A Rubin-völgy az egyik kedvenc könyve lett (Az illuzionista mellett).
A kis detektívek varázsához pedig hozzáadott, hogy a padláson találtuk a nagypapa régi Delfin-könyvei között.
"Egy réges-régi angol házban mennyi titok van. Az ablakdeszka üresen kong: üreg nyílik alatta, rejtett szobába vezet. A szobának se ajtaja, se ablaka, de aki magára zárja a föl-le hajtható ablakdeszkát, eltűnik.
Azok a gyerekek, akik nyári vakációjukat töltik a titokzatos régi házban, nem hisznek a kalandban, mégis dobogó szívvel tárják fel a rejtekhelyeket s a hozzájuk vezető zegzugos alagútrendszert. Találnak is odalent valamit, ami meghozza nekik a nem várt kalandot, olyat, hogy nem kell izgalmasabb, rejtélyesebb egy igazi, felnőtt detektívregényben sem."
"Dallast és Floridát már szinte csecsemőkoruk óta úgy könyvelték el, hogy ők a bajkeverő ikrek. Miközben folytonosan az árvaház és a különféle nevelőszülők között hánykolódtak, csak egy dologra vágytak: hogy olyan helyre találjanak végre, amelyet otthonnak nevezhetnek. Az idő múlásával azonban egyre inkább kételkedni kezdtek abban, hogy ilyen hely létezhet egyáltalán.
Ám egy napon Ábrahám és Sára, a különcnek tűnő idős házaspár meghívja magához Rubin-völgybe Dallast és Floridát, hogy azután elutazzanak a Rejtőzködő-folyóhoz, illetve Kenguruföldre. A völgy varázsa lebilincseli a két gyereket, miközben négyük között láthatatlan kötődések kezdenek kialakulni.
A kalandos, gyermekien játékos, máskor viszont szívbe markoló jelenetekkel tarkított regény Newberry Medal-díjjal kitüntetett írónője arra mutat rá, hogy szeretni sohasem késő."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése