MŰFAJOK szerinti bontás:

2021. szeptember 16., csütörtök

Octavia E. Butler: A magvető példázata

 


"A modern klasszikussá vált disztópia, ami 27 évvel a megjelenése után lett New York Times Bestseller!

2024-et írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében.

Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd – egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben.

Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.

Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabbá válik. A magvető példázata számtalan írót inspirált és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett."

____________________________

Őszintén megmondom, műfaja miatt pici kétellyel álltam neki az olvasásnak, de egyszerűen nem lehet letenni ezt a könyvet. Sok gondolat megfogalmazódott bennem az író gondolatvilágával és a történettel kapcsolatban - nem is tudom, hogy hol kezdjem...

Butler világos, racionális érvek mentén halad, és azokkal támasztja alá minden kétségét, reményét és ötletét - mert meg vagyok győződve róla, hogy 

ez a könyv több volt számára, mint fikció; ebben benne voltak a félelmei és a kiútkeresése egyaránt. 

Ó, és persze a hite. Rossz és jó tapasztalatai. Véleménye a társadalomról s az egyes emberről. Pesszimizmusa és optimizmusa. 

Azt hiszem, számára ez nemcsak egy regény volt - hanem útkeresés és útmutatás is egyben. Remény és reménytelenség, kilátások és kilátástalanság, bizalom és kételkedés.

Gondolatmenete mindvégig logikus és tiszta, karakterei hitelesek és élők, empátiája és mások megismerésének s megértésnek vágya példátlan - annak ellenére, hogy vannak a regényben számomra teljesen elfogadhatatlan gondolatok is.

Sok helyen felfedezhető a történetben látszólagos ellentmondás, amelyek azonban - mint mondtam - látszólagosak, hiszen bár végig ébren tartja az író a reményt, mégis borzasztóan lehangoló, olykor kimondhatatlanul szörnyű dolgokat ír le, ijesztő és kétségbeejtő az utópia, amiről beszél, mégis, mégis mindig visszatér a reményhez, azonban utána újra borzalom következik... Érezhető a körforgás, a hullámvasút - az ember "tudatlansága" (nemtudása) (nem műveletlenségről beszélek, hanem hogy nem tudják a szereplők, mit hoz a holnap) és az abból eredő félelmetes bizonytalanság. 

Nagyon jól megrajzolta és úgy gondolom ebből adódóan, hogy ismeri is a különböző jellemeket (és jellemtelenségeket) is.

Felvázolt az olvasó elé egy sivár, vészterhes, veszélyekkel teli lehetséges jövőt, ami lehet egyfajta figyelmeztetés - remélhetőleg semmiképpen sem előrelátás -, intés, feddés – egy olyan korban mutatva meg mindezt az embereknek, amikor még van visszaút. Amikor még nincs elveszve szeretett, megbecsült (?), ismert világunk. Amikor még a példázatot magunkévá téve tehetünk egy reménytelibb, könnyebb, élhetőbb holnapért. A figyelmeztetés sosem baj, ha még van idő megelőzni azt a rettenetes disztópiát, amelyet Butler mint lehetőséget elénk tárt. A valódi Lehetőség most a kezünkben van. 

A kiadótól megrendelhető ITT.

2021. szeptember 5., vasárnap

Pamela Terry: A szőlő édes íze

 

"Lila Bruce Breedlove igazán soha nem érezte otthon magát szülővárosában, Wesleyanben - különösen nem édesapja korai halála után. Hiszen Lila akkor még csak kislány volt. Gimnázium után ő is és a fivére, Henry is északra mentek, élték a saját életüket. A húguk, Abigail ellenben otthon maradt, hogy támogassa erős, beszédes, kicsattanó és végtelenül szeretetteljes édesanyjukat. A szívük mélyén Lila és Henry mindig is tudták, hogy egyszer még napirendre fog kerülni a gyerekkorral és kisvárosukkal.

Amikor idős édesanyjuk hirtelen - és gyanús körülmények között - életét veszti a ház mögötti szőlőlugasban, Lila és Henry hazautaznak. Miközben Geneva halálának körülményeit vizsgálják, döbbenetes titkokra derül fény. Ezek alapjaiban rengetik meg a család múltját, további kutakodásra késztetve őket, ami által további életük egészen más irányt vesz."

________________

Ó, egy kis romantika! Egy kis könnyedség! Egy kis tejszínhab és méz a zűrzavarban, a durvább, ingerküszöböt egyre és egyre emelni kénytelen regények után.

Nagyon tetszett ez a könyv. És ne valami csöpögős szerelmesregényt képzeljetek el, nem! Korántsem! Nem voltam benne biztos, hogy kedvemre való lesz, most viszont alig várom, hogy újra valami hasonlót olvassak. 

A megelevenedő Dél hangulata, kiválóan megrajzolt karakterek, izgalmas történet, rejtélyek, titkok, a múlt keresése, a jövő kilétének bizonytalansága, valódi érzések, valódi emberek, kiszámíthatatlan fordulatokkal!

Igényes szellemi munka, kiváló minőségű írói teljesítmény, az olvasót minden oldalon lekötő váratlan események, gyönyörű tájleírások!

Ó, és azok a csodásan formált mondatok! Azok az őszinte, cseppet sem mesterkélt hasonlatok! Felüdülés volt ez a regény, egy kis finomság a hétköznapokban.

És ami a legnagyobb meglepetés és a legnagyobb erénye a könyvnek: ritka eredeti gondolatokat vonultat fel az író - mindezt hihetetlenül bátran -, rendkívül elgondolkodtató ötleteket, erényeket, mentségeket a bűnökre (bűnök?), magyarázatokat a tettekre, és olyan, régóta mélyen bennünk rejtőző, kimondatlan dolgokat, amelyeket eddig nem tudtunk megfogalmazni magunkban, nem tudatosítottunk, de az író kimondja ezeket a létező kérdéseket vagy igazságokat, ami által rengeteget ad nekünk. 

Többször is egy villámcsapás erejével ért fel a döbbenet, a felismerés, a ráébredés, hogy te jó ég, pontosan ezt éreztem, pontosan ez volt bennem, de eddig sosem mondtam ki (sosem akartuk? sosem mertük kimondani?) magamnak. Ezzel rögtön rabul ejti az olvasóit, és elkötelezetté teszi, elkötelezetté és kíváncsivá már előre az összes ezután jövő könyve iránt. 

Eredetisége, gondolatisága, mondatformálása, történetszövése csak néhány erénye a sok közül ennek a könyvnek.

Remélem, hamarosan Terry újabb regénnyel jelentkezik.

A regény megrendelhető ITT.