"Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak? A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai - a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry; a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie; a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig (de nem utoljára!) minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry - mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani..."
Durrellel kapcsolatban mindig ambivalens érzéseim vannak.
Hol vicces, hol viszont számomra nem elfogadható dolgokat tesz - és ez alól a szememben nem mentesíti őt szenvedélyes érdeklődése az állatok iránt. Mert a természet és az állatok szeretete és az abba való olyasfajta beavatkozás, mint amikor ellopja a fészekből és kalitkába zárja a madárfiókákat, vagy egy teknőstől - aki anya, és féltve őrzi a tojásait, amelyekből majd a gyermekei kikelnek - ellopni a tojását, nekem nagy ellentmondás.
Az állatok szeretete, védelme nem azt jelentené, hogy azt fölé helyezzük az egyéni kíváncsiságnak?
Ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy Durrell kiváló író, nagyon jó humorral és éleslátással ír a környezetéről és főként a családjáról, az őt körülvevő emberekről, továbbá rengeteg érdekes részletet közöl növényekről, állatokról, az állatok életéről, szokásairól olvasmányos formában. Tehát akit érdekelnek az állatok, azoknak érdekes csemege bármely Durrell-könyv; aki gyűlöli az állatkerteket, az viszont szintén ellentmondásos érzésekkel fog viseltetni iránta.
Ja, és ki mit gondol a cirkuszról? Én ki nem állhatom; azonban Durrell e könyvében nemcsak az állatokat idomítja, hanem a saját családját jellemzi - joggal - cirkuszként, és ír a velük megesett kalandokról - na ezek viszont tényleg nagyszerű történetek.
És most néhány részlet a Családom és egyéb állatfajták című könyvből:
"Larry a második reggelen igen ingerült lelkiállapotba került, mert egy paraszt pontosan a sövény oldalához kötötte ki a szamarát. A dög szabályos időközökben felvetette a fejét, és elnyújtott, gyászos ordítást hallatott.
- Hát most kérdezem, nem nevetséges, hogy az eljövendő generációk meg lesznek fosztva a műveimtől csak azért, mert egy bütykös kezű idióta pont az én ablakom alá kötötte ki azt a büdös teherhordó dögöt? - kérdezte Larry.
- Igen, drágám - mondta mama. - Miért nem viszed odébb, ha zavar?
- Drága anyám, senki sem kívánhatja tőlem, hogy arra pazaroljam az erőmet, hogy szamarakat kergessek az olajfaligetben. Hozzávágtam egy keresztény szektákról szóló brosúrát, mi mást tehetnék?"
"Leslie közben kicsomagolta pisztolyait, és véget nem érő durranássorozatokkal rémítgetett bennünket, mert célba lövöldözött egy ócska konzervdobozra a hálószobája ablakából. Egy különösen fülsiketítő reggel után Larry kirobbant a szobájából, és azt mondta, senki se kívánhatja tőle, hogy egy olyan villában dolgozzon, mely ötpercenkint megrendül alapjaiban. Leslie sajnálkozva leszögezte, hogy neki gyakorolnia kell. Larry erre azt felelte, ez nem gyakorlásnak hangzik, hanem úgy, mint az indiánok zendülése. Mama, akinek az idegeit szintén meglehetősen megviselték a dörrenések, azt ajánlotta, hogy Leslie gyakoroljon töltetlen pisztollyal. Leslie-nek félórájába került, amíg meg tudta értetni mamával, hogy ez miért lehetetlen."
"Mama egyik délután elindult, hogy kiválasszon egy kiskutyát. (...) Hóna alatt szorongatva a félig öntudatlan, kolbászhoz hasonlatos kutyakölyköt, bekászálódott a kocsiba, és diadalmasan indult haza, hogy bemutassa nekünk a család új tagját. (...)
- Mama! Ez már sok! - mondta Larry megvetéssel szemlélve Dodót. - Hol szedted föl ezt a kutya-Frankensteint? (...) És mindentől eltekintve, ugyan nézz rá! Nézd az alakját! Mitől lett az ilyen? Valami baleset érte, vagy ilyennek született?
- Ne csacsiskodj, drágám. Ilyen fajta. Ilyennek kell lennie.
- Ez lehetetlen, mama. Ez egy szörnyszülött. Ki akarna szándékosan ilyesmit létrehozni?
Bizonygattam, hogy a tacskó is hasonló alakú, és szándékosan tenyésztették ilyenre, hogy be tudjon bújni a lyukakba a borzok után. Talán a Dandy Dinmontot is hasonló célra tenyésztették ki.
- Ez olyan, mintha arra tenyésztették volna, hogy be tudjon bújni a kanálisba az ürülék után - mondta Larry.
- Ne ízléstelenkedj, drágám. Nagyon helyes kis kutyák, és azt mondják, nagyon hűségesek.
- Azt el tudom képzelni, hogy hűségesek ahhoz, aki érdeklődést tanúsít irántuk, mert alig hiszem, hogy sok csodálójuk van a világon.
- Úgy érzem, nagyon rosszindulatú vagy iránta, pedig te sem dicsekedhetsz a szépségeddel. Végtére a szépség csak látszat, és mielőtt mást megdobnál kővel, lásd meg a gerendát a saját szemedben - mondta Margo diadalmasan.
Larry bosszankodva nézett rá.
- Ez közmondás akar lenni, vagy valami idézet az építők lapjából?"
Bármely korosztálynak ajánlott.
Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése