberből főúr lesz, hadvezér, a fekete sereg hős vezetője. A regény tényekre épülő, sok népmesei elemet magába foglaló, igazi ifjúsági irodalom, amely a fiatalok elé igazi, követhető, szerethető példaképet állít.
E könyv majdnem minden iskolában kötelező olvasmány."

____

Gergőék kezdték el 3. osztályban olvasni közösen az osztállyal, aztán ő itthon is nekikezdett, majd megelőzte azt, ahol az osztályban tartottak, és most be is fejezte. Nagyon tetszett neki, és kizárólag ezért olvasta ki - nem azért, mert kötelező volt. Nem volt kötelező itthon olvasni, ő mégis minden este elővette még lefekvés előtt.

Azt mondta, izgalmas és érdekes volt, tetszettek neki a rajzok is benne, és a befejezése is jó volt. Az is tetszett neki, hogy a magyarokról szólt, mert így közelebb tudta érezni magához a történetet.

James Herriot: Ő is Isten állatkája

"James Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években „született”, és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi „kiküldetéseiről” is számot ad, ahol is állatszállítmányok gondos kísérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is."

Elfogult vagyok, bevallom, és elkötelezett Herriot írói munkássága iránt, és az iránt az életmód, élet-, állat- és emberszeretet iránt, amellyel ő rendelkezett. Az elfogultságomnak jó oka van, azonban cseppet sem befolyásol akkor, amikor újabb könyvét olvasom. Hiszen mindegyikben megmutatkozik, mennyire nagyra becsülte az életét, a munkáját, a családját, és milyen tisztelettel és szeretettel bánt a gazdákkal, a feleségével, a gyermekeivel, a kutyáival, más emberek kutyáival, más emberek teheneivel, lovaival, kecskéivel, és minden egyes élőlénnyel, akivel/amellyel élete során dolga akadt. 

Sosem unta meg a hivatását, és sok-sok év kemény állatorvosi munka, éjszakai ébresztések, 30 órán talpon levés, kőkemény fizikai erőfeszítések, nehézségek sem tántoríthatták el őt mindattól, amit annyira szeretett csinálni, ami kitöltötte a napjait, az életét, és nem fordíthatták el egy kényelmesebb lét felé, mert ő tudta, igazán tudta, hogy amit ő csinál, az a világ egyik legcsodálatosabb tevékenysége, és nem adta volna semmiért. 

A legnehezebb helyzeteket is hihetetlen derűvel, empátiával, humorral és öniróniával kezelte, nézte és oldotta meg, és ez, valamint hivatásának szeretete, szorgalma, sosem szűnő lelkesedése mindig a helyes irányba vitte őt. 

Úgy gondolom, hogy James Herriot egy boldog ember volt, és boldoggá tette a családját is, továbbá olyan értékrendet, élményeket adott át a gyermekeinek, amelynek köszönhetően ők hasonló küldetéstudattal szentelték szintén a gyógyításnak az életüket.

Meggyőződésem, hogy lelkiismeretes állatorvos, apa, férj és barát volt, azonban mindaz, ahogyan megírja a történeteit, egyértelműen rámutat arra, hogy milyen jól tette a felesége, hogy rábeszélte őt az írásra. Egyszerűen zseniális, ahogy leírja a történeteit, a vicces sztorikon tényleg hangosan kell nevetni, a szomorúakat pedig megkönnyezi az ember. Pedig én nem is emlékszem rá, hogy volt-e egyéb olyan könyv, amelyen tényleg nevetnem kellett, és nem csak mosolyra fakasztott, de Herriot könyveiben, köztük ebben is vannak olyan oldalak, amelyeknél egyszerűen nem lehet kibírni röhögés nélkül.

Bárcsak még több könyvet írt volna, és bár Magyarországon is több könyve kapható lenne!

Az elérhető könyvei a Ciceró Könyvstúdiónál megvásárolhatók, köztük az Ő is Isten állatkája című regény is. 

Összegzés: a 2015-ben olvasott legjobb könyvek

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Arra gondoltam, összegezzünk, nyomatékosítsunk, emlékezzünk, tervezzünk: lássuk, mik is voltak a legjobb, 2015-ben olvasott (és ez nem azt jelenti, hogy 2015-ben írt vagy kiadott, bár ilyen is van köztük) könyvek:


Jesús Carrasco: Kegyetlen idő



"Ha a közösség nem véd meg - heroikus küzdelem az életben maradásért.
Jesús Carrasco remekműgyanús könyve rendkívül élesen és részletgazdagon mutatja be, milyen az, amikor az ember kihullik a társadalom védőhálójából, és nem marad más számára, mint az elemi szintű küzdelem az életben maradásért és a méltóság megőrzéséért. A XX. század közelebbről meghatározhatatlan pontján egy fiú elszökik a falujabeliek, a családja és a csendbiztos elől. Nincs is más célja, csak a menekülés. Útja során összetalálkozik egy kecskepásztorral. Együtt igyekeznek minél távolabb kerülni a falutól, hogy kijussanak a csendbiztos felügyelte körzetből. Útjuk, akár egy bibliai történetben, megpróbáltatások sorozatából áll. Nemcsak az emberek, hanem a természet is kegyetlen velük. Egy aszály sújtotta, elnéptelenedett, apokaliptikus vidéken kóborolnak a hőgutától kerülgetve. Mint az ősi időkben, meg kell küzdeni a napi betevőért, egyetlen falatért, egyetlen csepp vízért is."

Magvető, szépirodalom
A remekműgyanúsból a "gyanús"-t kihúznám...


Jan Otcenásek: Rómeó, Júlia és a sötétség



"A cseh szerző regénye vallomás az elvadult világ farkastörvényei közepette továbbélő emberségről, szeretetről, önfeláldozásról, a tiszta, gyöngéd érzésekről. A megejtő szépségű szerelmi történet a németek megszállta Prágában játszódik, szereplői Pavel, az érettségiző cseh diák és Eszter, az üldözött zsidó lány."

Olyan mélységekbe visz, amit el se tudsz képzelni.


Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap



"Afganisztán, 80-as évek. A perzsa kultúra egykori bölcsőjének életét ellehetetleníti a terror és a háború. Két nő: Marjam és Leila. Marjam a társadalomból kivetett törvényen kívüliként születik, s kamaszkorában még azt a kevés szeretetet is megvonja tőle a sors, amit gyerekként még megkapott. Leilára akár boldogság is várna, ha életét nem forgatná fel mindenestől a véres háború. A két nőt közel hozza egymáshoz a szenvedés és a szeretett emberek elvesztése, sorsuk összefonódik a kegyetlen férfivilágban. A Papírsárkányok című világhírű regény szerzője az afgán történelem harminc évnyi krónikájába ágyazza a szívszorító történetet szeretetről, szerelemről és egy hihetetlen tettekre sarkalló önfeláldozó barátságról. Khaled Hosseini új regényében megdöbbentő képet fest a tálib uralom alatt sínylődő Afganisztánról, miközben páratlan érzékenységgel ábrázolja a női sorsokat."

Hosseini afgán íróként olyan dolgokat mond el az életről, amelyeket más nem tudna elmondani. Becsüljük nagyra, olvassuk, és higgyünk neki.


Paula Daly: Milyen anya az ilyen?




"A barátod gyereke. 
A te felelősséged. 
A te hibád. 
Mit tennél, ha eltűnne a legjobb barátod gyereke, és erről te tehetnél? Pontosan ez történik egy fagyos decemberi napon a Tóvidéken élő Lisa Kallistóval, a három gyermeket nevelő, túlhajszolt édesanyával. Csak egy pillanatig nem figyel, és rémálommá válik az egész élete. Eltűnik a legjobb barátnője tizenhárom éves lánya, Lucinda, és Lisa, akit megvisel, hogy mindenki őt hibáztatja, megpróbálja jóvátenni, amit elrontott. De miközben egyre mélyebbre ás Lucinda eltűnésének ügyében, Lisának rá kell jönnie, hogy a csendes városka, ahol él, nem az, aminek látszik, és talán a barátai sem azok, akiknek eddig hitte őket."

A krimi és a szórakoztató irodalom legjobb eszközeivel, de ha a szépirodalmat szereted, akkor sem fogsz csalódni - ez a legjobb benne.


James Herriot: Minden élő az ég alatt
                           Kutyák a rendelőmben



"James Herriot könyve a vidéki állatorvosi pálya küzdelmes, fordulatos, gyakran felettébb derűs élményeinek gyűjteménye, amely Yorkshire tájaira vezeti el az olvasót. Nemcsak az állatpáciensekről, hanem az állattartókról, a "gazdikról" is mulatságos, szórakoztató portrékat fest. Hol a kacagástól, hol a meghatottságtól lábad könnybe a szemünk. Történeteinek minden sorából mély humánum, angyali derű és kiváló emberismeret árad - Herriotot nem lehet nem szeretni!"



"A közelmúltban elhunyt világhírű szerző magyar nyelven megjelenő új könyve a vidéki állatorvosi pálya küzdelmes, de fordulatos, gyakran felettébb derűs élményeinek, buktatóinak újabb gyűjteménye, amely ismét Darrowby környékére, Yorkshire tájaira vezeti el az olvasót, s nemcsak az állatpáciensekről, hanem a vidéki állattartókról, a farmerekről, illetve a gazdikról is mulatságos, szórakoztató portrékat fest. Remek pillanatfelvételei, elbeszélései nyomán hol a kacagástól, hol a meghatottságtól lábad könnybe a szem – Herriot könyve senki sem hagy közömbösen! Herriot nemcsak hivatásának, de a tollnak is avatott mestere: történeteit már jól ismeri a hazai olvasóközönség – annak idején nagy sikert aratott „Állatorvosi pályám kezdetén”, „Egy állatorvos történetei” és „Kutyák a rendelőmben” című munkájával. Az állatorvos újabb történeteinek minden sorából mély humánum, angyali derű, kiváló emberismeret és páratlan ábrázolótehetség sugárzik, ami világszerte bestsellerré tette munkáit."

Herriot emberségből mutat példát, és megismerteti velünk az ötven évvel ezelőtti vidéki Angliát - úgy, ahogy ezt senki más nem teszi.


E. Lockhart: A hazudósok



"Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör - a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
A többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, egyszerűen HAZUDJ!"

Ha egy tizenéves lányt rá akarsz venni az olvasásra, ezt add a kezébe.


Ruth Rendell: Sötéthez szokott szem
                         Lopott élet



"Egyszer vonaton utaztak együtt, Benet úgy tizennégy éves lehetett. Csak ők ketten ültek a kupéban, és Mopsa le akarta szúrni egy konyhakéssel. Vagyis inkább fenyegette vele. Benet előzőleg törte is a fejét, vajon anyja miért hozott magával ekkora kézitáskát, méghozzá pirosat, ami egyáltalán nem illett a ruhájához. Mopsa kiabált, kacagott, összevissza beszélt, azután megint eltette a táskájába a kést. De addigra Benet már holtra rémült. Fejvesztetten meghúzta a vészféket. A vonat megállt, valamennyi érdekeltnek roppant kellemetlensége támadt, Benet apja pedig dühös volt, és komoran szomorú. 

Benet jóformán el is felejtette az egészet. De az emlék igen élesen visszatért, miközben Mopsát várta a Heathrow-n… És megpróbálta nem gyűlölni az anyját."

"Ruth Rendell Lopott élet című, egyik legismertebb regényének középpontjában olyan anya-gyermek kapcsolatok állnak, amelyek igencsak eltérnek az átlagostól. A történet két család mindennapjaiba nyújt bepillantást, akiknek életét egy kisgyermek elvesztése teljesen megváltoztatja. Az olvasónak pedig rá kell döbbennie, hogy néha nem is olyan könnyű ítéletet mondani…
A Partvonal Kiadó Robert Bloch Pszicho című regénye mellett ezzel a szövevényes történettel indítja útjára Pszichokrimi sorozatát."

"Ahogy a legtöbb családnak, a Hillyardoknak is megvannak a maguk titkai. Az egyik a fiatal és gyönyörű Eden Hillyard halálához vezet… 
Faith nagynénjét, Vera Hillyardot kötél általi halálra ítélik húga, Eden brutális meggyilkolásáért. Hogy miért tette? Ezt a kérdést a döbbenet közepette fel sem teszik. Faith évtizedekkel később egy újságíró kérésére kiforgatja a családi fiókokat, hogy együtt jöjjenek rá a miértre és a hogyanra. A nővérek, Vera és Eden kapcsolata mindig is amolyan se veled-se nélküled viszony volt, melyben a kísértés, a kapzsiság, a féltékenység és a szeretet elemei elegyedtek. Ráadásul ketten osztoztak egy súlyos titkon. És ahogy a tisztázó pillantás felfedi a részleteket, egyre világosabbá válik, hogy a teljes igazság az élőkre is kihatással lesz. 
Ruth Rendell legsikeresebb pszichokrimijében a gyilkos személyét nem lengi körbe homály, a „miért tette?” kérdése azonban a válaszok sötét szövevényéhez vezet – és az igazi bűnös talán nem is az, akinek a kötél a nyakára került. A regény minden létező krimiirodalmi elismerést besöpört az Arany Tőrtől az Edgar-díjig. A Partvonal Kiadó ezzel a kötettel folytatja Pszichokrimi sorozatát."

Krimi vagy szépirodalom? Tök jó, hogy nem kell eldöntened...


Ferdinand von Schirach: Bűnös?
                                           Ártatlan?





"Ferdinand von Schirach hírességek, politikusok és az alvilág védőügyvédje, aki saját praxisából válogatta össze a két kötetben szereplő huszonkét meglepő jogi esetet. A hihetetlen, de igaz történetek szereplői a mai társadalom látszólag hétköznapi figurái. Von Schirach személyében nemcsak a bűnperek szakértőjét, hanem egy elegáns stílusú debütáló szerzőt is üdvözölhetünk. Az író újra és újra lebontja a bűnüldözéssel és az elkövetőkkel kapcsolatos sztereotípiákat, így jut az olvasó a történetek végén a puszta elképedésnél mélyebb, katartikus élményhez."

Dokumentum. Krimi. Tényirodalom. Ismét: szépírói eszközökkel.


Arnaldur Indridason: Kihantolt bűnök



"Egy külvárosi építkezésen rejtélyes csontvázat találnak. Erlendur, a nyomozó először arra gondol, hogy csupán az Izlandon szokásosnak mondható történet áll a haláleset hátterében: valaki eltűnik egy hóviharban, s évek, évtizedek múltán rátalálnak. Ám a körülményekben van valami nyugtalanító. Ott van először is a csontváz különös testtartása… Aztán nem messze tőle, az a négy, szabályosan ültetett ribiszkebokor, a semmi közepén. Mintha egyszer már laktak volna itt… Erlendur nem is sejti, milyen mélyre kell ásnia a múltban, hogy fény derüljön a rég elhantolt igazságra. 
Arnaldur Indriđason ezzel a regényével elnyerte a brit krimiírók szövetségének (Crime Writers' Association) Gold Dagger (Arany Tőr) nevű díját. A több évtizedes múltra visszatekintő, tekintélyes elismerés történetében ő az első nem angolszász szerző."

Remekmű; gyöngyszem a skandináv krimik (és valójában bármilyen típusú krimik) között.


Lena Andersson: Jogtalan elbirtoklás



"A szerelem vak. A szerelmes ember kritikai érzék – vagy inkább szándék – híján újra és újra becsapja önmagát. Képtelen helyesen értelmezni szerelme viselkedését, objektíven látni gesztusait. Régi történet, ki nem élt át hasonlót.

A harmincéves költő és esztéta Ester Nilssonnak is ez a sors jut. Előadást kell tartania egy híres művészről, és ahogy egyre többet tud meg róla és műveiről, beleszeret még azelőtt, hogy találkoznának. Megismerkedésük után érzelmei csak mélyebbé válnak, az első együtt töltött éjszaka után pedig úgy gondolja, a férfi számára is ő az igazi testi-lelki-szellemi partner.

A svéd kiadók szövetségének díját elnyerő regény kíméletlen őszinteséggel mutatja be a szerelmes nő vergődését ebben a mindent felülíró érzelmi csapdában, s mintha a férfi sem látná, ami nyilvánvaló – ha nem is a szerelem vakította el."

SOK ÉS JÓ OLVASÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK 2016-RA IS!

Kate McMullan: Sárkányvadász Akadémia 2. - A sárkánylédi visszavág

"Kanócfalvi Wiglaf, a sokgyermekes szegény parasztcsaládban nevelkedett, kedves, szelíd fiú, aki irtózik a vérontástól, a híres-nevezetes Sárkányvadász Akadémiára kerül diákként, és már az első napokban óriási hőstettet visz véghez: legyőzi Gorzilt, a rettegett sárkányt. Csakhogy Gorzil a legkedvesebb volt Seetha, a sárkánylédi 3684 fia közül, így az anya rettenetes bosszúra készül! Vajon a varázsló bátorságot adó varázsigéje elég-e ahhoz, hogy Wiglaf szembeszálljon vele?"
"Kanócfalvi Wiglaf akár Harry Potter kisöccse is lehetne." (Mary Pope Osborne)

Ezt már régebben olvasta Gergő, de ma jöttünk rá, hogy nincs fenn a blogon, úgyhogy feltesszük, ugyanis nagyon tetszett ez a 2. rész is neki. 
Az első önállóan olvasott könyvei egyike, és egyben az egyik kedvence.
Azt mondta a második részről: Kapcsolódott az első részhez, de nem arról szólt - és ez jó.

Szóval Gergő ajánlja mindenkinek. 

Gayle Forman: Csak egy nap; Csak egy év

"Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare-előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng…

A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet."

 

"Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak."

Na jó, ne eresszük bő lére: 

Felejtsétek el. Időpocsékolás. Olvassák 16 éves lányok, nekik biztos tetszeni fog. Én már kinőttem ebből. És ennyi.
(Mindenesetre Gayle Forman fejlődik, érik írói stílusát tekintve, mert az eddigi utolsó könyve letehetetlen volt - ezért bíztam annyira a korábbiakban is.)

Gerald Durrell: Férjhez adjuk a mamát

"Ezek a történetek mind igazak - vagy, ha mereven ragaszkodunk a tényekhez, akkor egy részük igaz, másik részüket kicsit kiszíneztem, de azért ott van bennük az igazság magja. Van közöttük saját élményen alapuló írás, és van, amit nekem is csak meséltek, én meg elhappoltam - ami igazolja az ősi mondást, mely szerint: Aki nem akarja a szavait nyomtatásban látni, ne találkozzon írókkal! Azt persze, hogy melyik történet igaz teljesen, és melyik csak félig, eszem ágában sincs elárulni, de őszintén remélem, hogy ez semmit sem von le élvezeti értékükből." - (Gerald Durrell)

Nem leszek népszerű...
Őszintén megmondom, hogy eleve némi előítélettel álltam neki a könyvnek, mert már olvastam régebben Durrell-könyvet, és arról nem voltam jó véleménnyel. Először is: unalmas volt. Másodszor: nem szeretem az állatkerteket, és nem győzött meg Durrell magyarázata - enyhén szólva is "kilógott a lóláb" -, amikor arról írt, hogy miért van szükség állatkertekre. Harmadszor: kimondottan lekezelően beszélt azokról az emberekről, akik nem képesek megérteni az állatkert lényegét.
Ellenszenves ember benyomását keltette, akit mindenki szeret ugyan, de akit mindenki a felszín alapján ítél meg - pedig szerintem a jópofa sztorik nem egyenlők az emberrel.
Most adtam neki még egy esélyt.
Vegyes érzésekkel mondhatom, hogy a stílusa élvezetes, könnyed, jó humorú, tényleg jópofák a történetei, de... De nem tudok jó szívvel gondolni rá. Ha mint embert - és nem mint írót - ítélem meg, újra csalódást éreztem, nem is olyan kicsit...
Tudom, hogy illik őt szeretni; nos, nekem ez nem sikerült. De legalább megpróbáltam. Ennyi.

Gayle Forman: Itt voltam

"Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában.
Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult és szobát bérelt, és összeszedi a holmiját, rájön, mennyi minden titokban maradt előtte. Beszűkült kisvárosi életébe zárkózva alig tudott valamit Meg lakótársairól, ahogy a színpadon vadnak és lehengerlőnek tűnő, de közben fájdalmas titkokat őrző rockgitárosról, Ben McCallisterről sem. Sejtelme sem volt a jelszóval védett mappáról Meg laptopján, de miután váratlanul sikerül megnyitnia, lassan mindent kétségbe von, amit korábban a legjobb barátnőjéről tudott.
A világhírű írónő most sem okoz csalódást a Ha maradnék és a Hová tűntél? rajongóinak."

Nem érdekelt, hogy nem szépirodalom, nem érdekelt, hogy "young adult" kategória - annyi jót írtak róla a neten, hogy el kellett olvasnom. Egy nap alatt végeztem vele. 

A nyelvezete könnyed, de nagyon nehéz témát boncolgat. 

Sok mindenen elgondolkodik az ember: ne ítélkezz; ne ítélj a felszín alapján; soha nem tudhatod, mi van a másik emberben; figyelj a körülötted lévőkre; ne higgy mindig a látszatnak, a szemednek; figyelj jobban; figyelj még jobban.

Aki szereti E. Lockhartot, az Gayle Formant is szeretni fogja. (Egyébként amint a könyv végén, a köszöneteknél kiderül, Lockhart és Forman barátnők.) (De A hazudósok már az Itt voltam olvasása közben is eszembe jutott, mert mindkét könyvben ugyanúgy hívják a főszereplőt.)

Ami plusz: nagyon jónak tartottam, hogy a könyv végén leírták, hol kaphat segítséget az, aki úgy érzi magát, mint a könyvben szereplő lány; arról nem is beszélve, hogy a kiadó ezt nem egy az egyben átvette, hanem leírta, hogy mindez Magyarországon hol tehető meg. Ezt egy jó dolognak tartom - a legjobb értelemben véve jónak. Mert valóban, sosem lehet tudni, kinek lesz szüksége rá - és ha csak egyetlen ember a könyv hatására igénybe veszi ezt a segítséget, akkor máris csodálatos dolog, hogy ez a könyv megszületett. 

Forman stílusa könnyű, olvasmányos, ami nemcsak azért jó, mert élvezet olvasni és nem lehet letenni, hanem azért fontos dolog, mert a tizenéves korosztálynak szóló könyvek nyelvezetének mindig könnyednek (de persze egyúttal színvonalasnak) kellene lennie - hiszen ez viszi rá később a gyerekeket az olvasásra. Élvezzék, amit olvasnak, könnyű legyen azt a nyelvet olvasniuk, amely hozzájuk szól - és igen, ha egy könyv egy gyerekhez szól, akkor a szerző tisztelje meg azt a gyereket azzal, hogy az ő nyelvén beszél hozzá!

(Már ha az a célja, hogy az a gyerek olvasson. Persze ha egy író célja az, hogy egy gyerek első és utolsó olvasmánya az ő könyve legyen, vagy ha semmilyen célja nincs a könyve megírásával, az más kérdés...) 

Nekem felnőttként is (mondanám, hogy 'remek', de ezt nem mondhatom a téma súlyossága miatt) kikapcsolódást nyújtott ez a könyv - ha valaki (felnőttről beszélünk) könnyed, de igényes olvasmányra vágyik, akkor nyugodtan vegye kézbe; ha pedig a tizennégy-tizenhat éves lányával szeretné megszerettetni az olvasást, akkor adja az ő kezébe. 

De szerintem a legjobb, ha Anya és gyermeke is elolvassa (Apa úgyse fogja) - mert ha utána dumálni tudnak róla, talán a legjobb része az lesz a dolognak.

James Herriot: Kutyák a rendelőmben

 
"E könyv a kiváló állatorvos, egyszersmind nagyszerű író lebilincselő stílusú beszámolója átélt, valóságos élményeiről. Huszonhat kutyatörténet – huszonhat különböző kutyaegyéniség bontakozik ki előttünk. Találkozhatunk a kutyatársadalom minden rendű és rangú szereplőjével; az elkényeztetett kis ölebektől a még télen is szabadban alvó hatalmas pásztorkutyáig. Ám nemcsak az állatpáciensekről, hanem gazdáikról is szórakoztató portrékat fest Herriot. Írásait azonban mindig áthatja orvosi felelőssége, állatszeretete, humánuma."

De komolyan: hogy nem hallottam én erről az íróról és a könyveiről harminchat éven át? Vagyis: mindeddig.
Ezeket az írásokat szerintem mindenkinek olvasnia kéne. Aki szereti az állatokat, annak azért, aki pedig nem szereti, annak azért.
Nagyon megható, megindító történetek vannak benne, máskor pedig nagyon viccesek. Nemcsak megmosolyogtatók, kedvesek, hanem olykor egyszerűen hangosan kell röhögni a kutyák dolgain meg az író humorán, ahogy előadja a sztorikat.
És hát nagyon becsülendő, amit ő véghezvitt: a vidéki Anglia megint, Yorkshire, igen, a helyszín ugyanaz, mint a Minden élő az ég alatt című könyvében, ahol bizony számtalan kényelmetlenséggel kellett szembenéznie az állatorvosnak - és persze a gazdáknak, az állattartóknak is -, egy olyan korban, amikor még sokkal, de sokkal kevesebb gyógyszer, technikai vívmány és lehetőség állt rendelkezésére egy állatorvosnak a gyógyításhoz.
És sosem mondani nemet, egy keményen átdolgozott nap után, vasárnap éjszaka is menni, mert álmában rúgott néhányat a kutya, és aztán vagy hazamenni, lehetőleg nem tajtékozva a dühtől, mert netán csak álmodott és nyulat kergetett, vagy megmenteni az életét - hát igen, ezek az igazi történetek, tapasztalatok, jótettek. Amikor az orvos lemond az alvásidejéről vagy a nyugodt estéről, mert valakin segítenie kell. És nem gondolkodik. Még ha káromkodik közben, akkor sem (mert olykor káromkodik, persze); még akkor is elindul, és nem gondolkodik rajta.

A kisebbik gyermekem állatorvos szeretne lenni, és neki írtam ki az alábbi idézetet a könyvből:
"Ha az ember a legcsekélyebb kétség nélkül tudja, hogy akár különleges fogások nélkül is, visszahúzott egy állatot a pusztulás pereméről az élő, lélegző világba, az olyan elégtétel, ami megmarad, balzsamként körülölelve az állatorvosi munka kényelmetlenségeit és kudarcait, és mindent helyrehoz."

Azt hiszem, mindenkinek, aki a munkája miatt nyafog, ezt kellene tennie: meglátni benne a szépet. Hogy a kényelmetlenségek ellenére mennyi hasznot hoz vagy jót teremt.
Higgyétek el, Herriotnak is elfogyott a türelme néha, és úgy kelt fel hajnali 4-kor, amikor például olyan kategóriájú tünettel hívták fel, hogy "fut álmában a kutya", hogy most aztán megmondja a magáét, mert ezt nem lehet. De aztán felülbírálta magát, mert ha épp nem kellett is megmentenie egy kutya életét, azt mondta magának, hogy "de mi van, ha éppen meg kellett volna tennem?" A gazdik nem tudhatják. Van, hogy vaklárma, de van, hogy nem az. És akkor ő megmentheti - és csak ő mentheti és őrizheti meg azt az életet. Ezért nem mondhat nemet. Soha nem mondhat nemet.
És amikor végképp elfogyott a türelme, akkor a természet megláttatta vele saját szerencsés helyzetét - még akkor is, ha esetleg már jóformán összerogyott a fáradtságtól, miközben ismét nekiindult éjnek évadján.
És a humora sosem hagyta cserben, ami szerintem egy olyan eszköz az ember kezében, amely független attól, hogy milyen pályán dolgozunk - sok mindenen átsegít, ezért gyakrabban használhatnánk.

A Ciceró Könyvstúdiónak pedig minden elismerésem, hogy ilyen értékeket jelentet meg - bárcsak több emberhez eljutnának az ilyen könyvek.

Ez a blog is nagyrészt ezért született - hogy az ilyen értékes emberek, mint például Herriot, gondolatait, tetteit minél több emberrel megismertesse.

R. J. McGregor: A kis detektívek / Sharon Creech: Rubin-völgy

Íme a két legutóbbi regény, amit Dávid olvasott. Különösebb kommentár nélkül; mindkettő nagyon tetszett neki.
A Rubin-völgy az egyik kedvenc könyve lett (Az illuzionista mellett).
A kis detektívek varázsához pedig hozzáadott, hogy a padláson találtuk a nagypapa régi Delfin-könyvei között.




"Egy réges-régi angol házban mennyi titok van. Az ablakdeszka üresen kong: üreg nyílik alatta, rejtett szobába vezet. A szobának se ajtaja, se ablaka, de aki magára zárja a föl-le hajtható ablakdeszkát, eltűnik.
Azok a gyerekek, akik nyári vakációjukat töltik a titokzatos régi házban, nem hisznek a kalandban, mégis dobogó szívvel tárják fel a rejtekhelyeket s a hozzájuk vezető zegzugos alagútrendszert. Találnak is odalent valamit, ami meghozza nekik a nem várt kalandot, olyat, hogy nem kell izgalmasabb, rejtélyesebb egy igazi, felnőtt detektívregényben sem."






"Dallast és Floridát már szinte csecsemőkoruk óta úgy könyvelték el, hogy ők a bajkeverő ikrek. Miközben folytonosan az árvaház és a különféle nevelőszülők között hánykolódtak, csak egy dologra vágytak: hogy olyan helyre találjanak végre, amelyet otthonnak nevezhetnek. Az idő múlásával azonban egyre inkább kételkedni kezdtek abban, hogy ilyen hely létezhet egyáltalán.
Ám egy napon Ábrahám és Sára, a különcnek tűnő idős házaspár meghívja magához Rubin-völgybe Dallast és Floridát, hogy azután elutazzanak a Rejtőzködő-folyóhoz, illetve Kenguruföldre. A völgy varázsa lebilincseli a két gyereket, miközben négyük között láthatatlan kötődések kezdenek kialakulni.
A kalandos, gyermekien játékos, máskor viszont szívbe markoló jelenetekkel tarkított regény Newberry Medal-díjjal kitüntetett írónője arra mutat rá, hogy szeretni sohasem késő."

E. Lockhart: A hazudósok

"Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör - a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.

A többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, egyszerűen HAZUDJ!"

Ódákat zengenek erről a könyvről a neten, így el kellett olvasnom, nyilván.
Én nem érzem benne azt a bizonyos hazugságáradatot; hacsak nem számít ide a retrográd amnézia, amit ha nem védekezőmechanizmusnak tekintünk, akkor tekinthetünk egyfajta hazugságnak is.
Szóval nem a hazugságok következtében előálló elképesztő szövevényes történet az, ami lebilincselő - mert olyan nincs. Nincsenek nagy csavarok és fordulatok, csak egy. De az tényleg letaglóz. Tényleg felkapod a fejed, hogy miii? naneee...
Bár állítólag ez ifjúsági regény, én nem érzem tipikusan annak. Simán megállja a helyét a felnőtteknek szóló irodalom világában. De ha az angolban használatos "young-adult fiction" kifejezést nézzük, akkor persze más a helyzet - hiszen azért mást tud és másnak szól mondjuk egy ilyen könyv, mint egy Geronimo Stilton.
A hazudósok valóban sokkal inkább a fiatal felnőtteknek (-hez) szólhat, mintsem nagy gyerekeknek.

A stílus pont olyan, amilyet én szeretek. Laza, tömör megfogalmazások, semmi túlzott körülírás, és az érzelemábrázolás is éppen jó: szimbólumokkal fejezi ki az érzéseket, nem nagy szavakkal.
Nem tudom, a mondanivalót érdemes-e fejtegetni: vigyázz arra, amid van, legyél kedves, becsüld meg, ami adatott, gondolkodj, mielőtt cselekszel stb., mert ez a könyv azért többet mond ennél. Egyáltalán nem klisékben gondolkodik, nem manipulál, és kerüli a didaktikát. Szerencsére - mert így célt is ér.
Nagyon bírtam a rajzot a szigetről és a családfát az elején.
Kedveltem Cadence-et, Gatet és a többieket. Szerethetők, elfogadhatók, megérthetők. A vívódásuk, a szerelmük... A döntéseik nem biztos. De a döntések, főleg a hirtelen meghozott döntések gyakran tényleg elementáris erővel elsodornak, és utána csak kapkodod a fejed, hogy te jó ég, ez meg hogy történt? Mert észre se vetted. És nem gondoltad volna. És nem akartad. És mégis.
Ez a regény valami ilyesmiről szól. Döntésekről, többek között. Hogy - bár nem mondja ki se az író, se Cadence, se Gat, se Mirren, se más, de - igenis gondolkodj, mielőtt elszánod magad a cselekvésre. Mert mondhatnánk, hogy "sosem lehet tudni", de van, hogy annyit azért lehet tudni, hogy "ennek nem lesz jó vége". És akkor az örökre veled marad.
Szóval szerintem ki kell hallani a történetből azt, hogy vigyázz! Vigyázz magadra! Vigyázz arra, amid van; és ha amid van, az nem jó neked, akkor is gondold át, hogy mit teszel vele.

James Herriot: Minden élő az ég alatt

 

"James Herriot könyve a vidéki állatorvosi pálya küzdelmes, fordulatos, gyakran felettébb derűs élményeinek gyűjteménye, amely Yorkshire tájaira vezeti el az olvasót. Nemcsak az állatpáciensekről, hanem az állattartókról, a gazdikról is mulatságos, szórakoztató portrékat fest. Hol a kacagástól, hol a meghatottságtól lábad könnybe a szemünk. Történeteinek minden sorából mély humánum, angyali derű és kiváló emberismeret árad - Herriotot nem lehet nem szeretni!"

Hogy nem hallottam én eddig erről a könyvről?? 

Baráti ajánlásra olvastam el, és az egyik legnagyszerűbb könyvélményem lett.

Alig várom, hogy a többi Herriot-könyvet is elolvassam. 

Csodálatos volt a vidéki Angliáról olvasni. 

Miközben olvassa az ember, azt érzi: akkor és ott akar élni. Konkrétan: állatorvos akar lenni Yorkshire-ben a negyvenes-ötvenes években. 

Herriot (eredeti nevén: James Alfred Wight) nagyon jó ember volt, ebben biztos vagyok. 

És nagyon jó író. A humora, az öniróniája, a humánuma, az állatok és a természetszeretete lenyűgöző és inspiráló. Mindenki számára példa lehet.

Érdekes arról olvasni, hogy akkoriban milyen más módszerekkel és eszközökkel dolgoztak az állatorvosok, és betekinteni abba a korba, amikor épp elkezdték alkalmazni az antibiotikumokat és egyéb modern gyógyszereket. 

Eddig kábé 3-4 olyan könyvet olvastam, amin hangosan tudtam nevetni. Hát olvassátok el a Hardwick-sztorit; nekem közben potyogtak a könnyeim a nevetéstől. 

Mindig csodálom azokat az írókat, akik olyan könyvet tudnak írni, amely ugyanannyira leköt egy 12 évest, mint egy 40 évest, érdeklődési körtől függetlenül.

Gratulálok Herriotnak, gratulálok mindenkinek, aki az alapanyagot szolgáltatta a könyvhöz - hurrá, hogy pontosan ilyenek voltak, hiszen ennek köszönhető ez a fantasztikus írás -, gratulálok a fordítónak, és persze a Ciceró Könyvstúdiónak, hogy megjelenteti Herriot könyveit. 

A Minden élő az ég alatt című könyv ritka élvezetes olvasmány, mindenkinek tiszta szívből ajánlom. 

Rumini és a Sárkányvadászok

Berg Judit: Rumini és a négy jogar

Meg kell hogy mondjam: telitalálat a negyedikesemnél ez a könyvsorozat. Én még nem olvastam, de a gyerkőcömet lenyűgözi. Szereti a - jó értelemben vett - kiszámíthatatlanságot benne (a gyerekek szeretik a biztonságot, igen, na de nem a könyvekben!), a meglepetéseket, a váratlan fordulatokat. 

Gyereknapra annyi mindent kérhetett volna - legót, Nerf puskát, mittudomén, de ő ezt kérte. És alig várta, alig várta a napot! "Mikor lesz már két hét múlva vasárnap? Mikor lesz már jövő hét vasárnap? Mikor lesz már vasárnap? Mikor lesz már holnapután?" Pedig azért addig is el volt látva jó könyvekkel. Nem láttam még ilyen örömteli várakozásban egy könyv miatt. És hát azóta is mindenhova magával viszi, és nem fekszik le anélkül, hogy ne olvasna legalább egy fejezetet belőle. Nem hiszem, hogy van ennél nagyobb elismerés egy író számára egy gyermek részéről.

Most már nekem is el kell olvasnom. Alig várom, hogy a negyedikesem befejezze.


Kate McMullan: Sárkányvadász Akadémia
I. rész: Új fiú a suliban

 

Nos, az elsős gyermekem Nerf puskát kért gyereknapra...
Viszont még Húsvétra a Nyuszinak a Sárkányvadász Akadémiát írta meg - aki meg is hozta mind a három részét, ami eddig megjelent.
Most azt olvassa, lelkesen, minden este elalvás előtt az ágyban.

Olyan jó ez, este a két gyerekkel összebújni, mindenki előveszi a maga könyvét, és olvasunk együtt. Én persze közben suttyomban fel-felpillantok a könyvemből, és nézem őket. Az átszellemült kis arcocskákat, ahogy beleélik magukat a történetbe; vagy az elnehezülő szempillákat, ahogy egyre szűkül a tér ébrenlét és álom között, majd átcsúsznak a mese világából az álomvilágba, lecsukódnak a szemeik, de még alvás közben is szorosan markolják a könyvet.
Akármilyen fáradtak, akkor is olvasniuk kell (a "kell" itt persze belső késztetést jelent, nem szülői ráhatást) elalvás előtt. És én ismerem ezt az érzést, ezért bármilyen késő van, mindig hagyom nekik, hogy legalább 2 oldalt olvassanak. Egyébként megfigyeltem, hogy akkor nyugodtabban, békésebben alszanak el. Elengedik a nap eseményeit, kikerülnek a hétköznapból, át egy olyan világba, ahol csak a történet és a képzeletük van.

Ma az elsősöm külön felhívta a figyelmemet a Sárkányvadász-könyv grafikáira, hogy milyen profi és aprólékos munka. A kis ujjacskáival bogarászta a rajzot, hogy nézd, anya, ezeket a vonalakat, és nézd, itt is hogy vannak megrajzolva, nézd, és haladt végig milliméterről milliméterre az ábrán, hogy jól szemügyre vehesse a technikát.
A rajzok szerintem nagyon fontosak egy gyerekkönyvben, és a Sárkányvadász grafikái megnyerték maguknak a gyermekemet.

Farkas Alexandra: Sárkányok könyve rajzolóknak

Most rajzolni szerető gyerekeknek - főleg fiúknak - szeretnék ajánlani egy könyvet.
A két évvel ezelőtti Könyvfesztiválon a gyerkőceim választhattak egy-egy könyvet, és a nagyobbik (akkor 8 éves) ezt választotta.
A teljes címe: "Sárkányok könyve rajzolóknak avagy képzeletbeli állatok kézikönyve művészeknek és művészpalántáknak."
Már rengetegszer rajzolt belőle azóta, és a barátai is kölcsönkérték.

"Hatalmas fogak, karmok, tüskék, tarajak és szárnyak. Okos, mélyreható tekintet, csodálatos pikkelypáncél és tüzes lehelet. Ez a sárkány. Minden idők egyik legizgalmasabb, legrettegettebb és tiszteletreméltóbb lénye. Ők a létezés csodái, a levegő és a föld korlátlan urai, a vizek legendái - de csak a képzeletünkben. Nekünk ez nem lehet akadály, keltsük hát életre őket!" - ajánlja a fülszöveg.

Sárkányok! Alkotás! Nagyon jó minőségű, színes képek. És úgy ír a szerző a sárkányokról - igen sokféle van, ha nem tudtátok volna! -, mintha igazi állatok volnának, nem mesebeli lények.
Ír például többek között a keleti sárkányról, a vízi sárkányról, sőt a lábatlan sárkányról is!
A rajzolás alapjai, vázlatok, gyakorlósorok, testrészenként-elemenként külön írva az izomzatról, a szárnyakról, a csontvázról stb.

Megkérdeztem a gyermekemtől, hogy miért szereti annyira ezt a könyvet. Mit gondoltok, mit válaszolt? Azt, hogy azért, mert ebből tényleg meg lehet tanulni sárkányt rajzolni.
Gondolom, egyetértünk abban, hogy ha egy könyv azt ígéri, hogy megtanít sárkányt rajzolni, és ezt meg is teszi, az nem utolsó szempont.
És hát ha fiúgyerekről és sárkányokról van szó, akkor egyébként sincs szükség különösebb magyarázatra - figyeljétek meg: ha meglátja egy könyvesboltban, úgyis leveszi a polcról.