Erich Kästner: Három ember a hóban

"Tobler úr, a dúsgazdag, ám kissé habókos iparmágnás titokban részt vesz saját cégének pályázatán. Második helyezettként ingyenes üdülést nyer az Alpok egyik elegáns szállodájába, ahová inkognitóban, ágról szakadt öltözékben jelenik meg; csupán sikeres üzletembernek álcázott inasa kíséri el.
A félreértések – a szerző szavaival élve – sejtosztódással szaporodnak, amikor a fődíj nyertese, a kopott külsejű, de igen tehetséges Hagendorf doktor toppan be a Grand Hotelbe. A ruhacserék és többszörös szerepcserék közepette a nincstelen fiatalembert megkülönböztetett figyelemben részesíti a hotel személyzete, és nagyvilági hölgyek rajonganak érte – a kicsit bogaras igazi milliomos pedig egy ócska kis padláson kuporog, és leplezetlen közutálatnak örvend. Mi jöhet még? A klasszikus vígjátéki helyzetektől, szellemes dialógusoktól pergő regényből természetesen a szerelmi szál és a szerencsés végkifejlet sem maradhat ki."

Ez a könyv olyan - hogy is mondjam - erichkästneres; aki olvasott már Erich Kästnert, az tudja, hogy mire gondolok.
Eddig csak ifjúsági regényeit olvastam - hol gyermekkoromban a magam örömére, hol a gyermekeimnek az ő örömükre, hol felnőttkoromban a magam örömére, hol a gyermekeimnek a... magam örömére.
A Május 35 a 8 évesemnek a kedvenc könyve; A két lottiról szerintem szólnom sem kell, hiszen mindenki tudja, hogy milyen kiváló mű; az Emil-kötetek pedig szintén magukért beszélnek.
Most először olvastam olyan könyvet Kästnertől, amelyet nem gyermekeknek, hanem felnőtteknek szánt - nos, nincs olyan túl nagy különbség... Illetve valójában csak egyetlen különbség van: az, hogy a szereplői ez esetben nem gyerekek, hanem felnőttek.
De a Három ember a hóban című könyvét ugyanaz a habókosság, könnyedség, játékosság, humor, stílus, történetmesélés és mondanivaló jellemzi, mint a gyermekeknek szóló regényeit.
Azt gondolom, hogy ő azon kevés írók egyike, akiknek úgy az ifjúsági regényei, mint a felnőtt korosztálynak íródott könyvei ugyanannyira szólnak gyerekeknek, mint felnőtteknek, és ugyanannyira élvezhetők és szórakoztatók bármely korosztály számára, mondjuk 6 éves kortól felfelé.
Ha szeretnétek a gyermekeitekkel megszerettetni az olvasást és/vagy Kästnert, olvassátok fel nekik a Május 35-öt.
Ha pedig már szeretitek Kästnert, olvassátok el a Három ember a hóbant; ugyannyira fogjátok szeretni, mint az összes többi művét, ezt borítékolhatom.

Egy kis kedvcsináló, sajátos, Kästnerre jellemző humoros részlet a könyvből:

"- Milyen az új szobalány? - kérdezte Johann.
Kunkelné fölemelkedett. - Nem fog nálunk megöregedni. Miért hívják tulajdonképpen Izoldának ezt a nőszemélyt?
- Édesanyja lelkes tisztelője volt Richard Wagnernek - magyarázta Johann.
- Micsoda? - ájuldozott a hölgy. - A tetejébe még törvénytelen is?
- Szó sincs róla. Az anyja tisztes házasságban élt.
- Richard Wagnerrel?
- Dehogyis.
- Akkor miért akarta az a Wagner, hogy a gyereket Izoldának kereszteljék? Mi köze volt hozzá?
- Wagnernek sejtelme se volt az egészről. Izolda kisasszony anyja óhajtotta így.
- S az apa tudott róla?
- Persze hogy tudott. Ő is szerette Wagnert.
Kunkelné asszony párnás kacsója ökölbe szorult. - Hát én igazán sok mindent hajlandó vagyok eltűrni - nyögte ki fojtottan. - De ez már több a soknál!"

Itt megvásárolhatjátok.