Rachel Joyce: Ellopott pillanat

"Byron Hemmings hétköznapi reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék hátán hever, a húga veszekszik vele a reggelinél, odalentről hallja anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor aztán hármasban elindulnak otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi körbe őket, minden megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan váratlan dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha észre sem venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól fogva már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok, hetek telnek el, és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem bízhat, ezért legjobb barátjával, Jamesszel szövetkezik, és a két fiú tervet kovácsol..."

____

Különös hangvételű, kicsit nyomasztó történet, de ez nem negatív kritika, mert az ilyesmi általában jót tesz egy regénynek, hiszen a szerzőnek nyilván éppen az a célja, hogy ezt a hatást érje el, azért ír arról és úgy, amiről és ahogy.

Letehetetlen olvasmány, pedig szinte senki nem normális benne. Eleinte sokat gondoltam arra, miközben olvastam, hogy életszerűtlen, amikor 'mindenki hülye'; de aztán formálódott a véleményem, ahogy az ok-okozatokról egyre többet megtudtam, és rájöttem, hogy sajnos ez a "senki nem normális" nagyon is életszerű tud lenni.
Sok mindenkinek megvan az oka rá, hogy ne legyen normális.
Ebből következik, hogy ahogy egyre életszerűbbé vált a történet, egyre szomorúbbá is.

Elmondja ez a könyv, hogy minden normális emberből válhat nem normális a körülmények vagy más emberek hatására. Ha élethelyzetek úgy hozzák, vagy mások tettei révén efelé tendál a sorsunk.
És ez így van, csak sokan nem tudunk róla. Pedig nem árt, ha tisztában vagyunk vele. Önmagunk és mások érdekében is. Magunk miatt talán azért, hogy odafigyeljünk arra, amire kell; mások érdekében pedig a megértés és a tolerancia fontossága miatt.

Fontos gondolatokat tartalmaz ez a regény. Főként a mulandóságról szól, és arról, hogy milyen jelentéktelen dolgok, semmiségek dönthetnek el mindent. És akkor a semmiségek valamik lesznek. Mindenek. És ez szörnyű is tud lenni. És ijesztő, nagyon-nagyon ijesztő.

De az ilyen történetek mindig rávilágítanak arra is - és ez a legfontosabb -, hogy figyeljünk és vigyázzunk arra, ami a miénk.