"Idő: 1979-80 tele, a színhely Teherán, illetve Texas, aztán még Isztambul és Törökország isten háta mögötti vidékei. A téma egy nem mindennapi akció: egy amerikai milliomos, az EDS cég vezetője elhatározza, hogy ha kell, tűzön-vízen át hazahozatja két beosztottját, akiket minden elfogadható indok nélkül börtönbe zártak Iránban. Hiába kéri a hadsereg, az állam, az elnök segítségét, hiszen ők azzal vannak elfoglalva, hogyan küldjék haza több ezer más emberüket a forrongó ázsiai országból, ahol a sah napja leáldozott, s Khomeini készül átvenni a hatalmat. Az akcióra tucatnyi terv születik, végül mégis egy tizenharmadikat kell megvalósítani, mert a forradalmi helyzet napról napra változik. A mentőcsapat lázas sietséggel röpköd Iránból az Egyesült Államokba, onnan Törökországba és vissza, állandó feszültségben – amelyben persze az olvasó is részesül. Follett megannyi kitalált sztori után most azt bizonyítja, hogy a dokumentumregény műfaját is mesteri szinten műveli."
____
Ken Follett kap tőlem egy nagy-nagy piros pontot, ez a könyve nagyon jól sikerült - azért, mert megtörtént eseményeket dolgoz fel.
Így, hogy a történet szálai nem rá voltak bízva, nem lehetett azt mondani, hogy jaa, peersze, nemáár... Pedig voltak hajmeresztő részek, amik ha kitalált dolgok lettek volna, akkor bizony valószínűleg ezt mondja az ember. De, ugye, a valóság mindig képes olyat produkálni, amit kevésbé fogadnánk vagy hinnénk el, ha kitalált sztori lenne.
Nagyon-nagyon izgalmas, jól megírt, letehetetlen, szórakoztató, olvasmányos könyv, és a történet tényleg borzasztó érdekes, és számomra nagyon megindító, hogy ez a milliomos cégvezető tényleg mindent megtett azért (a saját maga biztonságát is kockára téve, és a legkevésbé sem kalandvágyból), hogy hazahozza két beosztottját, egyszerűen azért, mert felelősséget érzett értük.
Jó érzés tudni, hogy vannak ilyen emberek, akik a felelősséget ennyire komolyan veszik, szívükön viselik - főleg ha tartoznak felelősséggel valakiért (ez esetben kötelességüknek tekintik és eltántoríthatatlanok); de még ha nem tartoznak, akkor is.
Ross Perotnak hívták azt az embert, aki megszervezte ezt a lehetetlennek tűnő mentőakciót, álljon itt a neve, mert megérdemli. És Simons ezredes is, aki már visszavonult, abszolút nem lett volna ez dolga, semmiféle fizetséget nem fogadott el, mégis elvállalta a mentés megszervezését és vezetését csupán azért, hogy segítsen két amerikainak hazajutni.
Vannak ilyen emberek, és már azért érdemes elolvasni ezt a könyvet, hogy tudjunk erről!
Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, annak is, aki könnyed kikapcsolódásra, izgalmas történetre, folyamatosan pörgő cselekményre vágyik, de annak is, akit a történelmi, politikai helyzetek érdekelnek - ez a kettő mindkettőben bővelkedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése