„Nem véletlen, hogy a gyilkos gyűlöletet tanítani kell – sőt erőnek erejével kell az emberekbe oltani. Ez az érzés ugyanis nem természetes jelenség, hanem hazugság. Hazugság, amelyet újra és újra elhitetnek azokkal, akiknek jóformán semmijük sincs, és akik nem ismerhetnek meg más világnézetet. Hazugság, amelyben apám is hitt, és amelyet velem is szeretett volna elhitetni. Az egész életem azzal telt, hogy próbáltam megérteni, miért lett apám terrorista, és nyomasztott a tudat, hogy a terrorizmus nekem már a véremben van. Engem a fanatizmus bűvöletében neveltek, mégis az erőszakmentesség mellett döntöttem.”
"Zak Ebrahim hétéves volt, amikor apja, El-Sayyid Nosair lelőtte Meir Kahane rabbit, a Zsidó Védelmi Liga vezetőjét. Miközben Nosair börtönbüntetését töltötte, segített megtervezni a World Trade Center elleni, 1993-as bombatámadást. E nem mindennapi könyvben végigkövethetjük, milyen utat járt be Zak, míg sikerült végleg maga mögött hagynia apja szörnyű örökségét.
Jeff Giles regényíró, újságíró. Jelentek meg cikkei a Rolling Stone magazinban és a Newsweekben."
Gyorsan, 1-2 óra alatt elolvasható könyv - és érdemes elolvasni.
Annak is, aki attól tart, túl nehéz könyv lesz, hiszen nehéz a téma. A stílus olvasmányos, könnyen emészthető - amire talán szükség is van egy ilyen fajsúlyos témakör boncolgatása során. Bár Zak Ebrahim tulajdonképpen nem is annyira boncolgatja - és semmiképpen sem boncolgatja "túl", már ha ez lehetséges egyáltalán - a témát, mint inkább tárgyszerűen elbeszéli, mi hogyan történt a családjuk életében.
Megrázó, szívbe markoló, elgondolkodtató, és az ember mindenképpen állást foglal közben. Remélem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy milyet; bár tudom, ha ez mindenki esetében olyan egyértelmű lenne, akkor eleve nem született volna meg ez a könyv. Ilyen szemszögből nézve bár ne született volna meg! De tudjuk, hogy vannak ilyen események, ilyen emberek a világban. És ha már vannak, ha már muszáj hogy legyenek (de muszáj hogy legyenek ilyen események?? muszáj hogy néhányak ilyen megoldásokban higgyenek?? miért?? a kérdés részben költői, de tulajdonképpen csak azért, mert nem hiszem, hogy van rá egyértelmű, egzakt és elfogadható válasz), akkor jó, hogy ilyen könyvek felhívják a figyelmet arra, hogy az egyetlen járható út az erőszakmentesség és a béke.
Egy idézetet kiragadnék a könyvből, amiről úgy gondolom, hogy ennél jobb, találóbb jellemzést és megfogalmazást nehéz lenne találni:
"A fanatizmus őrjítően tökéletes csapda: sosem kerülhetsz elég közel félelmed tárgyához, hogy el tudd dönteni, tényleg félned kell-e tőle."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése