MŰFAJOK szerinti bontás:

2017. február 24., péntek

Joyce Maynard: Lány a hegyen



"1979 nyara. Rachel és húga, Patty előtt ott az egész vakáció, a forró, száraz kaliforniai nyár. A tizenegy éves Patty nyakigláb kiskamasz, aki imád kosárlabdázni, és bármit megtenne a nővéréért. Rachel szenvedélye az írás: ezernyi történetet talál ki, és meg van győződve arról, hogy olvasni tud mások gondolataiban. A két testvér a közeli erdőket járja, s lemezborítók nézegetésével meg a szomszédok életéről szőtt fantáziákkal üti agyon az időt. Kedvenc helyük a házuk mögött emelkedő hegyoldal; nem is sejtik, hogy milyen veszélyes helyen játszanak.

Amikor aztán egymás után több fiatal nő is gyilkosság áldozata lesz a környéken, a lányok apjára, a jóképű nyomozóra vár a feladat, hogy elfogja a gyilkost, akit a helybeliek Alkonyi Fojtogatóként emlegetnek. A feladat azonban kifog a detektíven; múlnak a hónapok, újabb fiatal nők válnak áldozattá. Rachel minden addiginál veszélyesebb játékba kezd: önmagát használja csaléteknek, hogy segítsen apjának, és lépre csalja a gyilkost.

A Lány a hegyen megírását valós események ihlették. Az 1970-es évek végén a kaliforniai Marin megye lakosságát valóban rettegésben tartotta egy sorozatgyilkos, Maynard műve mégis több egyszerű thrillernél: lélegzetelállítóan izgalmas és egyben megrendítő regény a családi kötelékekről és a legmélyebb érzésekről."


____

Hihetetlenül izgalmas, letehetetlen krimi, szépirodalomba ágyazva. 

Joyce Maynard sosem hazudtolja meg önmagát - mindig remekművet alkot.

A Lány a hegyen története valós eseményeken alapul, azonban Maynard kiegészítette azokat képzeletbeli szereplőkkel, akiket felruházott olyan jellemvonásokkal, amelyek erőteljesen tudják érzékeltetni az akkori események által kiváltott közhangulatot és egyéni félelmeket.

Minden részletet úgy fejt ki, hogy azok remekül kiegészítik és erősítik egymást - a testvérek egymáshoz fűződő kapcsolatát, a szüleikhez fűződő (és azok egymással való) viszonyát, jellemüket, a kamaszkori barátságokat, vágyakat, terveket, amelyeket beárnyékol (ha nem eléggé árnyékolná be már önmagában a szülők válása) az a borzalmas eseménysorozat, amely a kezdetét veszi életükben. Azáltal, hogy a környékükön történnek mindezek, maguk is érintettjeivé válnak az egésznek, hiszen érzelmileg nem maradhatnak kívül az olyan történéseken, amelyek az életterük határmezsgyéjén zajlanak. Ám a vakmerő és meggondolatlan kamasz ennél messzebbre merészkedik...

Örültem neki, hogy Maynard a könyv végén utószóban írt a valós eseményekről és arról, hogy mennyiben fikció azokhoz képest a regény, de bevallom, addigra már utánanéztem a neten is annak, hogy hogy is történtek a dolgok, mert nagyon érdekelt a valódi sztori.

Nagyon megrendítő, megrázó történet, ne hagyományos krimire számítsatok. Ez jóval több annál, hiszen a történet középpontjában - annak ellenére, hogy végig a bűntények határozzák meg az események folyását, és a gyilkos utáni hajsza van a felszínen - a család, a családi kötelék, az egyes családtagok közötti kapcsolat áll; és hát sajnos Maynard ebben sem teremt heppiendet.

Nem könnyű olvasmány, ugyanakkor letenni sem lehet. Azt hiszem, mindig nehezebbé teszi egy történet megemésztését az, ha tudod, hogy a valóság ihlette azt; de annál jobban érdekel a dolgok kimenetele.

És ha olyan szerző tollából ismerheted meg a történetet, mint Joyce Maynard, akkor garantált, hogy torokszorító, egy szuszra végigolvasandó, izgalmas és értékes olvasmányban lesz részed.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése