Astrid Lindgren: Az ifjú mesterdetektív

Az ifjú mesterdetektív
                                                        Veszélyben a nagymufti kincse

"Három pajtás él egy távoli svéd kisvárosban. Egyikük lány. A két fiú természetesen fülig szerelmes belé, de azért elválaszthatatlan jó barátok. Mindhárman nyurgák, talpraesettek, s az eszük vág, akár a borotva, de rendkívüli tulajdonsággal csak egyikük rendelkezik. Mert az igaz, hogy Eva-Lotta szeplői ellenére is bűbájos és vonzó kislány, verekedni pedig úgy tud, akár a legvásottabb kamasz. Az is igaz, hogy Anders született vezéregyéniség, pompás főnöke csapatuknak, a Fehér Rózsának. De mégis, ki az, aki a legkevésbé szembeszökő jeleket följegyezve és csoportosítva kinyomozza egy ékszerrablás és egy gyilkosság rejtélyét? Hogy ki ő? Bizony nem más, mint Kalle Blomkvist, ennek a két kisregénynek a hőse, aki vérfagyasztóan izgalmas kalandok rengetegén át végül is minden titokra fényt derít."

Ismét egy svéd könyv, lám-lám; úgy tűnik, mostanában ezek találnak meg minket.
Valójában két regényt tartalmaz ez a kötet, két, gyerekeknek szóló krimit.
Az én gyerkőceim nagyon örültek neki, hogy ez igazi krimi, nem olyan, amiben egér vagy mackó vagy nem tudom, milyen állat nyomoz bugyuta rejtélyek után, hanem komoly ügy, hihető cselekmény, de mégis egy gyermek nyelvére - és lelkének, befogadóképességének megfelelően - lefordítva.
Szerintem Lindgren az egyik legjobb gyermekkönyvíró, és bátran állíthatom, hogy egy felnőtt számára is érdekes, izgalmas olvasmány és kellemes időtöltés az ő bármely története.
A főszereplők szerethetők, könnyű velük azonosulni, a bűnös pedig valódi gonosz, aki valódi bűntettet követ el.
Lindgren megmutatja a gyermeki hév, a gyermeki lelkesedés oldaláról is a cselekményt ("hurrá, bűntény, hurrá, kaland, majd én kinyomozom!"), aztán ennek az árnyoldalait is: hogy a valóság mennyire más, mint a képzelet - és hogy ezzel előbb-utóbb a gyermeknek is szembesülnie kell.
A Pagonynál más címen jelentek meg az utóbbi években Kalle történetei, de sajnos már ezek sem kaphatók. Pedig a harmadik részt nagyon szeretnénk elolvasni, de majd csak sikerül megszerezni.

Egyébként azóta felolvastam Gergőnek is Az aranynadrágos fiút, és meg kell hogy mondjam, mindkettőnknek nagyon tetszett. (De hát az is svéd, mi a meglepő ebben?)