"A Maradj mellettem és Az idegen című Netflix-krimisorozatok bestseller-szerzőjének új könyve azt a nyugtalanító kérdést veti fel, hogy a szülők mennyire ismerik valójában gyermekeiket – majd a legrosszabb félelmeik hullámvasútjára ülteti őket.
„El fogjuk veszíteni” – e szavakkal indokolja önmagának Mike és Tia Baye a döntést, hogy kémkedni kezdenek a tizenhat éves Adam után, aki egyre zárkózottabban és elutasítóbban viselkedik, mióta a legjobb barátja öngyilkosságot követett el. Az Adam számítógépére telepített kémprogram révén a szülei látnak minden honlapot, amelyet a fiú felkeresett, minden e-mailt, minden chatüzenetet, amelyet kap. Ám minden egyes leütés a billentyűzeten egyre mélyebbre rántja őket a káosz és az erőszak örvényébe, amely mindannyiukat elpusztíthatja.
Betsy Hill a fia emlékére létrehozott honlapot böngészve talál egy fotót, amely egyértelműen Spencer halálának estéjén készült – és valaki más is van rajta a fia mellett! Betsy úgy hiszi, az a homályos alak Adam Baye, és amikor megtudja, hogy Adam eltűnt, rádöbben, hogy valami rettenetes dolog férkőzött a kis kertvárosi közösség életébe. A Spencer halálát övező titkok és hazugságok leleplezése talán az egyetlen, ami segíthet Betsynek továbblépni – és ami talán megmenti Adam életét…"
____________________
Harlan Cobennek egy korábban írt, de Magyarországon most kiadott regényét tarthatjuk a kezünkben, már jól ismerve az író kifogástalan stílusát, elképesztő fantáziáját, tudva, hogy milyen elképzelhetetlen csavarokkal tud élni és mennyire meg tudja vezetni a regényeiben az olvasót.
Kíváncsi voltam, hogy esetleg érzek-e majd visszalépést a mostanában íródott regényeihez képest, de még a feltételezésért is bocsánatot kérek utólag is. Ugyanis ez a könyve is le-te-he-tet-len! Ennyi.
Na de azért mégiscsak egy picit bővebb lére eresztve...
Ahogy szerepel is a fülszövegben, valóban nyugtalanító kérdést boncolgat az író, de azért ennél többről van szó. A legszörnyűbb, legborzasztóbb dolgokat fejtegeti és néz azok mögé, és persze nem tud tuti választ adni semmire, csak a saját maga által teremtett események szálait tudja kibogozgatni. Nagyon súlyos kérdéseket feszeget, és irdatlan mélységekbe visz, ahonnan csak bizonyos szereplők számára tud kiutat kínálni.
És a legegyszerűbb mondatai is nagyon elgondolkodtatók tudnak lenni.
"Ha kívülről nézel rá bármire, igazán egyszerű könyörtelenül ítélkezni fölöttük."
Milyen evidens, nem igaz? De akkor miért van az, hogy mégsem ennek megfelelően élünk? Miért ítélünk olyan könnyen és gyorsan, és miért vagyunk sokkal megengedőbbek saját magunkkal? Ha a magunk számára mindig remek mentségeket tudunk felsorakoztatni a hibák elkövetésekor, miért nem tesszük meg ezt nagyvonalúan másokkal is? Mert ha más a hibás, és mi felette állunk a hiba elkövetésének és más embereknek, akkor kevésbé vagyunk sérülékenyek? Akkor azt hisszük, hogy kezünkben tartjuk a dolgokat? Vagy szeretjük annak a hatalomnak érzését, amit az okoz, hogy mi - azt hisszük - különbek vagyunk másoknál? Vagy ha más fölött mondunk jogos(nak tűnő) ítéletet, az a mi sérthetetlenségünk illúzióját nyújtja, és így hamis biztonságérzetbe tudjuk ringatni magunkat?
Coben krimijeiben meg kell találni a sorok között, hogy mi mindent akar elmondani nekünk, azon túl, hogy nyilván az elsődleges célja, a könyv műfajából adódóan, a szórakoztatás.
Vagy:
"A bizalom már csak ilyen. Nyomós okkal meg lehet törni. De akkor törött is marad."
Ó, a bizalom! Milyen sebezhetővé tesz minket a bizalom és a bizalmatlanság is! Gondolkodtatok már ezen? Nos, ha nem, akkor itt az ideje. És Coben regénye elindít titeket ezen az úton.
Egy nagyon nehéz téma, beágyazva a szórakoztató irodalom műfajába, egy könyv, ami a fotelhoz szögez, leköti minden figyelmed, megköveteli, hogy olyanokon gondolkodj, amiken eddig nem akartál, és nehezen enged utadra akkor is, ha már végeztél vele.
A regény megrendelhető ITT.
