"A viktoriánus London szennyes utcáin ismét felkérik Sherlock Holmest és rátermett segédeit egy fondorlatos bűnügy megoldására.
Mikor egy csodaszép nő kéri a segítségüket, hogy nyomozzák ki a nagynénje - egy szeánszon bekövetkezett - különös és hirtelen halálát, kalandjaik egy kísértetjárta palotába, valamint egy paranormális képességekkel rendelkező, szenzációhajhász ifjú médiumhoz vezetik el őket.
A vagányoknak először kell szembenézniük a másvilág kísérteties birodalmával. Vagy ez talán egy másik, sötét alvilág, a csalók, szélhámosok, tolvajok és gyilkosok világa?"
Gergő olvasta ki ezt a könyvet, a könyvtárból kölcsönözte ki magyarórán. (Hurrá, hogy magyarórán könyvtárlátogatás is van!)
A legjobban az eleje és a vége tetszett neki, de egyébként az egész történettel és cselekménnyel elégedett volt, és nagyon dicséri amiatt, hogy nem lehetett számítani arra, hogy ki a gyilkos. Még az utolsó oldalakon is másra gyanakodott. A gyilkos kilétén kívül is volt meglepő részlet a számára a könyv végén. Azt mondja, izgalmas volt az egész.
Nagyon tetszett neki konkrétan a nyomozás; mostanában az ilyen 'nyomozós' történetek érdeklik. Furcsának tartja, hogy az 1. részben vannak grafikák, a 2. részben viszont nincsenek, de ezt előnyösnek tartja (!), mert így az ő képzeletére voltak bízva a szereplők és a jelenetek!
Megkérdeztem tőle, mi alapján választotta ki ezt a könyvet a könyvtárban: a címe, a fülszöveg és a borító alapján úgy gondolta, hogy ez fog neki tetszeni - és így is lett.
A legjobban az eleje és a vége tetszett neki, de egyébként az egész történettel és cselekménnyel elégedett volt, és nagyon dicséri amiatt, hogy nem lehetett számítani arra, hogy ki a gyilkos. Még az utolsó oldalakon is másra gyanakodott. A gyilkos kilétén kívül is volt meglepő részlet a számára a könyv végén. Azt mondja, izgalmas volt az egész.
Nagyon tetszett neki konkrétan a nyomozás; mostanában az ilyen 'nyomozós' történetek érdeklik. Furcsának tartja, hogy az 1. részben vannak grafikák, a 2. részben viszont nincsenek, de ezt előnyösnek tartja (!), mert így az ő képzeletére voltak bízva a szereplők és a jelenetek!
Megkérdeztem tőle, mi alapján választotta ki ezt a könyvet a könyvtárban: a címe, a fülszöveg és a borító alapján úgy gondolta, hogy ez fog neki tetszeni - és így is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése