"Frances Irvine, a középosztálybeli angol úrilány egyetlen fillér nélkül marad apja hirtelen halála után, és kénytelen választani: vagy rosszindulatú nagynénje házába költözik dadának, vagy elfogadja az ellenszenves fiatal orvos, a Fokföldön dolgozó Edwin Matthews házassági ajánlatát. A kétségbeesett lány végül úgy dönt, férjhez megy, s követi a férfit Dél-Afrikába. A hajóúton azonban megismerkedik a rendkívül vonzó, ambiciózus William Westbrookkal, s szenvedélyes viszonyba bonyolódik vele.
Frances a két egymástól nagyon különböző férfi közt őrlődik; míg Williamet a becsvágy és a pénz utáni vágy hajtja, addig Edwin az eszményeit akarja megvalósítani, s méltóbb körülményeket szeretne kiharcolni a dél-afrikai gyémántbányákban agyongyötört őslakosoknak.
Francesnek döntenie kell. Vajon képes lesz-e a sok hányattatás után meghozni a megfelelő döntést és meglelni a boldogsághoz vezető utat?
"Az elsőkönyves McVeighnek sikerül teljességgel valósághű és érzékletes képet teremtenie a 19. századi Dél-Afrikáról. Olvasás közben magunk is érezzük a homokvihar tombolását, a hideg kukoricakása ízét, halljuk a kabócák reszelős hangját és Frances keserű zongorajátékát. A reménytelen történet hátterében pedig megismerhetjük a szenvedély viszontagságait, a gyarmatosítás kegyetlenségét és a gyémántkereskedelem mélyen fajgyűlölő kezdeteit. Letehetetlen olvasmány." (Oprah.com)
"Az Elfújta a szélhez hasonlítható, letehetetlen olvasmány. Teljesen lebilincselt." (Katharine McMahon)
"Elbűvölő mese veszteségekről, árulásról és szerelemről." (Vouge)
Jennifer McVeigh 2002-ben évfolyamelsőként szerzett diplomát az Oxford Universityn angol irodalomból. Filmekben, televízióban, rádióban és a könyvkiadásban dolgozott, míg fel nem hagyott mindennel, hogy regényírásba fogjon. Az Afrikai akác az első regénye."
________
Romantikus, könnyed olvasmány, mégis végigizgulja az ember, hogy vajon mi lesz a főszereplők sorsa.
Egy regény emberismeretről, gazdagságról és szegénységről, jó és rossz emberekről, döntésekről, hibákról és megbocsátásról, a társadalmi rangok szerepéről, és ami számomra külön érdekessé tette (bár nem ez a legjobb szó, hiszen elborzasztott) a történetet: a gyémántért folyó hajsza, az az embertelenség, amellyel sokak képesek voltak a gyémántért, a pénzért mindent sutba dobni. Nem akarom áltatni magam, nyilván ma sincs ez másként, mégis mellbevágó a részleteket olvasni arról, hogy tényleg mindent és mindenkit feláldoztak emberek azért, hogy egy (vagy sok) darab gyémántjuk legyen. Bár tud erről az ember, mégis torokszorító és hihetetlen.
A regény középpontjában mégis az egyes ember áll, az az asszony, akinek mindent maga mögött kell hagynia, hogy egy új földrészen, új emberek, új körülmények között, ismeretlen terepen megállja a helyét. Feltehetném a kérdést, hogy "vajon sikerül-e neki", de ez bonyolult: mert mit jelent a "siker", miután mindent maga mögött hagyott? Azt, hogy egy új világban helytáll? Azt, hogy alkalmazkodni képes? Azt, hogy boldog is lesz?
Olvassátok el a könyvet, és megtudjátok, hogy mi lesz az ő sikere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése