Brian McGilloway: Határvidék

"Észak- és Dél-Írország határán, néhány nappal karácsony előtt megtalálják Angela Cashell, egy helyi kamaszlány holttestét. A nyomozást a kétgyerekes családapa, Benedict Devlin felügyelő vezeti, és mindössze két nyom áll rendelkezésére: egy aranygyűrű az áldozat ujján és egy régi fénykép. Nem sokkal később újabb tinédzsert gyilkolnak meg, és a helyzet még tovább bonyolódik, amikor Devlin rájön, hogy aktuális esetének köze van egy prostituált huszonöt évvel korábbi eltűnéséhez. Miközben a havazás egyre erősödik, nemcsak az észak és dél, hanem a jó és rossz, a bosszú és igazságszolgáltatás közötti határ is elmosódik.

Az ír Brian McGilloway első regénye nem véletlenül nyűgözte le hazai közönségét: fordulatokban bővelkedő cselekménye és árnyalt karakterei kötelező olvasmánnyá tették a krimirajongók számára."

Az első, ami nagyon vonzóvá tette ezt a könyvet, a borító. Az szerintem profi, hívogató, olyan, hogy tutira leveszed a polcról.

A másik: érdekelt azért is, mert  ír szerző írta. 

Ezt a könyvet szerintem nem a pörgő események jellemzik, hanem - ha mondani kell valamit - a kifinomult fogalmazásmód. Szóval nem mondom, hogy nem ír jól McGilloway, de rengeteg dolgot hiányoltam mégis.

Mondjuk szerintem nagyon éles volt most a kontraszt az előző könyv (Milyen anya az ilyen?) és e között. Mert Paula Daly tényleg magasra tette a lécet.

Nem azzal volt problémám, hogy nem volt izgalom izgalom hátán, hanem a jellemrajzok hiányzottak, de azok nagyon. Ha nincsenek nagy fordulatok egy krimiben, akkor a lélekrajzot várnám: ő a gyilkos, oké, és megvan az indíték, de ha már leírja az író elég naturálisan, hogy mit és hogyan tett, akkor abban lehessen érezni, hogy miért úgy. Kétségbeesés? Bosszúvágy? Gyermekkori traumák? Értem, persze, vagy ez, vagy az, de tudni szeretném, hogy mégis, melyik; melyik vitte rá arra - a lelkében mi vitte rá -, hogy ezt megtegye. 

Az író a nyomozó érzelmi életébe némileg bepillantást enged, de azt is csak a felszínen. Pedig ott is voltak események. Szerettem volna tudni, hogy a felesége hogy a csudába tud egy nap alatt átlépni dolgokon; vagy hogy a főfelügyelő bizonyos dolgokban miért döntött úgy, ahogy - na szóval, a miértekről egy kicsit többet. Ha már a gyilkos lelkét nem láttatja, akkor a többi szereplőét - vagy legalább valamelyikét. 

Értem: ő a gyilkos, ő meg elkapta, ő meg szerelmes volt ebbe, ő meg csalódott amiatt, de nem volt kiformálva egyik jellemábrázolás sem, ami ahhoz kellett volna - és ahhoz kellene minden könyvnél -, hogy bele tudjak helyezkedni az eseményekbe.

Pedig McGilloway egy jó író, így szerintem képes lenne rá. 

Ha lesz következő könyve, el fogom olvasni, mert szerintem ő tud fejlődni e téren. Meglátjuk. Tőlem megkapja a második esélyt.