"1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL:
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT."
Pár nap alatt elolvastam ezt a könyvet (600 oldalas), de szerintem nem mérhető a filmhez. Bár a történet szívbemarkoló, a megközelítésmód sem hétköznapi, és vannak benne nagyon értékes gondolatok, de a színészek játéka - és nem mellesleg a magyar szinkron - nagyon sokat hozzátettek az értékéhez.
Én arra gondoltam többször is, miközben olvastam, hogy valahogy túl van írva... Meg arra, hogy a nagyon eredetinek szánt hasonlatok gyakran erőlködősre sikeredtek.
A stílus sajátos, ami általában előnyt jelent, mégis... mégsem... értitek, na... Ez esetben sokszor pont az eredetinek tűnni akarás miatt nem volt zökkenőmentes a mondat... Az egyediségben nem éreztem a kellő könnyedséget. Viszont ez az egész nem változtat azon, hogy milyen hasba rúgás a vége. De tényleg az. Kemény. És ezért nem is kritizálom tovább ezt a könyvet. Nem akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése