Könyvajánlók az eklektika jegyében 4.

Piers Paul Read: Életben maradtak

"Négyezer méternél is magasabban az Andok kietlen hómezején. Élelem, meleg ruha, orvosi segítség sehol. Egy rádiót sikerül rendbe hozniuk. Éppen híreket mond: mivel már semmi remény sincs, hogy a Fairchild uruguayi repülőgép szerencsétlenségét bárki is túlélhette, a roncs keresését nem folytatják tovább… 1972 októberében az uruguayi Keresztény Öregfiúk rögbicsapata bérelt repülőgépen ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval útnak indul Chilébe, hogy néhány meccsen megmérkőzzék az ottani Öregdiákok csapatával. A rossz látási viszonyok miatt a gép az Andok egyik csúcsába ütközött, szárnya, farka letörött, a roncs pedig lefele száguldott a havas lejtőn, majd nagy zökkenéssel megfeneklett a hómezőn. A pilóta és több utas szörnyethalt. Néhányan súlyosan megsérültek. Élelmük mindössze ennyi maradt: pár tábla csokoládé, némi gyümölcsíz és néhány tubus fogpaszta. Vizet a napon olvasztottak a hóból. Tizenhatan mégis megmenekültek hetven napi szörnyű szenvedés árán. A páratlan eset híre 1973-ban az egész világot bejárta, és az erről készült, drámai feszültséggel teljes könyv számos nyelven eljutott az olvasókhoz."

Ami eszembe jutott erről a könyvről így elsőre: csak erős idegzetűeknek! Aztán másodszorra: mindenkinek...
Miért? Jöhetek közhelyekkel, hogy ebből aztán tényleg megismerszik, mi az a bátorság, életösztön, kitartás stb; ugyanakkor azért nem ennyire egyszerű a dolog. Mert itt valóban élet-halál volt a tét. És nemcsak az erőről meg a gyengeségről volt szó. Nemcsak a csapatszellemről. Nemcsak a zord időjárásról. Hanem olyan alapvető elvek feladásáról, amelyeket ha megteszel, örökre megváltozol - és úgy, ahogyan nem szerettél volna -, de megvan az esélyed, hogy életben maradj; ha nem, akkor biztos meghalsz - csak hát itt az élet olyan döntés elé állította őket, amelyben valójában nem hagyott választást. És innentől kezdve egyfelől kőkemény borzalom következett, amit még végigolvasni is nehéz, mert teljesen naturális a leírás (ami így helyes), másfelől viszont a pszichológiai vonatkozása baromi érdekes a dolognak. Mert az egy dolog, hogy ki hogyan birkózik meg a hideggel, a reménytelenség érzésével, az időjárási viszonyokkal, a sérülésekkel-fájdalmakkal; de az már egy másik, hogy hogyan birkózik meg a saját lelkiismeretével, és azzal a mélyről jövő, ösztönös ellenállással, amelyet az életben maradásért le kell győznie.

Linn Ullmann: Kegyelem

"Linn Ullmann harmadik – és eddigi legsikeresebb – regénye lebilincselő szerelmi történet, amely az élet–szerelem–halál hármasának bonyolult kérdéseit feszegeti. Főhőseink, Johan és Mai számára a szerelem – a szó legmélyebb értelmében – élet-halál kérdése.

A Kegyelem magával ragadó története antik mintára épül: a két főhős szenvedélyesen szereti egymást, jól tudván, hogy a végső búcsú pillanata közeleg. A házaspár egyezséget köt. Mai megígéri súlyosan beteg férjének, hogy átsegíti a halálba, ha majd eljön az idő. Ám ahogy közeleg a vég, Johan meginog elhatározásában. Amint az élet és a halál közötti határvonal elhalványul, a szerelmespárt cserbenhagyják a szavak. Ki dönti el, mikor jön el az idő? Johan vagy a szerető felesége, Mai? A halál valóban megkönnyebbülést hozhat, de kinek? Mai szerelmi zálogként tett ígérete lehet-e számukra a kegyelem forrása?
Linn Ullmann hétköznapi könnyedséggel tárja elénk az élet fájdalmas szépségeit, Johan reményekkel, álmokkal, apró titkokkal és jelentéktelen hazugságokkal átszőtt emlékeit és esetlenségükben is elragadó emberi kapcsolatait. A drámai történetet némi humorral és iróniával teszi felejthetetlen olvasmánnyá a mai norvég irodalom élvonalába tartozó írónő.
Linn Ullmann a New York Egyetemen szerzett diplomát angol irodalomból, és doktori kutatásait is ott kezdte el. 1990-ben visszaköltözött szülővárosába, Oslóba, ahol rövid idő alatt elismert újságíró lett. Ma már neves irodalomkritikus, külön rovattal Norvégia vezető napilapjában. Regényei a hazai díjakon túl meghozták számára a nemzetközi hírnevet is, műveit több mint 30 országban adták ki. Jelenleg is Oslóban él férjével és gyermekeivel."

Linn Ullmann bármelyik könyvét ajánlhatnám, mindegyik baromi jó. 

Nem elsősorban a témaválasztás - egyébként szerintem sosem az a fontos egy regénynél -, hanem a stílus. 

Nyilván Linn Ullmannra sokan azért kíváncsiak, mert Liv Ullmann lánya. Nem baj. A lényeg, hogy elkezdjék olvasni - mert azután már úgysem tudják abbahagyni.

Amikor 2012-ben Magyarországon járt a Szemem fénye bemutatóján, akkor én is elmentem a könyvbemutatóra. Horváth Gergely beszélgetett vele a Toldi moziban, és Linn Ullmann nagyon szimpatikus és jófej volt. 

Ültem kb. a tizedik sorban, amikor a mellettem ülő férfi elővette a mobiltelefonját, hogy megnézze rajta az időt, és ekkor vettem észre, hogy a képernyőjén Linn Ullmannról és a gyermekeikről van egy fotó. Ránéztem a pasira - Niels Fredrik Dahl ült mellettem, Linn férje, gyermekeinek apja, szintén író. És ez miért volt különösen érdekes élmény számomra?

Mert amikor a beszélgetés közben időnként Linnt megtapsolta a közönség, megindító volt látni, hogy a legnagyobb tapsot a férjétől kapja. Szóval nemcsak a könyveihez jár a gratuláció, hanem azért is, mert olyan férjet választott-talált magának, aki - bár ő maga kevésbé sikeres - ennyire örül a felesége sikerének. Jó érzéssel töltött el, hogy egy nagyon jó írót hallgathattam, miközben azt éreztem, hogy egy jó ember - és jó férj - ül mellettem. 

Illetve kettő - mert a másik oldalamon az én férjem ült.