"Rusty Sabich helyettes főügyész egy közép-nyugati nagyvárosban. Amikor kolléganője, Carolyn Polhemus brutális gyilkosság áldozatává válik, főnökük, aki éppen ádáz kampányt folytat az újraválasztásáért, Rustyt bízza meg a nyomozás lefolytatásával. Sürgősen meg kell oldania az ügyet, ha lehet, még a választások előtt. Még mielőtt kiderülne, hogy viszonya volt az áldozattal. Az események azonban csakhamar nem várt fordulatot vesznek, amikor Rusty élete legszörnyűbb rémálmába csöppenve a vádlottak padján találja magát. Az amerikai igazságszolgáltatás útvesztőjében kibontakozó, lebilincselően feszült tárgyalótermi dráma lerántja a leplet az ambícióról, a megszállottságról, a képmutatásról, valamint az ember eredendő gyengeségeiről és legsötétebb titkairól. És mindvégig ott lebeg a kérdés: ki ölte meg Carolyn Polhemust?"
____
Régen láttam a filmet, én is, mint, gondolom, a legtöbben. Időről időre adta és adja a mai napig is a tévé, szóval nem nagyon lehet nem belefutni olykor. Én azért vettem meg ezt a könyvet, mert az ilyen jellegű regényeket nagyon bírom, ÉS nem emlékeztem, hogy ki a gyilkos. Ha emlékeztem volna rá, nem valószínű, hogy elolvasom. Pedig érdemes, mert
igazi irodalmi csemege.
A szórakoztató műfaj élvonalát képviseli.
Nagy tehetséggel megírt, izgalmas, okos, intelligens; nagyon érdekes megközelítési módokkal és szempontokkal, nemcsak (sőt: főleg nem) a gyilkos személyét kutatva, nem csak egy per eseményeit követve, hanem a személyiségek, a fő- és főbb szereplők lelki síkjait boncolgatva.
A jogi krimik - nevezzük így akkor ezt a műfajt - egyébként is mindig nagyon izgalmasak, hiszen ha jól van megírva egy bírósági per menete, annak számtalan árnyalata van, mindig új és új aspektusok és nézőpontok villannak fel, és elég nehéz (vagy lehetetlen) igazságot tenni - és szolgáltatni -; és akkor még ott vannak azok az árnyalatok, hogy 'igazságot' vagy 'jogot' szolgáltatni, illetve hogy ugyanaz-e mindenki számára az 'igazság(osság)'.
Remek könyv, csak egy probléma adódott közben: úgy a négyötödénél beugrott, hogy ki a gyilkos... Próbáltam elhessegetni a kósza gondolatot, mert nem emlékeztem konkrétan a történet végére, csak arra, hogy "hú, valahonnan rémlik, hogy ő lesz az..." De nem tudtam elhessegetni, és ő lett, igen, de azt mondhatom, hogy még így is maradt meglepetés a végére, sőt talán (ezt nem tudom biztosan, mert nem emlékszem a filmre) annak a számára is marad a végére meglepetés vagy talány, aki látta is a filmet és emlékszik is rá, hiszen a regényben rendszerint van valami pluszadalék, -tartalom, ami a filmben nem jelenik meg esetleg mellékszálként vagy - hol lényeges, hol lényegtelen - motívumként sem, miközben pedig olyan hozzáadott érték lehet, ami igenis kell a történet teljességéhez. Nem feltétlenül ahhoz, hogy értsük az indítékot, hanem ahhoz, hogy a lelki mozgatórugókba alaposabban is belelássunk, ha szeretnénk.
Időnként a kevésbé hangsúlyozott, de mégis a filmben is megjelenő dolgok szerintem nagyon is fontosak, és ha látszólag nem is bírnak nagy jelentőséggel, mégis hiba kihagyni őket, hiszen annyi apró összetevőből jön létre végül a nagy egész! Nem elég a nagy egészet vagy az ahhoz vezető két fő aspektust megmutatni, mert a többi tíz lényegtelennek vélt apró momentum nélkül talán semmi sem történt volna.
És nemrég derült ki számomra, hogy ennek a könyvnek a megjelenése után húsz évvel született egy folytatás is, hamarosan annak is nekikezdek, csak most a sok krimi után olvasnom kell előbb némi szépirodalmat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése