"Egyszer vonaton utaztak együtt, Benet úgy tizennégy éves lehetett. Csak ők ketten ültek a kupéban, és Mopsa le akarta szúrni egy konyhakéssel. Vagyis inkább fenyegette vele. Benet előzőleg törte is a fejét, vajon anyja miért hozott magával ekkora kézitáskát, méghozzá pirosat, ami egyáltalán nem illett a ruhájához. Mopsa kiabált, kacagott, összevissza beszélt, azután megint eltette a táskájába a kést. De addigra Benet már holtra rémült. Fejvesztetten meghúzta a vészféket. A vonat megállt, valamennyi érdekeltnek roppant kellemetlensége támadt, Benet apja pedig dühös volt, és komoran szomorú. Benet jóformán el is felejtette az egészet. De az emlék igen élesen visszatért, miközben Mopsát várta a Heathrow-n... És megpróbálta nem gyűlölni az anyját.
Ruth Rendell Lopott élet című, egyik legismertebb regényének középpontjában olyan anya-gyermek kapcsolatok állnak, amelyek igencsak eltérnek az átlagostól. A történet két család mindennapjaiba nyújt bepillantást, akiknek életét egy kisgyermek elvesztése teljesen megváltoztatja. Az olvasónak pedig rá kell döbbennie, hogy néha nem is olyan könnyű ítéletet mondani..."
Erős. Nagyon erős. Hátborzongató, de nem úgy, ahogy egy krimi lenni szokott, hanem az emberi érzésekbe borzongsz bele, amelyekkel nem akarsz találkozni, amelyekről hallani, tudni sem akarsz.
Döbbenetes, hogy Rendell milyen elemi erővel ír. Nehéz bármit is mondani róla, ami megfelelően kifejezhetné azt a hatást, amit a szavaival elér.
A szálakat is úgy szövi, amire nem számítasz.
Elvileg krimi, de gyilkosság nincs benne. Bűntény van, de elfelejtesz ítélkezni.
Az emberi szál, a dráma az, amit látsz.
Ha tudod is, most esetleg mégis átértékeled, milyennek kellene lenni egy családnak. Ha nincs mit átértékelned, akkor pedig értékeled azt, amid van - jobban, mint eddig valaha.
Drukkolsz - de egy darabig nem is tudod, hogy kinek. Később pedig, ha jobban belegondolsz, esetleg meg sem akarod mondani.
Maga alá gyűr.
Olvasnád, mert nem tudod letenni, de nem akarod olvasni, mert olyan keserves érzésekről írsz, amikről nem akarsz tudni.
De olvasod.
És a végén megkönnyebbülve teszed le.
Maga alá gyűrt, és most leteszed, hogy magad mögött tudhasd, és elfelejtsd, hogy netán ilyen is van.
Nem akarod tudni.
Új könyvbe kezdesz.
És ezt - megkönnyebbülve, hogy ezt ilyen könnyen megteheted - magad mögött hagyod.
A könyvet a kiadó honlapján meg tudjátok rendelni - ha szeretitek a hatásos könyveket, ne habozzatok.
http://partvonal.hu/ruth-rendell-lopott-elet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése