Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

• 207 oldal
• Kötés: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
• ISBN: 9789634152590
• Móra Könyvkiadó, 2016

"A Pál utcai fiúkat az teszi népszerűvé, hogy az élet minden ága-boga benne van: iskola és játék, barátság és harc, pártoskodás és összetartás - minden, egészen a halálig. S az író mindezt gyerekésznek, gyerekszívnek szólóan szőtte regénybe. A gyerekvilág tükrében láttatja a világot. Boka, Nemecsek, Áts Feri és a többiek története átélhető csaknem bárhol, s az ezredfordulón semmivel sem kevésbé, mint születésekor, a XX. század kezdetén. Talán ez a magyarázata a regény példátlan hazai és világsikerének. Közel két tucat nyelven jelent meg, s ajánlott olvasmány nemcsak a magyar iskolákban, hanem távoli földrészeken is."

Szerintem ez egy jó könyv. Így, velősen, tömören ez a véleményem. De el kellett gondolkodnom, hogy vajon tudnának-e olyan kötelező olvasmányt adni a gyerekeknek, ami - egyszerűen abból fakadóan, hogy "kötelező" - igazán elnyerheti a tetszésüket. Vagy ez olyan, hogy ami kötelező - ezt el KELL olvasnod, meg KELL enned a tökfőzeléket -, az már ellenállást vált ki a gyerekből, természeténél fogva. Nem tudom. 

Nem tudom, hogy ha Harry Potter lenne kötelezőnek feladva, akkor ahhoz is társulna-e rossz szájíz. Érdekes lenne megtudni; bár ha igen, akkor felelőtlen lépés lenne rossz szájízt társítani, netán megutáltatni egy olyan könyvet egy gyerekkel, ami amúgy tutira tetszene neki. De azért ez egy érdekes kérdés. 

Mert én is tapasztalom a nagyon is olvasó gyermekeimnél, akik addig olvasnak, amíg le nem ragad a szemük, hogy egyszerűen ami kötelező, az már "nem olyan". Mert nem az ő választása. Mert nem a szabad akarata. Nem az ő döntése, nem ő vette le a polcról. Stb. Pedig ez tényleg egy jó könyv; nem is mondhatnám, hogy különösebb ellenállásba ütközött Dávidnál; mégis. Amikor megkérdeztem, milyen volt: "Jó." Bővebben? "Kötelező."

Szóval talán érdemes lenne foglalkozni ezzel a kérdéssel behatóbban is - hogy akkor mi is lenne a helyes út? Leegyszerűsítve: "trükkösen" pl. Harry Pottert adni fel kötelező olvasmánynak, kockáztatva, hogy esetleg akkor annak se olvassa el a következő részét, vagy megmaradni a klasszikusoknál, mert nagy az esély rá, hogy ezeket amúgy nem olvasná el egy gyerek. Jó kérdés, jó vitatémaalap. 

Esetleg egy alternatív listát adni a gyereknek, amin van 6-8 cím, hogy ezek közül válasszon? És akkor már megvan a szabad akarat meg a tanár akarata is? Vajon az célt érne? Fogalmam sincs, de talán érdemes lenne kísérletet tenni erre. 

Mindenesetre A Pál utcai fiúk egy nagyon jó könyv - szerintem mindenkinek el kell olvasnia......