Idézetek A félkegyelműből - kommentár nélkül:
"Ismertem egy szegény embert, akiről később azt hallottam, hogy éhen halt, és emlékszem, ez kihozott a sodromból: ha fel lehetett volna támasztani azt a szegény embert, én biztosan kivégeztem volna."
"Biztosak lehetnek abban, hogy Kolumbus nem akkor volt boldog, amikor felfedezte Amerikát, hanem akkor, amikor még csak kereste; biztosak lehetnek abban, hogy boldogsága épp akkor érte el tetőfokát, amikor a fellázadt legénység kétségbeesésében kis híján visszafordította a hajót Európa felé - pontosan három nappal az Újvilág felfedezése előtt! Nem az Újvilágról van itt szó, azzal akár kudarcot is vallhatott volna. Kolumbus úgy halt meg, hogy jóformán nem is látta az Újvilágot, és voltaképpen azt sem tudta, mit fedezett fel. Az élet, csakis az élet a fontos, csakis az élet szakadatlan és örökös kutatása, és egyáltalán nem a felfedezés!"
"Minden zseniális vagy új emberi gondolatban, sőt minden emberi gondolatban, amely megszületik valakinek a fejében, mindig marad valami, amit semmiképpen sem lehet átadni másoknak, még akkor sem, ha egész köteteket ír az illető, és harmincöt esztendeig magyarázza a gondolatát; mindig marad valami, ami semmi kincsért sem akar kijönni az ember koponyájából, és örökre benne marad; anélkül hal meg, hogy bárkinek is átadta volna talán éppen a legfontosabb gondolatát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése