"Umihebi szigetén szigorú törvények uralkodnak. Mindent a jin és a jang, az éjszaka és a nappal, a holtak és az élők örök egyensúlya határoz meg. A sziget lakói nehezen teremtik elő mindennapi betevőjüket, vallásuk szabályait azonban semmilyen körülmények között nem szegik meg. Namima és Kamikuu, a két nővér nem sokáig élvezheti a gyerekek gondtalan életét, a sziget szokásainak értelmében ugyanis sorsuk már jóval születésük előtt eldőlt. Kamikuu hatévesen tudja meg, hogy ő lesz Umihebi következő főpapnője. Elszakítják családjától, és megkezdődik hosszú évekig tartó felkészítése a nagy feladatra. Húgára, Namimára még ennél is kegyetlenebb sors vár... "Nem vehettem részt az ünnepségen. Kamikuu volt az egyetlen közülünk, aki jelen lehetett. Kitüntetett helyen ült, közvetlenül Mikura-szama mellett - és élvezhette a válogatott finomságokat. Mindketten fehér ünnepi öltözetben voltak, nyakukat ragyogó igazgyöngysorok díszítették. Kamikuuval általában együtt ettünk, és rossz volt látnom, ahogy most magában falatozik. De ennél is rosszabb az érzés, hogy elszakítják tőlem, és ettől borzalmasan nyugtalan lettem. Végre valahára az étkezés véget ért, és Kamikuu kilépett a házból. Odaszaladtam hozzá. De Mikura-szama félrelökött. -Namima, neked nem lenne szabad itt lenned. Ne nézz rá Kamikuura! -Miért, Mikura-szama? -Mert te tisztátalan vagy. Ahogy ezt kimondta, apám a többi férfival azonnal odalépett Kamikuu és közém. "Tisztátalan?" Döbbenten álltam. Lehajtottam a fejem, egész testemben remegtem. Hirtelen megéreztem, hogy valaki figyel. Amikor felnéztem, tekintetem Kamikuuéval találkozott. Láttam rajta, hogy majd megszakad a szíve a szánalomtól. Ösztönösen hátrahőköltem, soha nem nézett még rám ilyen arckifejezéssel." Natsuo Kirino, a magyarul is megjelent, nagy sikerű Kín szerzője, Japán egyik legnépszerűbb írónője. Regényei számtalan elismerésben részesültek világszerte. A halál istennője 2009-ben elnyerte az egyik legrangosabb japán irodalmi díjat. A történet mitikus, ember nem ismerte, meghatározhatatlan időbe röpít, hogy különös események láncolatával összekösse halandók és istenek sorsát. Meghökkentő, különös regény, fordításában is csodás nyelven hangszerelve."
Azért vettem meg gondolkodás nélkül ezt a könyvet, mert bár a Kín az egyik legnyomasztóbb, legsötétebb, leghátborzongatóbb könyv volt, amit valaha olvastam, de éppen ezért tudtam, hogy Kirino zseniális írónő - bármilyen hatást el tud érni, amilyet csak akar.
És most ezt meg tudom erősíteni ismét.
Igen érdekes, hogy nemcsak halandó emberek, hanem istenek szemszögéből nézve is boncolgatja a lélek sebezhetőségét.
A könyv első fele az ember, a védtelen, sebezhető embert ábrázolja, és úgy, ahogyan szerintem kevesen tudnák.
A könyv második felében a nyughatatlan, bolyongó lelkeket mutatja meg, és az istenek közül egy olyat, aki nem térhet vissza az életbe, holott az, akit szeret, ott van - és dühében bosszút esküszik.
Majd találkozunk egy harmadik nézőponttal: a halhatatlan istenével, aki már nem akar halhatatlan lenni, hiszen így évszázadról évszázadra, évről évre mindig mindenkit elveszít.
Kirino arról ír, hogy akár ember vagy, akár isten, akárhol élsz, akármi a sorsod, meg kell küzdened a saját szellemeiddel, a múltaddal, a jeleneddel, azzal, hogy "ki lehettél volna és hogyan élhettél volna, ha", és az ember arra jut közben, hogy nem törhet pálcát senki felett, nincs joga hozzá, mert soha nem tudhatja - még ha azt hiszi is, hogy tudja -, hogy ő mit érezne és hogyan cselekedne egy adott szituációban.
Miközben olvasod, rádöbbensz, hogy mennyire törékeny vagy, és mennyire apró pont a világban, és nem tudod, hogy ha csak egy porszem vagy, honnan, mégis honnan lehet ilyen hatalmas szereteted, dühöd, fájdalmad; arra pedig sajnos itt sem kapsz választ, hogy mit is kezdj velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése