Paula McLacin: Napkeringő - Egy megzabolázhatatlan és bátor nő története

"Egy nap Karen majd könyvet ír róla - megírja őt, és ezzel örökre eggyé kovácsolja kettejüket. És én hiányzom majd azokról a lapokról."

Karen Blixen nevét széles körben ismertté tette az emlékiratain alapuló Távol Afrikától című mozi, amely a dán bárónő és az angol Denys Finch Hatton szerelméről szól. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik...

Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót. A Napkeringő a félelmet nem ismerő és elbűvölő fiatal angol arisztokratának, Beryl Markhamnak állít emléket.

Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes rajongója a vadonnak, és minden porcikájában érti és érzi a természet finom egyensúlyát. Ám egy nap minden, amit addig ismert és szeretett, semmivé foszlik, és Beryl végzetes kapcsolatok sorába menekül.

Szokatlan stílusával felkelti a Boldog-völgyi társaságként elhíresült bohém és dekadens közösség figyelmét, és lelki társat talál Karen Blixen írónőben és szerelmében, Denys Finch Hattonben. Végül ez a karizmatikus kalandor lesz az, aki utat mutat Berlynek saját szíve vadregényes útvesztőjében. Szenvedélyes szerelmükben talál rá önmagára és hivatására - a repülésre.

McLain elsöprő erejű története a 20. század eleji Afrika varázslatos vidékén járva egy rendkívüli nő életét tárja elénk, aki jóval megelőzte saját korát, s volt mersze szabadnak lenni, még akkor is, ha ezért nagy árat kellett fizetnie. Rabul ejtő olvasmány az elszántságról és az akarat erejéről."

Amikor megláttam, hogy Paula McLainnek új könyve jelent meg, nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom.
Amikor megláttam, hogy Kenyáról és egy Kenyában élt nőről szól, ráadásul Afrika egy olyan korszakáról, amely mindig is szenvedélyesen érdekelt (20. század eleje), tudtam, hogy el kell olvasnom.
Aztán amikor megláttam azt is, hogy ő volt az első nő, aki lovastréneri képesítést szerzett, aki átrepülte az óceánt (ez előtte csak egyetlen férfinak sikerült), majd pedig olvastam, hogy ismerte Karen Blixent, és ismerte és szerette Denys Finch Hattont, akkor már nemcsak azt tudtam, hogy el kell olvasnom, hogy azt is, hogy azonnal neki kell kezdenem, és hogy csodás olvasmányélmény lesz.

Nem csalódtam.

McLain most is gyönyörű regényt szőtt, mint A párizsi feleség esetében, és egy legalább annyira érdekes élettörténetet vetett papírra, mint az imént említett könyvben.
(Szóval aki nem olvasta A párizsi feleséget, az tegye meg!)

Hihetetlen erejű, bátor nőről szól ez a könyv (is), olyanról, akinek volt mersze megtenni azt, amit a kor elítélt (vagy furcsa szemmel nézett), vagy amiről tudta, hogy pillanatnyi boldogságának ára talán hosszú távú boldogtalanság lesz.
De valószínűleg nemcsak arról volt szó, hogy elég bátor volt ehhez, hanem hogy annyira szerette Denys Finch Hattont, és annyira szerette Afrikát, hogy egyszerűen nem tehetett mást.

Bár az alcím az, hogy "Egy megzabolázhatatlan és bátor nő története", úgy gondolom, ő nagyon is megzabolázható lett volna, ha Finch Hatton szereti - és csak őt szereti.
Vagy ha az anyja nem hagyja el.
De van értelme a "ha"-knak?

És hogy kívánom-e, bárcsak így történt volna: bárcsak ne szeretett volna Finch Hatton rajta kívül senki mást?

Igen és nem.

Mert olvastam Karen Blixentől a Volt egy farmom Afrikában-t. (Aki nem olvasta, tegye meg!) És ha Beryl Markhamnek azt kívánom, bár az övé és csakis az övé lehetett volna ez a férfi, akkor Karen Blixennek kívánom, hogy ne az övé legyen.
És ezt nem tehetem, nem teszem.

Nem hiszem, hogy ilyen esetben van happy end. Mármint mindenki számára.

Egy könyv a tiszta Afrikáról és az azt elárasztó - hol művelt és jó szándékú, a természet közelségét és ártatlanságát kereső, hol romlott, elképzelhetetlenül gazdag és a pénzükkel s idejükkel kezdeni mit sem tudó - telepesekről; bűnről, tévedésekről, szerelemről, menekülési útvonalakról (mely bűnre sarkallt vagy melyet bűn idézett elő); arról, amikor még mindössze kevesek távoli jövőképe és a többség számára vicc tárgya volt, hogy az őslakosok is szavazati joggal rendelkezhessenek; egy könyv egy olyan földrészről, amely egykor más volt, mint ma; amikor még a bárók és a grófok kedvükre ölték az állatokat - mégis létezett még az a nemes értelemben vett vadász és vadászat, amely ma már nemigen hiszem, hogy létezik; egy könyv a szabadságról és a szabadságvágyról, mely sokszor magányba fulladt; egy könyv Beryl Markhamről, egy nőről, akinek e lapokon se esendősége, se hibái, se gyengeségei, se rossz döntései, se ereje, se érdemei nincsenek elhallgatva.

Tényleg mindenkinek jó szívvel ajánlom, egy őszinte könyv, amelyet érdemes elolvasni - akár az életrajzokat, akár az útikönyveket, akár az izgalmas regényeket, akár a fejlődéstörténeteket kedveli valaki.

Az Alexandra Kiadótól megrendelhető.