"Ez a könyv Szvámí Rádhá lebilincselő beszámolója Indiába tett utazásáról az 1950-es években, teli közvetlenséggel, humorral és éleslátással. Mint nyugati embernek és mint nőnek, Szvámí Rádhának (született Sylvia Hellmann) hihetetlen fizikai és érzelmi kihívásokat kellett legyűrnie ahhoz, hogy eljuthasson a saját igazságáig. Bátorsága, kitartása bennünket is arra sarkall, hogy elgondolkodjunk saját útkeresésünk céljain. A csupán hathónapnyi tanulás, melyet gurujával, Szvámí Sivánandával töltött Risíkésben, gyökeresen megváltoztatta életét.
A könyv őszintén és nyíltan tárja elénk Rádhá szívének és elméjének rejtett titkait, aki a szemünk előtt válik a nyugati kétkedőből elhivatott jógivá. Szvámi Sivánanda Rádhá (1911-1995) tíz klasszikus írás szerzője, melyek között megtaláljuk a Kundaliní Jóga a Nyugat számára és A Hatha Jóga rejtett nyelve c. könyveket. 1963-ban létrehozta a ma is működő spirituális és tanulmányi központot, a Jasódhárá Ásramot a kanadai Brit-Kolumbia területén.
Szvámi Rádhá sok nyugati embernek segített hidat építeni a keleti tanításokhoz."
Spiritualitással, hittel foglalkozó könyvekről nem mondok véleményt, mert mindenkinek a maga dolga eldönteni, hogy mit gondol ezekről a kérdésekről.
De mindenképpen érdekes egy olyan olvasmány (útikönyvnek is beillik, nemcsak útkeresésnek), amely arról szól, hogy egy Kanadában élő német nő mindent maga mögött hagy, és elmegy fél évre tanulni Sivanandához. (Később aztán - Sivananda kérésére, bátorítására - visszatér a nyugati világba.)
Az én érdeklődésemet a Sivananda-jóga keltette fel a könyv iránt, amely jógairányzatot - bár kevés időm van gyakorolni - közel érzek magamhoz.
Egy indiai út, egy ilyesfajta spirituális útkeresés már más téma - az olyasfajta nyitottságot (és rengeteg egyéb dolgot, amit hosszan lehetne sorolni és taglalni) követelne meg az embertől, amelyre kevesen vagyunk képesek. (A szándékról, a hitről, az elköteleződésről nem is beszélve, illetve arról, hogy ki hova, merre akar elköteleződni.)
Rádhá nem ír arról, hogy kiket hagyott maga mögött, ami szerintem egy fontos kérdés. Mert tudom én, hogy egy otthont, egy karriert is nehéz lehetett a háta mögött hagyni, de azért egészen más lett volna, ha lett volna férje, gyermeke. (Én úgy értelmezem a könyvből, hogy nem volt.) Szerintem akkor nem ment volna el. De ez talán ez is a karmája volt (most az útinaplóról beszélünk, nem az én hitemről!), hogy ebben az életében ennek így kellett lennie, mert ezt meg kellett tennie?
De mint mondtam: döntsön mindenki hite szerint.
Mindenesetre szerintem bárki számára érdekes olvasmány lehet egy olyan könyv, ami egy másik kultúrát, más vallásokat, másfajta szemléletet, megközelítésmódokat, világlátást, hozzáállást - az emberekhez, az állatokhoz, a világhoz, az anyagi javakhoz stb. - és életmódot mutat be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése