A nácik által megszállt Hollandiában Wim és Marie csatlakozik az ellenálláshoz, és a házukban elbújtatják a zsidó Nicót. Életük feszültségekkel terhes, de azért a bensőségesség és az összetartozás érzésének szép órái is megadatnak hármasuknak. Nicót azonban egyszer csak ostoba nátha dönti le a lábáról, egyre gyengébb lesz, és végül meghal. Hogyan szabadul meg az ember egy jogfosztott zsidó holttestétől anélkül, hogy veszélybe sodorná saját magát és az ellenállást? Hogyan lehet feldolgozni, hogy nem leszünk hős bújtatók?
A Keserédes komédia 1947-ben jelent meg először Amszterdamban, ám a világsikert csak az amerikai fordítás 2010-es megjelenése hozta meg, új lendületet adva a szerző befogadásának. Most végre a magyar közönség is felfedezheti ezt az izgalmas életművet.
„Amikor ma Hans Keilson könyveit olvassuk, az olyan, mintha egy reggel arra ébrednénk, hogy Anna Frank nemcsak túlélte a bujkálást, de még mindig itt él köztünk.”
Los Angeles Times
A szerzőről:
(1909‒2011) Németországban született, majd 1936-ban a zsidótörvények elől Hollandiába emigrált, ahol 2011-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. Karrierjének különlegessége, hogy igazi jelentőségét csak 2010-ben, 100 éves korában ismerték el, a New York Times áttörést hozó méltatása nyomán. Munkássága elismeréseképpen többek között elnyerte a Johann Heinrich Merck-díjat, a Moses Mendelssohn-érmet, a Humboldt-érmet és a tekintélyes Büchner-díjat.
Én - sokakkal ellentétben - úgy gondolom, hogy erről a témáról soha nem lehet eleget beszélni. Ezt le is szoktam írni, amikor ilyen témájú könyvekről szólok itt a blogon.
Ugyanazt tudom mondani indokként, amit mások is, akik így vélekednek: igenis mindig, ahányszor csak lehet, emlékeztetni kell mindenkit arra, mert hajlamosak vagyunk az idő múlásával elfelejteni, hogy ilyesmi tényleg megtörténhetett - ezáltal egyúttal figyelmeztetni mindenkit arra, hogy ne feledje, mire képes az ember; oda kell figyelni egymásra, a saját gondolatainkra, indulatainkra akár, hogy ilyen soha, de soha többé ne történhessen meg.
És ezt komolyan venni!
Lehet ezt elégszer - és főleg: túl sokszor - elmondani?
Én nem hiszem. Mert attól félek, hogy mindig lesznek olyanok, akik erre rábólintanának. És azoknak, akik nem, ezt nem szabad elfeledniük.
Nem tudjuk, mi lakozik másokban - és persze nem azt mondom, hogy a bizalmatlanságnak kellene meghatároznia a mindennapjainkat, az emberekhez fűződő kapcsolatainkat, nem. De ne higgyünk mindenkiben és mindenben feltétel és kritika nélkül!
Hans Keilson - többek között - azt boncolgatja ebben a könyvében, hogy hogyan tud ember maradni az ember egy ilyen méltatlan helyzetben - amikor éppen az emberi mivoltát vonják kétségbe. Az élethez való jogát! (Ezt még ennyi év távlatából is döbbenetes kimondani is...) Amikor rettegésben él. Életveszélyben. Amikor üldözik. Hogyan tudja ebben a helyzetben megőrizni a méltóságát, az ép eszét - önmagát.
És hogyan tud ember maradni az ember, aki fél, akinek félnivalója van, ha segít az üldözöttön? Hibáztatható az, aki nem mer segíteni? Aki nem kockáztatja a saját vagy a családja életét egy idegen életéért? És aki segít, az hogyan tegye mindezt úgy, hogy - megint csak - a másik a méltóságát megőrizhesse, miközben az életét másvalakire bízza.
"Hans Keilson may be the greatest novelist you've never heard of."
The Guardian
A Partvonal Kiadónál megrendelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése