"Az Egri csillagok alcíme: Bornemissza Gergely élete. Az ő életét, sorsának alakulását követhetjük végig a műben: a gyermekkortól megannyi kalandon, a szerelem beteljesülésén át a várvédő katona tetteiig. A regény két részre tagolódik: az ostrom előtti évek és a néhány hetes ostrom. Rengeteg szereplőt, történelmi alakot és írói képzelet által megformált figurát mutat be az író. S bár a középpontban Bornemissza Gergely áll, az Egri csillagok elsősorban nem neki, hanem a török ellen küzdő magyarságnak állít emléket. Az önzetlen hazaszeretet és hazafiság példájával. Hiszen az egri vár védői szinte reménytelen helyzetben vállalták a küzdelmet, tudván azt, hogy csupán önmagukra támaszkodhatnak. A félelmetes török túlerővel szemben csodának tetszik a győzelem. De a történelem valósága volt ez a csoda, melyet valóságos férfiak és nők - vagyis hősként viselkedő emberek értek el."
____
Dávidnak nagyon tetszett ez a könyv; azt mondta, valószínűleg újra ki fogja olvasni.
És nagyon nehezen olvasta ki, ami rá nem jellemző.
Na, vajon mi az összefüggés a fenti két állítás között?
Igen! Eltaláltátok! Bizony! Az, hogy kötelező olvasmány volt!
Pedig Dávid elég kötelességtudó (illetve: nagyon kötelességtudó), és neki nem szokott problémát okozni, ha valami kötelező. És ezt ő nem is fogalmazta meg így, hogy ez, hogy kötelező volt, probléma lenne. És mégis... Ilyen vastag könyveket is napok alatt ki szokott olvasni, nem hónapok alatt! És közben belekezdett más típusú - saját maga által választott - regényekbe is. Miközben végig mondta, hogy tetszik neki az Egri csillagok, jó a történet, jól van megírva, és, mondom, azzal zárta a dolgot, hogy újra el fogja olvasni, mert nagyon jó volt.
És valóban: az olvasás egy személyes élmény, privát élmény, a saját választásunktól függ, hogy mit olvasunk, a mi döntésünktől - és ez jó! És fontos is! Értelme, haszna és jövőbe mutató, jelentős célja van!
Ugyanakkor értem, hogy vannak és kell hogy legyenek kötelező olvasmányok.
De a kettő nem mindig találkozik (a jó olvasmány és az akarat) - és ezek szerint ez még akkor is igaz, ha a tetszés pedig megvan.
És ahelyett, hogy azt írnám, 'értem, miért', inkább azt írom, 'érzem, miért'. Beleképzeltem magam Dávid helyzetébe (én már elég régen olvastam kötelező olvasmányt, nem annyira emlékszem, hogy hogyan is álltam hozzá), és 'érzem' a különbséget...
Az lehet szörnyű, amikor még az is fennáll, hogy a könyv nem arat sikert egy gyereknél, nem tetszik neki - akkor mi fogja legközelebb olvasásra bírni?
Dávid úgy oldotta meg ezt a dolgot, hogy "tetszik a könyv, csak kötelező", hogy közben kiolvasott 1-2 másikat is, és így megvolt a tetszés, a kötelesség és az akarat, a saját döntés találkozása is. A másik megoldása pedig, hogy ezt kiolvassa újra, akkor már saját akaratából. Helyes. Szerintem jól megoldotta ezt a kérdést, jobbat én sem tudtam volna kitalálni ennél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése