"Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak - csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben.
Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?
A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi."
Könnyed, szórakoztató olvasmány, épp ezért nehéz letenni. Picoult fajsúlyos gondolatokat próbál közvetíteni könnyen befogadható formában, és én mindig érzem ezt a kettősséget a könyveiben: mély gondolatok lektűrbe ágyazva.
Aki a szórakoztató irodalmat részesíti előnyben, az nehezen fogja letenni Jodi Picoult könyveit, mert az író valóban megtalálja az e műfaj rajongóihoz a legmegfelelőbb hangot.
Nem kis csattanóval a végén.
Én az elefántokról írt értekezések miatt érzem főként úgy, hogy érdemes volt elolvasni ezt a regényt - ez kábé a könyv felét teszi ki. Megrázó, megindító, elgondolkodtató, és némileg átformálja az ember gondolkodását - nem csak az állatokhoz való viszonya, hanem az élet bizonyos (fontos!) dolgaihoz való hozzáállása tekintetében is.
Amit az elefántokról ír, azt nehéz itt összefoglalni és tömören szavakba önteni. A legjobb lesz, ha elolvassátok a könyvet, és/vagy ellátogattok az alábbi oldalra:
http://www.elephants.com/
ITT és ITT pedig élőben figyelhetitek, mit csinálnak éppen az elefántok - a természetes közegükben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése