Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok

„Hadd fogalmazzak egyértelműen. Ez nem ingyencirkusz, hanem nyomozás. Gyilkosság történt.”

Egy iskola valahol Ausztráliában, ahová a szépek és gazdagok hordják a gyerekeiket. A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek…
A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek. Vajon a zaklatónak a gyermeke is zaklatóvá válik? Vajon az önző kivagyiság gátjai átszakíthatóak? Vajon van esély az őszinte barátságra, érzelemteli emberi kapcsolatokra a felszínes magamutogatás mögött?

„Pokolian jó könyv. Vicces és félelmetes.”
Stephen King

Liane Moriarty (1966) a Hatalmas kis hazugságok című regényével az első ausztrál szerző, aki a New York Times sikerlistájának első helyén debütált. A könyvből készült HBO-sorozat, amely olyan neves színészek főszereplésével készült, mint Nicole Kidman, Reese Whiterpoon vagy Laura Dern, a 2017-es gálán nyolc Emmy-díjat nyert.
_____________

Először a könyvből készült 6 részes sorozatot láttam, de ez a könyv azon kevesek közé tartozik, amelyek a film megnézése után, a történet befejezésének tudatában (hmm...) is ugyanannyira izgalmasak; mintha másodszorra olvasnál egy jó könyvet - másfajta érzésekkel, mint először, hiszen már tudod a végét, mégis újonnan felfedezve dolgokat, más szemszögből tekintve az eseményekre, új összefüggéseket látva meg.

Sőt, lehet, hogy még izgalmasabb ez a fajta felfedezés, az új megvilágításba helyezett kontextusok, szereplők megismerése, amikor az összefüggések más értelmet nyernek, hiszen más szemmel olvassuk a sorokat úgy, hogy már tudjuk, mi következik ezután.

Az írónő végig ébren tartja a feszültséget, ami pedig nem kis dolog akkor, amikor az olvasó már ismeri a sztori végét. De ezt a könyvet egyszerűen nem lehet letenni; annyira jól megírt, olyan hajszálpontosan kidolgozottak a karakterek, és - én erre tekintek mindig a legnagyobb csodálattal egy könyv esetében - olyan pontosak a mondatok, amit időnként még Hemingway is megirigyelhetne.

A könyv mélyre akar hatolni, nem csupán a felszínt kapargatja. Liane Moriarty olyanokat mond ki - vagy mondat ki a szereplőkkel -, amelyek csak motoszkáltak eddig az ember tudatalattijában, és most, hogy szavakká váltak, kifejezést nyertek, ráébredünk a gondolat mélységére, tartalmára, jelentésére és jelentőségére, és annak tudatossá válásával lehetőséget kapunk a változtatásra is.
És ez mindig egy nagy Lehetőség. Nem csupán egy sztori vagy egy jól sikerült regény. Sokszor egy regény sokkal több annál, mint hogy szimplán csak egy regény legyen.

A könyv főként a családon belüli erőszak témáját járja körül, ugyanakkor azért ennél szélesebbre tárja a kaput az olvasó előtt, hiszen ezzel összefüggésben ír a nevelésről, az otthon látott minták hatásáról, a hűségről, a házasságok és a barátságok működéséről, az elköteleződésről, arról, hogy mit teszünk meg egymásért (olykor egymás ellen), az - elsősorban érzelmi - egymásra utaltságról, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Óhatatlanul az ember a filmhez hasonlítgatja a könyvet, és hát vannak eltérések, amelyek a könyv első felében még nem derülnek ki, viszont a második felében azért van egy-két olyan fontos momentum, amelynek esetében nem értettem, hogy miért kellett ennyire eltérni az eredeti történettől. Volt egy jelentéktelenebb szál is, amit szerintem tök fölösleges volt megváltoztatni, de az nem oszt, nem szoroz, viszont az egyik főszereplő esetében igen fontos dolgot változtattak meg a filmben, és nem bírom felfedezni, hogy arra mi szükség volt, mit próbáltak érzékeltetni ezzel - főleg, hogy olyan jellemvonásokkal ruházták fel ezáltal, amelyek miatt egy másik emberré tették.
A végén is van eltérés a cselekményben, de az még belefér - így legalább a könyv meglepetést tartogatott úgy is, hogy a filmből már elvileg tudtam, hogy mi a befejezés.

Egy nagy utazás ez a könyv, amely biztos, hogy mindenkinek mond és ad valamit. Valami olyat, aminek köszönhetően átértékelheti a körülötte vagy benne zajló dolgokat, és így esélyt kap a korrigálásra - a saját és a mások érdekében, ha kell.

Javier Sierra: A titokzatos vacsora

"1497 fagyos januárja baljós eseményekkel köszöntött Milánóra: gyermekágyi lázban meghal a „Mór” ifjú hitvese; egy zarándokot szíven szúrnak a Szent Ferenc-templomban; Az utolsó vacsorának helyet adó kolostor könyvtárosát felakasztva találják a Piactéren; egy másik domonkos barát ugyanott fölgyújtja magát. A tragikus szálak Leonardo da Vincihez vezetik a pápai titkosszolgálat kiküldött inkvizítorát, Leyre atyát, akit egy névtelen feljelentő már jó ideje riogat titkosított leveleivel, mondván, hogy Milánóban az egyház létét fenyegető eretnek összeesküvés készül. Leyre atya eredetileg csak egy talányos rejtvényt akar megfejteni, hogy megtudja, ki a Vészmadár. A leleményes inkvizítort azonban mindjobban legyűgözi Leonardo mágikus személyisége s a titokzatos remekmű, Az utolsó vacsora, amelyen egy az egyházat alapjaiban megrengető rejtvényt rejtettek el… Okkal gyanúsította-e Róma eretnekséggel Leonardót? Mi volt a Magdaléna-kultusz, és kik voltak a katharok? Kik és miért gyilkolták halomra őket a Sforza-herceg városában? A titok megfejtésre vár… 
A titokzatos vacsora friss, fordulatos, hátborzongatóan izgalmas kalandregény. Javier Sierra 1971-ben született, Malagában él, mára a legsikeresebb spanyol szerzők egyike, akinek művei huszonöt nyelven, több millió példányban fogynak. A titokzatos vacsora Spanyolországban idáig tizennyolc kiadást ért meg. 
„Sierra csupán annyiban hasonlít Dan Brownhoz, mint egy reneszánsz festő egy graffitishez.” Alan Gold"

Fekete Judit: Az őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója

"Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.
Munkanélküli lett.
Nincs mese, ideje új állás után nézni.
Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.
Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?
Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?
Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.
Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…
A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja a hazai könyvkínálatnak, és lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.

Kövesd Lili történetét és találd meg önmagad!"

_____________________

Fél nap alatt kiolvastam. Ez mindent elmond, ugye? Nem is kell tovább részleteznem. :)
Na jó, azért kifejtem kicsit.

Fekete Judit regénye egy aktuális problémáról szól, amely a társadalomnak bármely rétegét érintheti, és bárki rádöbbenhet egy pillanat alatt, hogy nem tudja, ki ő, hol van a helye és mi a szerepe a világban; továbbmegyek: egész identitása megkérdőjeleződhet, ha elveszíti az állását. 

És akkor mi jön utána? Álláskeresés, nyilván. És identitáskeresés? Pánik? Nagy ötletek? Megalkuvás? Kompromisszumok? Új lehetőségek, motiváló - bár kényszerű - helyzet?

Mindenki másképp éli meg, attól is függően, hogy segít-e neki valaki, mekkorák a tartalékai és a biztonságigénye. A hivatástudata. Mennyire hisz a jelekben. A sorsban. A saját jövőjében. 

Na erről szól ez a könyv, bár természetesen nem tud minden szemszöget láttatni, csak Kálmán Liliét villantja fel, de általa mégis elmondja, hogy azért többfelé is elindulhatsz. Nem csak rajtad áll, mert hát a körülmények mindig meghatározóak, de azért nem árt, ha te is odafigyelsz, és a jóra koncentrálsz.

Fekete Judit stílusa szókimondó, pörgős, laza, nem rejti véka alá a véleményét, és azt is megmutatja, hogy igenis léteznek azok a Nagy Ötletek, amelyeknek a létrejöttéhez, a kiteljesedéséhez bizony olykor a löketet épp valami olyasmi adja, aminek kezdetben egyáltalán nem örültél. 

Tetszett, hogy voltak a témától függetlenül is okos, értékes gondolatai, amelyeket persze mégis a történet menete szült: ilyen például az, hogy ha egyszer csak sok időd lesz, akkor mivé válhat, mit jelenthet számodra az ünnep, a karácsony, ami máskor csak a rohanásról, az őrületről szól; ha belép az életedbe valami nagyobb őrület, akkor az az eddig őrületet kiváló ünnepet esetleg békés, boldog napokká teszi.
Átrendezi a fontossági sorrendet, áthelyeződnek a súlypontok az életedben. Talán kényszerből - de talán jól.

Van íve a történetnek, de nemcsak a sztori vezet valahová, hanem a személyiségfejlődés is nyomon követhető, és ez mindig inspiráló - mindannak, aki olvas, aki ír, aki állást keres, aki boldog a helyén, egyaránt.


A regény megrendelhető ITT!

Karin Slaughter: Kegyetlen kötelékek

"Férjek és feleségek, anyák és lányok. Titkok fűzik őket össze, és titkok okozhatják a vesztüket. Az eltűnt lány szerzője egy felvillanyozó, érzelmileg összetett bűnügyi regénnyel tér vissza.

Will Trentet, a Georgiai Nyomozóiroda detektívjét egy építkezésen történt gyilkossághoz riasztják, ahol kiderül, hogy a halott egy egykori zsaru.
A test alaposabb vizsgálata során egyértelművé válik, hogy a vértócsa nem az áldozattól származik. Ez és a véres lábnyomok arra utalnak, hogy lennie kell egy másik áldozatnak is, aki eltűnt és hamarosan meghal, hacsak meg nem találják.
A tetthely, a félkész épület ráadásul egy gazdag, népszerű, hatalommal és politikai befolyással is bíró élsportolónak a tulajdona, akit a világ legdrágább ügyvédei óvnak minden támadástól. Will Trent sem tudta korábban rács mögé juttatni, amikor nemi erőszakkal vádolták.
De a legrosszabb még hátravan. A bizonyítékok hamarosan összefüggésbe hozzák Will nehézségekkel teli múltját az üggyel, s a következmények tornádó erejével söpörnek át rajta.
A szerző mindvégig könyörtelenül fenntartja a feszültséget, és nem veszít a lendületből. A regény tele van ellentmondásos, esendő karakterekkel, és mesterien ötvözi egy rendőrségi nyomozás meg egy lélektani thriller elemeit.
Szárnyaló, felejthetetlen történet szerelemről, veszteségről, megváltásról."

________________

Karin Slaughter ezúttal is egy olyan krimit írt, amely pörgős, eseménydús, letehetetlen, azonban sokkal emészthetőbb, mint a korábbi regénye - ezúttal nem kizárólag "erős idegzetűeknek" ajánlott.

Nehéz témákat feszeget, olyan momentumokat, amelyeknek a következményével számolnia kell az embernek, és együtt élni azzal, akkor is, ha azokat a momentumokat nem ő maga, hanem a körülmények idézték elő. 

Alapos részletességgel fejtegeti az állami gondozásból kikerülő gyermekek gyakran már előre megpecsételt sorsát, egyúttal a család fontosságát, illetve létfontosságát, azt, hogy elkerülhetetlenül rosszabb pályára áll az ember élete, ha nem a családjában és nem megfelelő családban nő fel.

Slaughter hosszasan boncolgatja azt, hogy miként határozzák meg más emberek a gyermek sorsát, értékrendjét, életét, és bár utána már a saját tetteinek a következményeit vállalnia kell, és a felelősséget is mindazért, amit tesz, ugyanakkor nem adatott meg a lehetőség számára, hogy más életet élhessen, másként nőhessen fel, és ezáltal más tetteket hajthasson végre, más döntéseket hozhasson. És ami még megkerülhetetlen ebben a témakörben: hogy olyan embereknek is viselniük kell ezeknek a rossz döntéseknek a következményeit, akik vétlenek, kívülállók, ártatlanok.

A szülő-gyermek kapcsolat meghatározó szerepéről ír elsősorban, de beszél a párkapcsolatok minőségéről és erejéről is, hiszen azok is gúzsba tudják kötni az embert, illetve szárnyakat is adhatnak neki.

Ez a könyv a rossz útra térésről szól (arról az esetről is, amikor arra a rossz útra mások teszik rá az embert) - arról, hogy ahogy telik az idő, és minél tovább jár valaki azon a tévúton, annál nehezebb utána a jót választani. Valaki számára egyenesen lehetetlen - mert önmaga esetleg már nem is tud különbséget tenni jó és rossz között, nem tanította meg neki senki, és bár a cselekedeteiért akkor is felelős, azonban azért, hogy olyan ember lett, amilyen, a felelősség valaki másé, csakhogy annak a másnak talán soha nem kell elszámolnia a tetteivel, és a következményeket nem ő viseli. 

Nap mint nap döntéseket kell hoznunk, hol kisebbeket, hol olyanokat, amelyeknek komoly súlya van, és ez a könyv - azon túl, hogy egy izgalmas krimi - azt taglalja, hogy mekkora felelősség van a döntéseink meghozatalakor a vállunkon, hogy aztán a következményt, amelyet nekünk és a gyerekeinknek és más, tőlünk függetlenül létező embereknek viselni kell, nyugodt lelkiismerettel (egészséges értékrenddel és ép lelkiismerettel rendelkező emberről beszélünk!) vállalni tudjuk. 

A regény megrendelhető ITT.

Rick Riordan: A villámtolvaj - Percy Jackson és az Olimposziak

"Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi – óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve.

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba, és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon."

______________________

Dávid olvasta először ezt a könyvet - és aztán a többi részét is -, és nagyon tetszett neki. Gergő nem annyira rajong a témakörért (görög mitológia), így ő hanyagolta a könyvet is egyelőre.
Aztán megnéztük családilag filmen, és egészen jó volt. Pörgős, izgalmas, igényes, jó színészekkel, kellő ismeretanyaggal - de nem rátukmálósan -, szóval szerintem épp olyan ifjúsági film, ami a mai korosztálynak is tetszik, meg amit a szülők is jó szemmel néznek. :)

Gergő a film után is sokáig még "ellenállt", aztán egyszer csak, nem is tudom, milyen indíttatásból, de lekerült újra a könyv a polcról, a sorozat 1. része: A villámtolvaj - Percy Jackson és az Olimposziak. 12 éves kor fölött ajánlott, kb. 360 oldal, ennek ellenére Gergő - 10 évesen - nagy hévvel és izgalommal olvasta, és én is azt gondolom, hogy olvasós 10 éveseknek remek olvasmány. Bár én eleve elfogult vagyok a görög mitológiával szemben, szerintem ez a témakör mindenkit lehengerel. Mint látjuk, végül Gergőt is megtalálta. :)

Van egy másik könyvsorozat, aminek az első része Gergőnek nagyon tetszett, így biztos voltam benne, hogy ahogy ezzel a Percy Jackson-résszel végez, újra az a sorozat következik, de nem; a Percy Jackson - Szörnyek tengere került le a polcról.
Szuper szünidei időtöltés, én is nagyon ajánlom a gyerekeknek ezt a sorozatot, és a belőle készült filmnek a megnézése is tök jó családi kikapcsolódás.