Rumini és a Sárkányvadászok

Berg Judit: Rumini és a négy jogar

Meg kell hogy mondjam: telitalálat a negyedikesemnél ez a könyvsorozat. Én még nem olvastam, de a gyerkőcömet lenyűgözi. Szereti a - jó értelemben vett - kiszámíthatatlanságot benne (a gyerekek szeretik a biztonságot, igen, na de nem a könyvekben!), a meglepetéseket, a váratlan fordulatokat. 

Gyereknapra annyi mindent kérhetett volna - legót, Nerf puskát, mittudomén, de ő ezt kérte. És alig várta, alig várta a napot! "Mikor lesz már két hét múlva vasárnap? Mikor lesz már jövő hét vasárnap? Mikor lesz már vasárnap? Mikor lesz már holnapután?" Pedig azért addig is el volt látva jó könyvekkel. Nem láttam még ilyen örömteli várakozásban egy könyv miatt. És hát azóta is mindenhova magával viszi, és nem fekszik le anélkül, hogy ne olvasna legalább egy fejezetet belőle. Nem hiszem, hogy van ennél nagyobb elismerés egy író számára egy gyermek részéről.

Most már nekem is el kell olvasnom. Alig várom, hogy a negyedikesem befejezze.


Kate McMullan: Sárkányvadász Akadémia
I. rész: Új fiú a suliban

 

Nos, az elsős gyermekem Nerf puskát kért gyereknapra...
Viszont még Húsvétra a Nyuszinak a Sárkányvadász Akadémiát írta meg - aki meg is hozta mind a három részét, ami eddig megjelent.
Most azt olvassa, lelkesen, minden este elalvás előtt az ágyban.

Olyan jó ez, este a két gyerekkel összebújni, mindenki előveszi a maga könyvét, és olvasunk együtt. Én persze közben suttyomban fel-felpillantok a könyvemből, és nézem őket. Az átszellemült kis arcocskákat, ahogy beleélik magukat a történetbe; vagy az elnehezülő szempillákat, ahogy egyre szűkül a tér ébrenlét és álom között, majd átcsúsznak a mese világából az álomvilágba, lecsukódnak a szemeik, de még alvás közben is szorosan markolják a könyvet.
Akármilyen fáradtak, akkor is olvasniuk kell (a "kell" itt persze belső késztetést jelent, nem szülői ráhatást) elalvás előtt. És én ismerem ezt az érzést, ezért bármilyen késő van, mindig hagyom nekik, hogy legalább 2 oldalt olvassanak. Egyébként megfigyeltem, hogy akkor nyugodtabban, békésebben alszanak el. Elengedik a nap eseményeit, kikerülnek a hétköznapból, át egy olyan világba, ahol csak a történet és a képzeletük van.

Ma az elsősöm külön felhívta a figyelmemet a Sárkányvadász-könyv grafikáira, hogy milyen profi és aprólékos munka. A kis ujjacskáival bogarászta a rajzot, hogy nézd, anya, ezeket a vonalakat, és nézd, itt is hogy vannak megrajzolva, nézd, és haladt végig milliméterről milliméterre az ábrán, hogy jól szemügyre vehesse a technikát.
A rajzok szerintem nagyon fontosak egy gyerekkönyvben, és a Sárkányvadász grafikái megnyerték maguknak a gyermekemet.