"Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton."
Hát, ki fogok lógni a sorból, az alábbiból:
"Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség."
"Nem véletlenül hasonlítják Hitchcockhoz és Agatha Christie-hez az írót."
Miért vezetett ez a könyv minden sikerlistát? Mitől annyival jobb, mint más krimik? Mitől olyan különleges? Mitől jobb bármelyiknél?
Jobb?
Tudni szerettem volna, hogy velem, az én véleményemmel van-e a baj, szóval gyorsan rákerestem néhány olvasói véleményre a neten. Megnyugodtam, amikor megláttam, hogy igen sokan indokolatlanul túlértékeltnek tartják ezt a regényt.
Aki olvasott igazán jó és minőségi krimiket, az látja a különbséget. Hosszasan lehetne sorolni a szerzőket, de aki ismeri például Arnaldur Indridasont, Karin Fossumot (de most mondjam a fentiek után, hogy akár Hitchcockot vagy Agatha Christie-t?), az tudja, hogy nem mérhető hozzájuk ez a könyv.
Hawkins és A lány a vonaton nagy erénye a karakterábrázolás, a nagy hibája pedig a borzasztóan snassz tucatbefejezés. Nem akartam elhinni, hogy ez a vége. Ez a nagy csattanó??
A főszereplő karaktere van tulajdonképpen igazán jól kidolgozva, a hol ellenszenvesnek, hol sajnálatraméltónak leírt, elhagyott, szomorú alkoholista, aki nem tud kiszeretni a volt férjéből, aki reménykedik, fogadkozik, megbán és szenved, nem tud előrelépni, elmozdulni arról a pontról, amelybe beragadt - vele együtt lehet érezni, miközben a viselkedése viszolyogtat is.
A többi karakter ábrázolása is elfogadható. De a befejezés fölött nem tudok napirendre térni - ebből a könyvből komolyan csak ennyit lehetett kihozni a végére?
Egyébként olvasmányos, izgalmas, a cselekmény is rendben van egy pontig, csak ne lett volna elrontva a lezárás.
Hagyjuk is.
1-2 idézet, amelyeknél viszont érdemes elidőzni egy kicsit:
"Az ember arról talán nem tehet, hogy kicsoda, de arról tehet, hogy mit csinál."
"Nem értem, soha nem értettem, hogyan képesek az emberek vidáman semmibe venni a kárt, amit a szívük követésével okoznak. Ki mondta, hogy jó dolog, ha követed a szíved szavát? Színtiszta önzés ez, a mindent legyőző egoizmus."
"Semmi sem annyira fájdalmas, romboló, mint a gyanakvás."
És akkor azt már csak félve írom le, az ajánló meg a sok kritika és olvasói értékelés után, hogy bár én csak filmen láttam a Holtodiglant, de szerintem az is jól indul, nagyon jól, és az is közhelyes véget ér.
De nem kell egyetérteni velem.
Olvassátok el A lány a vonatont, szórakoztató krimi, kikapcsolsz közben, csak ne bosszankodj a végén túlságosan.
Én szóltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése