"Palermo egyik lerobbant negyedében egy kilencéves fiú életében először száll ringbe. Apja „Lovag” néven a környék leghíresebb bokszolója volt, de nem sokkal a fiú születése előtt meghalt. Nagybátyjára, a hatalmas Umbertinóra marad hát a feladat, hogy felkészítse a bunyós család legújabb reménységét: Davidúnak el kellene nyernie az országos bajnoki címet, amit korábban az apja és a nagybátyja is elbukott.
Ez a gondolat- és érzelemgazdag regény ötven év történetét meséli el, a második világháború bombázásaitól kezdve a maffia térnyerésén keresztül egészen 1992-ig, a tragikus palermói merényletekig. Kifinomult érzékkel ötvözi a humort a tragédiával. Brutális, ám ugyanakkor magával ragadó világ bontakozik ki az olvasó előtt: a háború után éledező Szicília mindennapjai.
- Gerruso, emlékszel rá, hogy amikor írni tanultál, egész oldalakat írtál tele „a” és „e” betűkkel, meg az összes többi magán- és mássalhangzóval? Ez pontosan ugyanolyan. Ahogy a kéz megtanulja, hogyan kell mozognia a betűk leírása közben, ugyanúgy a test is ismétléssel sajátítja el az ütéseket és a védekezést.
- Azt mondod, hogy a kéz képes megtanulni dolgokat?
- A testünknek is megvan a maga intelligenciája. Olyan ez is, mint egy teleírandó lap.
- Na persze...
- Igazából minden írás.
- Minden?
- Igen.
- A szardíniás tészta is?
- Igen.
- És a nők csípője is?
- Igen.
- És a városra hulló bombák?
- Azok is.
- És te mit írsz le az ütéseiddel meg a védekezésekkel?
- A családom történetét."
A századik oldal körül abbahagytam, pedig igen ritka, hogy nem olvasok végig egy könyvet, ha belekezdtem. Az író tehetséges, ezt aláírom, de a történet sokszor annyira gyomorforgatóan obszcén és durva, hogy én nem akartam és nem bírtam tovább olvasni. Ha vannak ilyen dolgok a világban, nem akarok tudni róluk. Ez nem struccpolitika. Felfogtam, hogy vannak rossz dolgok. De a kivesézésüket és a naturális ábrázolásukat látni, olvasni, hallani nem szeretném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése