MŰFAJOK szerinti bontás:

2016. május 15., vasárnap

Lionel Shriver: Nagytestvér


"A Beszélnünk kell Kevinről szerzőjének legújabb, ütős regénye testvérekről, házasságról és elhízásról.
Amikor Pandora kimegy a bátyja, Edison elé az iowai belföldi reptérre, szó szerint nem ismeri meg őt. A négy év alatt, amióta a testvérek utoljára találkoztak, az egykoron karcsú, menő New-York-i jazz-zongorista elképesztő módon elhízott. Mi történhetett?
És nem is csak a testsúlyról van itt szó. A magát Pandora világára rászabadító Edison összetöri az asszony férjének, Fletchernek egyik saját kezűleg készített bútorát, irgalmatlan mennyiségű reggelit készít a családnak, és nem csupán arra veszi rá Pandora mostohafiát, hogy ejtse a főiskolát, de arra is, hogy maradjon ki a középiskolából.
Miután a sógora már enyhén szólva túl sokáig élt vissza a vendégszeretetével, Fletcher ultimátumot intéz a feleségéhez: vagy ő, vagy én. Pandora a házasságát és fogadott családját is kockára téve a bátyját választja – aki az ő fogyás terén nyújtott segítsége nélkül holtbiztosan a korai sírba enné magát.

A Shriverre jellemző szellemességekben és dühödt energiában gazdag Nagytestvér a kövérségről – erről az össztársadalmi, ugyanakkor gyötrelmesen személyes problémáról – szól. Felteszi a kérdést, hogy mennyi áldozatot vagyunk hajlandóak hozni azért, hogy egy-egy családtagunkat megmentsük, és hogy vajon a szeretteinket lehetséges-e egyáltalán megóvni önmaguktól.

Lionel Shriver többek között a National Book Award-döntős Ennyit erről, a New York Times-bestseller Születésnap után és az Orange-díjat nyert Beszélnünk kell Kevinről szerzője. Újságcikkei jelennek meg a Guardianben, a New York Timesban, a Wall Street Journalben és számos egyéb sajtótermékben. Londonban és a New York-i Brooklynban él."

Lionel Shriver meghökkent, mint mindig.
Először is a témaválasztásával. Ki választja egy szépirodalmi mű alaptémájának az amerikaiak elhízásproblémáját? Hát ő. Simán. És nála ez nem lesz erőlködéssé, hanem gyönyörű történetet kreál belőle. Nem csak az elhízásról. Hanem a választásról, a családról, aztán az újabb választásokról. Mert dönteni kell, újra és újra. Gondoljunk bele: ezernyi döntés, folyamatos döntések sora, és ha csak egyetlenegy rossz, és amiatt elcsúsznak a dolgok... Hát erről szól ez a könyv, nagyjából. Hogy milyen következményei lehetnek bizonyos döntéseknek - és hogy mekkora felelősséggel járhat, amennyiben mások is a szereplői annak a dolognak, amelyben döntést kell hoznunk. És hát az ember dönt, úgy, ahogy a saját és a családja érdeke kívánja. De ha azok szemben állnak egymással? Shriver alaposan körüljárja és kivesézi ezt a témát.

És hogy mivel hökkent még meg? Azzal, ahogyan kezeli az egész témakört. Hogy úgy beszél erről a társadalmi problémáról, hogy nem igazán veszed észre, hogy ő most egy társadalmi problémáról beszél. Mert a körítés nagyon jól sikerül. Nem erőlteti rád a gondolatot, hogy "fogyj le, ha elhíztál"; hanem arra figyelmeztet, hogy próbálj jó döntéseket hozni.

Nem tudom, hogy ösztönzésnek, figyelmeztetésnek vagy inkább csak tükörnek szánja ezt a könyvét; de Shriver mindig érzékeny témákat feszeget a regényeiben. Társadalmi Torz Tükör?

És hogy mivel lep még meg? Hát a befejezéssel, természetesen. Na arra nem számítasz. Tényleg nem. Nem is tudom, hogy csalódott voltam-e a végén (mert ugye az ideális és az ember által titkon remélt befejezés a "minden jó, ha vége jó" - de ez is relatív: kinek jó?), vagy azt gondoltam, hogy milyen "remek" (ez persze az ötletre vonatkozik, nem happy endre) fordulat! (De még egyszer: nem biztos, hogy minden szereplőnek ugyanaz a "happy".) Talán mindkettő.

Shriver úgy tudja befejezni a könyveit, hogy azt érezd, elkezded elölről az egészet, abban a buta, gyermekes reményben, hogy hátha ezúttal más lesz a vége. Miközben díjazod az ötletet, azt a slusszpoént, amit bedobott - újfent. És talán csalódott lennél, ha más lenne a vége. Mert az elvárásaink gyakran ellentmondásosak.

És az ételektől mit várunk? Az evéstől? A zabálástól? Hát Shriver erre keresi a választ. A saját szereplője esetében meg tudja találni. De vajon a motiváció milyen százalékban az a társadalomban, mint ami Edison esetében?

A boldogságot próbáljuk hajszolni vele? Az élvezeteket, ha másfajta nem jut osztályrészül?
Erre nem egyszerű a válasz, de Shriver ad egyfajtát - és megint csak úgy, hogy rád bízza, utána mihez kezdesz vele.

A könyv a Gabo Kiadónál megvásárolható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése