"Sokkoló bankrablás Stockholm belvárosában. Az elkövetők eszköze egy hétéves kislány, aki hatalmas összeggel távozik a helyszínről. De hová megy? Kinek viszi a pénzt, ki fundálta ki ezt az elképesztő bűntényt? Az óriási közfigyelmet kiváltó eset Leona Lindberg nyomozó asztalára kerül. Hamarosan kiviláglik, hogy nem a „rabló” életkora az egyetlen különös körülmény az ügyben. A nyomozás nem várt irányt vesz, amiben persze közrejátszhat, hogy maga a nyomozó sem egyszerű eset. Elismert és nagy munkabírású szakember ugyan, de különc is, aki, ha szükséges, nem riad vissza a vakmerő lépésektől sem. Az sem véletlen, hogy a második hasonló rablás után már ő az első, aki a helyszínre érkezik…"
Mindig úgy tervezem, hogy szépen, összeszedetten fogok írni az adott könyvről, de aztán időnként keresztbe húzza a számításaimat a befejezés. Mert van, amikor nem lehet összeszedettnek maradni. Vagy lehet, de minek... Ha felzaklat és szétzilál egy regény, miért maradjak fegyelmezett az írás közben? Hát nem maradok. Szóval összeszedetlenül és fegyelmezetlenül ezennel az alábbi észrevételeket tenném a Leona - Pókerjátszma című skandináv krimiről, annak az előrebocsátásával, hogy olvassátok el!
Pusztán a címe alapján nem választottam volna, de hurrá-hurrá, hogy ezt az olvasmányt most nem én választottam, hanem kaptam, mert kár lett volna kihagyni.
Profi, hiteles, izgalmas és nívós krimi! (Mondtam már, hogy mennyire bírom a skandináv írókat, még ha ez így, tudom, túl erős általánosítás is? Hiszen olvastam egy interjúban, hogy valaki felrótta, van-e értelme így, összességében 'skandináv' írókról beszélni - tudjuk-e, hány ország hány írójáról beszélünk ilyenkor... Aha, tudjuk. De ha egyszer tényleg szinte mind jó??!!)
A sztori és a stílus is remek, a szálak egymástól függetlenül is érdekesek; és a legjobb benne az, hogy valami újat tud nyújtani! Szerintem mindig ez egy könyv egyik legnagyobb és legelvitathatatlanabb érdeme.
Ha elárulnám, hogy miben mutat újat, azzal a történetből kellene elárulnom valamennyit, így ezt nem teszem, de annyit mondhatok, hogy rendkívül érdekes módszerhez folyamodik a szerző a történetvezetéskor. (Akinek egyébként ez az első könyve.)
A főszereplő és a mellékszereplők karaktere árnyalt, és rendkívül érdekes figyelni a személyiség alakulását; fejlődését?; változását. Érdekes elidőzni annál a gondolatnál egy kicsit, hogy mások döntése hogyan befolyásolhatja az életünket. Na főleg, ha az egy családtagunk; de még akkor is, ha egy idegen. Ez nyomasztó és ijesztő, ezért én, bevallom, szeretek erről a gondolatról továbbugrani.
De ezt ennél a könyvnél nem igazán teheted meg.
Olvasd el, és hidd el, azon fog járni az eszed: kik azok az emberek, akik közöttünk élnek, és fogalmunk sincs róla, hogy mi lakozik bennük? Kik azok? Vajon ismerünk ilyet? És hát a válaszban nagyjából biztos lehetsz...
Aztán rendeld meg a következő skandináv krimit, hogy megszabadulj ettől a gondolattól, és legyen valami új, amin a fejed törheted.
A kiadótól megrendelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése