"A Cuba Libre hősnője is volt gyerek…:) Miután megírtam a Cuba Librét, a regény egyik hősnőjétől, Havasi Dalmától nem tudtam elszakadni. Kíváncsi voltam, milyen lehetett a gyerekkora, ezért megírtam. Alighogy befejeztem a Cuba Librét, azonnal belevetettem magam ebbe a történetbe, és éjszakákon át ki sem szálltam belőle, addig, míg Dalma gyerekkora ki nem bontakozott a monitoron. Ajánlom ezt a könyvet minden felnőttnek, aki még emlékszik rá, milyen volt gyereknek lenni (azoknak is, akik már kezdik elfelejteni), illetve minden tininek, aki még az út elején jár… Külön ajánlom a facebookos csapatomnak a Dalmát, azoknak a nőknek-férfiaknak, akik folyamatosan megmutatják ezen az internetes oldalon, hogy a virtuális ismeretségek hogyan alakulhatnak barátságokká, akik mindig tudják, mikor kell a mélyponton lévőknek néhány jó szóval segíteni. Remek érzés, hogy ilyen támogató, elfogadó, segítőkész csapat vesz körül és nem csupán virtuálisan!"
Elég nehéz jellemezni ezt a könyvet, próbálom röviden letudni.
1. Bevallom, eleve igen negatív előítélettel álltam hozzá Fejős Éva könyveihez. Még nem olvastam tőle semmit.
2. Szerintem többet nem is fogok. Annak ellenére, hogy ahhoz képest, amit vártam, tulajdonképpen meglepetés ért: el lehetett olvasni.
3. Voltak benne tök jól eltalált mondatok.
4. És voltak benne hiteltelen mondatok, gondolatok, részek, amelyek egy 8-9 éves gyerek szájából nem valószínű, hogy elhangzanak.
És hát, nem is tudom, annyira nem illett bele az egészbe, hogy aztán elviszi az egyéves (!) öccsét egyedül szánkózni, az anyja jóváhagyásával, engedélyével, sőt az anyja ötlete, hogy vigye el tök egyedül az 1 éves gyereket a dombra, ahol siklanak százszámra a gyerekek, szánkózni... Mi vaan?
Szóval, röviden: el lehetett olvasni; és ennyi elég is volt belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése