Leslie L. Lawrence / Lőrincz L. László

Különböző írókról, irodalmi stílusokról, nehezebb és könnyedebb könyvekről beszélgettünk, amikor a férjem megemlítette Lőrincz L. László nevét, és hirtelen kedvet kaptam elolvasni néhány régi (!!!!) könyvét.

Régen olvastam párat (kb. 20 éve), amik nagyon tetszettek, de nem emlékszem rájuk egyáltalán; gondoltam, újraolvasom őket. Az újakat semmiképpen nem olvasom el, mert szerintem egyszerűen olvashatatlanok. Nem akarom megsérteni őt, tényleg nem, de hogyan lehetséges ekkora színvonalcsökkenés az évek során???? Ekkora minőségbeli változás!

Egy kaptafa. Ami biztosan a mennyiségből - azaz az elvárásokból - és nem a tehetség (és főleg nem a szorgalom) hiányából adódik. "Jó ez így is, megveszik, mit erőltessem meg magam"? Érdekes, ha tényleg az igény ennyi, nem több, mert ha valakiről tudjuk, hogy jó - jól ír, tehetséges, és felmutatott már olyan műveket, amilyeneket -, akkor éppen ezek miatt önkéntelenül is támasztunk egy elvárást felé, nem? (Arról nem is beszélve, hogy ne az alacsonyabb elvárásnak akarjunk megfelelni, hanem - ha vannak - a magasabbaknak, még ha az megerőltetőbb is; ha pedig ilyenek nincsenek /de ezt kötve hiszem/, akkor támasszunk korrekt elvárásokat saját magunkkal szemben.)

Persze az is lehet, hogy csökkent az olvasótábora a fent írtak miatt (de "ez még belefér"?), ezt nem tudom, de ki tudja, az is lehet, hogy növekedett (érdekes lenne erről megtudni több információt) pont azért, mert a könnyű, a könnyed átment - nem jó értelemben véve - egyszerűbe. Naggggyon egyszerűbe. És az sokak számára emészthetőbb. Sajnos.

Unalmas, ha ilyen sok könyvben a stílus, a történés, a párbeszéd és minden változatlan. Még akkor is, ha jó. Ha nem jó, akkor meg főleg. Mert akkor minek is olvassuk? Ha nincs váratlan fordulat, nincs inspiráló párbeszéd, nincs izgalom.

Pedig neki erőssége volt régen a háttérmunka, a humor, a feszes tempó, a fordulatos cselekmény. Hova lettek ezek? Még az is eszembe jutott, hogy megvannak, csak az olvasó túl kritikus, túl kekec, vagy mindig az újat igényli, nem elégszik meg a régi jól beválttal... De szerintem nem. Igenis van itt egy nem jelentéktelen minőségromlás, mert ezt elég sokan látják, tehát nem az én kákán csomót keresésemről van szó.

Igénytelenség lenne ez a nagy változatlanság és egyhangúság? Az az érdekes, hogy számomra szándékosnak tűnik. (Mármint: "jó ez így, hiszen látjuk, van rá igény, így is megveszik".) Ha az, akkor már-már sértő. (Oké, biztos nem mindenki számára.) Ha nem, akkor pedig érdemes lenne fejtegetni az okot. A mentséget a silányságra és a sablonosságra. Mert nekem az "erre van igény" nem kielégítő magyarázat.

Pár éve kezembe vettem egy-két akkor íródott könyvét, de igen hamar feladtam. És a hatása annyira maradandó (az elriasztó hatása a színvonal miatt), hogy élénken megmaradt bennem, és azóta egyetlen könyvéhez se nyúltam, eszembe se jutott, hogy bármit is olvassak tőle.
A mai napig - amikor felidéződött bennem a régi könyveinek a hangulata. Na, azok jók voltak, azokat szerettem. Azt a hangulatot, azt a minőséget, azt a humort, azt az igényességet. Az tényleg jó volt. És biztos, hogy nem csak az emlékeim csapnak be, hanem klasszisokkal jobbak voltak azok a könyvek. Mert most a kezembe vettem egy régi könyvét (ezt nem újraolvasom, hanem először olvasom), és leköt, szórakoztat, pedig ebben sincs semmi különös. És mégis.

Leslie L. Lawrence szerintem nagyon tehetséges író, és nagyon szurkolok neki, hogy tudja hozni azt a színvonalat, ami - talán nem a nagy többség által elvárt, hanem - tényleg elvárható tőle.

Majd beszámolok.

Robert Galbraith: Gonosz pálya

"Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.

Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.

Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…

A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány."

Robert Galbraith

J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat és az Átmeneti üresedés szerzőjének írói álneve. A Gonosz pálya a harmadik Cormoran Strike-regény. A Kakukkszó 2013-ban, A selyemhernyó pedig 2014-ben jelent meg.

Robert Galbraith Cormoran Strike-regényeit a BBC One adaptálja televíziós sorozattá.

__________________________

Rowling megint remekelt, mint mindig. Ebben elvileg nincs semmi meglepő, és mégis van. Mindig meg tudja lepni az olvasót a zsenialitásával, a sokoldalúságával, a fantáziájával, és még sorolhatnám hosszan.

Engem egyébként teljesen meghökkent mindig, hogy mik vannak egy ember fejében. És most nem a szereplőire gondolok, hanem Rowlingra. Te jó ég, hogy juthatnak ilyesmik eszébe egy írónak? És ez nem minősítés, és ha némiképp mégis az, akkor sem "leminősítés", nem azt jelenti, hogy akinek ilyen dolgok eszébe jutnak, azzal valami nem stimmel. (Bár A selyemhernyó ilyen szempontból sokkal-sokkal durvább ennél.) Hanem hogy... hát, csak annyi, hogy "miért? honnan?" Tudom, az írói fantázia - de akkor is... Mindig elgondolkodtat ez a dolog. Nyilván egy Harry Potter után az ember főleg hajlamos feltenni ezt a kérdést, hiszen az annyira más.

Szóval ilyen sokoldalú írót még sosem láttam, de szerintem más se nagyon. Nem mondom, hogy nem születnek nagyobb alkotások. De, születnek maradandó művek különböző műfajokban. De három ilyen különböző műfajban ilyen színvonalú regények...?

Egyébként érdekes, hogy Rowling az egyetlen milliárdos, aki az írásból szerzett ekkora vagyont. Számomra ez is bizonyítja, hogy milyen sokan látják és bámulják áhítattal és meghökkenéssel, hogy mekkora képzelőerővel rendelkező, milyen sokszínű, mennyire tehetséges, fáradhatatlan és kifogyhatatlan ötletekkel rendelkező író. 

Nem tudok elvonatkoztatni attól, amiket már írt - az előző két krimit, az Átmeneti üresedést, a Harry Pottereket -, amikor azon mélázok, hogy hogy a csudába tudja ennyifajta embernek (és varázslónak...) a bőrébe képzelni magát. Elképesztő hiteles, és minden könyvénél eléri, hogy ne lehessen letenni. Bár az igazat megvallva a Cormoran Strike-történetek első része szerintem kicsit lassú volt, de a Gonosz pálya miatt kimondottan keveset aludtam, mert tudtam, hogy korán kell kelnem, mégsem tudtam letenni a könyvet. Annyira gyors, izgalmas, pörgős, érdekfeszítő, hogy mindig elolvas "csak még egy oldalt" az ember.

Nem számítottam különösebb csattanóra, mert Rowling látszólag nem sokat bízott a képzeletre - nagyjából felkínálta azt az x lehetőséget, akik a bűncselekmények hátterében állhatnak; de mégis sikerült rendesen meglepnie és egy nagy csattanót betennie a végén. Egyrészt a gyilkos kilétét illetően, másrészt a főszereplők személyes életét tekintve. A regény olvasása során százszor végigveszed magadban a lehetőségeket, de aztán... Hát ennél persze nem mondhatok többet.

Olvassátok el. Tényleg olvassátok el! Rowling nem okoz csalódást, ebben nyugodtan megbízhattok.

A Gonosz pálya megrendelhető a Gabo Kiadótól ITT.

Jules Verne: Kétévi vakáció

"Új-Zélandon a vihar elold a parttól egy vitorláshajót, amelyen tizenöt fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát. Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak nyoma vész. A hatóságok hosszas, eredménytelen kutatás után beletörődnek a megváltoztathatatlanba, nem úgy, mint a nyílt óceánon felriadó utasok: a gyerekek. Egy lakatlan szigetre vetődésük után felépítik ideiglenes társadalmukat, és kétévi küzdelmes harcukkal, összefogásukkal átvészelik a kényszerű helyzetet."
__________________________

Egy ifjúsági regényt olvastam most, valahogy kedvet kaptam hozzá, és úgysem olvastam még Verne-től semmit. Eleinte nagyon tetszett, vagyis szinte végig nagyon tetszett; az a fíling, amit csak egy ifjúsági regény tud nyújtani, és ami olyan jóleső tud lenni néha.

Picit túlzónak éreztem néhány dolgot, de hát az ifjúsági regényekben ez abszolút megengedhető, másrészt miért is ne tudhatna ennyi mindent néhány kisfiú, miért is ne.

Azért meg kell hogy mondjam, a végén már kezdtem kicsit unni, és nem is azért, mert hosszúra nyúlt, hanem talán azért, mert a befejezés egy kicsit csalódást okozott, mondjuk az utolsó 30-40 oldal. És ennek már valószínűleg az lehet az oka, hogy ifjúsági regényt olvastam nem ifjúságként...
Szóval nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondol a történet végéről a 10 és a 13 évesem - az a korosztály, akiknek ez a könyv valójában íródott -, de sajnos nem mutatnak túl nagy hajlandóságot arra, hogy elolvassák. Nem tudom, miért. Szerintem nem azért, mert régi vagy "ódivatú", mert olvasnak ilyen jellegű könyveket, de ez valamiért nem vonzza őket. Hát jó.

Összegezve: fiús könyv, kalandos, izgi, vagy inkább érdekes, felnőttek nyilván fenntartással kezelik a történéseket, de azért klassz nyári olvasmány, életkortól függetlenül.

Michael Peinkofer: Gryphony

A griff bűvöletében

Egy titokzatos gyűrű Melodyt egy ősi kőrakáshoz vezeti, ahol egy tojásra bukkan. Amikor hazaviszi a kincset, megdöbbenve tapasztalja, hogy egy griff-fióka bújik elő belőle. A kislány a nagymamájával él a Kőház Panzióban,melyre a környék pénzéhes vállalkozója készül rátenni a kezét. Hamarosan kiderül, hogy a félig sas, félig oroszlán lény képes beszélni Melodyval, és felcsillan a remény, hogy a segítségével talán megmentheti az otthonukat. Kisiskolásoknak szóló fantasy egy árva kislány kalandjairól, történet a csodák és a barátság erejéről.


A sárkányok szövetsége

Megérdemelt sikert aratott a magyar kamaszok körében is a Gryphony-sorozat első kötete, A griff bűvöletében. Fiatal olvasóink máris elmélyedhetnek az izgalmas fantasy folytatásában, amely A sárkányok szövetsége címet kapta. Melody nagymamájának panziójába egy nap titokzatos idegen érkezik. A lány követni kezdi a jövevényt, és hamarosan szörnyű titkokra bukkan. Az aggodalma csak fokozódik, amikor drága barátját, az Agravain névre hallgató griffet elrabolják. Úgy tűnik, Agravainon már csak a csoda segíthet.



A griffek visszatérése

Eltelt némi idő az utolsó sárkánykaland óta, Melody rémálmaiban azonban újra és újra átéli a történteket. Most látszólag nyugodt mederben folyik az élete: a nagymamája által vezetett Kőház Panzió felvirágzott, riválisa, Ashley McLusky sem áskálódik már annyit, viszont az új fiú, a francia Colin egyre feltűnőbben legyeskedik Melody körül, amivel kivívja a lány régi barátja, Roddy nemtetszését. Hőseinknek fogalmuk sincs arról, hogy közben a Sárkányok Rendjének föld alatti főhadiszállásán egy új griff nevelkedik. A fiókát a Rend a saját céljaira akarja felhasználni. Agravainnek, a griffnek nincs más választása: el kell hagynia biztonságot nyújtó rejtekhelyét, hogy barátjával, Melodyval, megmentse fajtársát. A Rend erődítményét azonban mind ez idáig senkinek sem sikerült bevennie...


______________________________


Nekünk csak az első rész volt meg, de amint Dávid azt kiolvasta, már rendeltük is meg a másodikat és a harmadikat. Nagyon tetszett neki a történet, szinte órák alatt olvasta ki mindegyik részt, viszont azt mondta, hogy a történet jobb volt, mint ahogy meg van írva...
Ettől a kritikától eltekintve örömét lelte az olvasásában.

Scott Turow: Ártatlan

"Húsz éve Tommy Molto azzal vádolta ügyész kollégáját, Rusty Sabichet, hogy megölte egykori szeretőjét, és Rusty, a vád képviselője egyszerre a vádlottak padján találta magát. Rustyt végül tisztázták, de a világrengető tárgyalásba kis híján mindkét férfi belerokkant. Moltót meghurcolták, és noha Rusty visszakapta a karrierjét, annál sokkal jelentősebb veszteségeket szenvedett. 
A jelen. A hatvanéves Rusty, a fellebbviteli bíróság elnöke újabb rémálomra ébred. A felesége, Barbara gyanús körülmények között elhalálozik, és megint ő az első számú gyanúsított. Újra összefog hát karizmatikus védőügyvédjével, Sandy Sternnel, hogy a fiát, Natet meggyőzze ártatlanságáról. De vajon mit titkol előlük a fiú? Bombasztikus tárgyalás veszi kezdetét, ahol napvilágra kerül minden hazugság, féltékenység, bosszúvágy és az emberi lélek legsötétebb oldala, ahol Rusty Sabich és Tommy Molto egyszer s mindenkorra pontot tehet az igazság nevében vívott harcára."
_________

Ritka, és nem is hittem igazán, hogy egy olyan zseniális regénynek, mint az Ártatlanságra ítélve, ugyanolyan zseniális folytatást lehet írni.

Egyszerűen nem lehet letenni, nem lehet betelni vele, és nem lehet nem csodálattal adózni Turow tehetségének. 

Hajszálpontos mondatok, tűéles megfigyelőképesség, kiszámíthatatlan csavarok, és már-már szépirodalmi stílus.

Scott Turow maga is ügyvéd, és ennek az előnyét nyilván nem pótolhatja csupán a tehetség, vagyis ez a mély jogi tudás lehetőséget ad neki arra, hogy rengeteg pluszt hozzátegyen a könyvhöz. Nemcsak a cselekmény szálainak csűréscsavarásában, hanem - azáltal, hogy erre módja van a szaktudásából adódóan - arra is, hogy ilyen irányú tapasztalatainak köszönhetően még többet tudjon kihozni a történetből, mint enélkül tehetné.

De a tehetsége egyébként is vitathatatlan - a megfogalmazásai, a fordulatok, a karakterábrázolás, a jellemfejlődés, amelyet megmutat; nehéz szavakkal kifejezni azt a rengeteg jót, amit gondolok róla. Minden szereplője ÉL - egyszerűen olyan tulajdonságokkal tudja felruházni őket, olyan mondatokat tud a szájukba adni, és olyan gondolatokat a fejükbe, amelyeknek köszönhetően azonnal elhisszük neki, hogy valós, hús-vér emberekről van szó, és nem egy kitalált történet képzeletbeli szereplőiről. Mélyen együttérzünk velük az egész történet során.

Az pedig, ahogyan a karakterek fejlődnek az események következtében, szintén bámulatra méltó - miközben előre nem láthatók az események, és persze a valóságban is mindig követhetetlen a "pontosan mi miért történik", Turow mindenre tud adni egyfajta választ, de úgy, hogy még csak sugallni sem próbálja, hogy ebből ez következik, csupán annyit mond, hogy ez is egy lehetséges út.
Tehát: ennél a szereplőnél; egy döntés következménye; de lehetett volna másképp is; dönthetett volna máshogy is; egy hajszálon múlott; vagy a véletlenen.
Turow nem okoskodik. Csak annyit mond: ez most éppen így történt; de még annyiféleképpen történhetett volna! És senki sem tudja megmondani, hogy miért éppen így követték az események egymást.

Kb. a 200. oldalnál biztos voltam benne, hogy tudom, mi lesz a befejezés. És arra gondoltam: kár, hogy kitaláltam, ki a gyilkos. De hát ráhibáztam, ez van. Aztán kb. 100 oldal múlva a történetben lelepleződött az, akire és amire gondoltam - és még volt hátra a könyvből 200 oldal. Innentől tudtam, hogy semmit nem tudok, hiszen ezek szerint most jön a java, és innentől következik a tömény izgalom és meglepetés. Így is lett. Na ettől kezdve tényleg szinte nem tudtam letenni a könyvet, nem akartam aludni sem, pedig tudtam, hogy reggel korán kell kelnem.

Nagyon sajnálom - de természetesen értem -, hogy nincs folytatása, bármeddig tudnám olvasni; és sajnálom, hogy az írónak ezenkívül csak egyetlen könyve elérhető Magyarországon.

Minden elismerésem Turow-nak; ez, azt hiszem, a legjobb krimi - de a jogi krimi kategóriában mindenképpen első a dobogón -, amelyet valaha olvastam.

A kiadótól megrendelhető ITT.

María Maneru: Kaland a Louvre-ban – Mindentudók klubja 6. rész

"Mi történik, ha egy ausztrál régészházaspár meghívást kap egy ásatásra? Természetesen viszik magukkal a gyerekeiket is! Igen ám, de mihez kezd magával három kisgyerek Egyiptomban vagy éppen Párizsban? Természetesen rejtélyek után kutatnak!

Csak egy ártatlan játéknak indult, amelyet Laura talált ki a testvérei szórakoztatására, és mi lett belőle? Betörés, hamisítás, nyomozás… a Mindentudók a sorozat hatodik kötetében sem okoznak csalódást."

___________

A délelőtt során - amióta írtunk az 5. részről - Gergő ki is olvasta a 6. részt. :)
És az első kérdése az volt: nincs 7. része? Mert a végén hiányérzete támadt, hogy így nem fejeződhet be a történet, úgyhogy hiányolja és várja a folytatást.

Az Egyiptomban játszódó részeket nagyon szerette, és kimondottan élvezte, hogy ott kalandozhat, nyomozhat a főszereplő gyerekekkel együtt - gondolom, az író nem véletlenül oda helyezte a kalandokat. Egyiptom mindenki számára izgalmas, rejtélyes, és mindig lehet számítani arra, hogy ott újabb titkokra derül fény.

Gergőt is nagyon érdeklik az egyiptomi helyszínek, mitológia, a fáraók, a Szfinx, nyilvánvalóan a piramisok stb. Kit ne érdekelnének ezek, nem igaz?

De a párizsi helyszínen játszódó eseményeket is nagy örömmel olvasta, mert így a könyvben találkozhatott azokkal a helyszínekkel, amelyeken már Ő is járt.

Érdekelték a regényben szereplő szobrok, festmények, és amikről nem volt elég információnk, azoknak rögtön utána is néztünk, és olvastunk a történetükről - ezért külön nagy piros pont jár ennek a könyvnek, mert sikerült ennyire felkeltenie egy 9 éves gyermeknek az érdeklődését, hogy utána akarjon járni a benne említett műalkotások történetének, eredetének. 

Úgyhogy nagyon várjuk a 7. részt!

ITT megrendelhető!

María Maneru: A sivatagi expedíció – Mindentudók Klubja 5. rész

"Mi történik, ha egy ausztrál régészházaspár meghívást kap egy ásatásra? Természetesen viszik magukkal a gyerekeiket is! Igen ám, de mihez kezd magával három kisgyerek Egyiptomban vagy éppen Párizsban? Természetesen rejtélyek után kutatnak!

A Mindentudók ezúttal nagy fába vágják a fejszéjüket: miközben ismét egy legenda nyomában járva a sivatagban kutatnak, felfigyel rájuk egy gyilkos szekta is… Vajon megmenekülnek-e a kelepcéből?"

_____________

Gergő az 5. részét is elolvasta a régészes könyvnek, és - nem meglepő - ez is nagyon tetszett neki.

A könyvben a 4. részből ismert egyik szereplő, aki régész és egyben kalandor, meg akarja találni Punt országát, és a gyerekek is csatlakoznak hozzá a keresésben - ők sem maradhatnak ki a jóból! :) -, aminek során számtalan kaland, izgalom és megpróbáltatás vár rájuk.
A szülők is velük tartanak, hogy a segítségükre legyenek, de természetesen hogy sikerrel járnak-e vagy örök rejtély fogja övezni a titkot, amelyet fel akarnak tárni, azt nem áruljuk el. Ha meg akarjátok tudni, olvassátok el ti is!

Gergő már olvassa a 6. részt, nemsokára arról is beszámolunk.

ITT megrendelhető!

J.K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek

"Harry Potter élete sosem volt könnyű - és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskolás korú gyermek apjaként kell helytállnia.

Miközben Harry a múlttal viaskodik, ami nem hagyja magát eltemetni, legkisebb fiának, Albusnak meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad."

_______________

Korábban már beszámoltam róla, hogy én ettől a résztől is el voltam ájulva, csakhogy a gyerekeim egyszerűen nem akartak hozzákezdeni. A 7 részt hihetetlen iramban olvasták végig, de most a forgatókönyvjelleg riasztotta őket. Azt hitték, hogy nem fog nekik tetszeni; hogy csalódás fogja érni őket; hogy ez "már nem ugyanaz".
Aztán Dávid a rábeszélésemre mégis nekiállt - és meg sem állt, amíg a végére nem ért.
"Anya, igazad volt!" (Hmm... Ilyen is akad még! :))

Belátta, hogy tényleg nem zavaró a forgatókönyv forma, tényleg ez a rész is letehetetlen, és tényleg abszolút beilleszkedik abba a sorba, amelyből látszólag kilóg ugyan, de aki olvassa, az már néhány oldal után rájön, hogy teljes részét képezi a nagy egésznek. 

Az Animustól megrendelhető ITT.