Jo Nesbo: Doktor Proktor pukipora, VALAMINT Max Lundgren: Az aranynadrágos fiú

Dávid legújabb olvasmányai

Nem tudok lépést tartani a 10 évesemmel. Úgy gondoltam, hogy majd a nyári szünetben én mennyi könyvet felolvasok nekik, na ehhez képest már a sokadikat olvassa ki ő maga. Esténként a két gyerkőc is és én is olvasunk egymás mellett az ágyban - mindenki a maga könyvét -, de ezt megelőzi a hagyományos esti mese, ami most már jó ideje mindig egy regény felolvasása.
De Dávid úgy falja a könyveket, hogy amit azok közül én is ki szeretnék olvasni, azokat bizony majd  vagy Gergőnek olvasom fel, vagy kiolvasom magamnak, mert ő nagyjából 2 hét múlva az összes új könyvön (amik valójában nem feltétlenül újak, mert például sok Delfin-könyv van köztük, szerzemények a padlásról, 40 évvel ezelőtti kiadásban) túl lesz.
Az alábbi két könyvvel - egy régi, egy új - szintén 1-2 nap alatt végzett.

Jo Nesbo: Doktor Proktor pukipora




 "Doktor Proktor, a kétbalkezes professzor maga sem sejti, milyen kalandokba keveredik majd, amikor véletlenül feltalálja a földkerekség legnagyobb erejű pukiporát, ami bárkit képes az űrbe röpíteni. Ám amíg két kisiskolás segítője azon dolgozik, hogy a találmány híressé és gazdaggá tegye őket, a csodaszer híre illetéktelenek fülébe is eljut. A doktor hamarosan egy szökésbiztos cellában találja magát, a gonosz ikerpár ellopja a találmányt, és egy folyton éhes anakonda is beszabadul Oslo szennyvízcsatornáiba. Közben pedig feltartóztathatatlanul közeleg a nemzeti ünnepre gyakorló iskolai katonazenekar...
A világhírű skandináv krimiíró Doktor Proktor-sorozatát már több mint 20 nyelvre fordították le. A főszereplők fergeteges kalandjait elképesztő fordulatok, abszurd humor és a Nesbo-féle különleges atmoszféra teszi feledhetetlenné."

Dávid véleménye: Vicces, izgalmas, jó ötlet a történet, érdekes..., de a rajzok nem tetszenek. 

________________________________________

Max Lundgren: Az aranynadrágos fiú




"Ha úgy tetszik, fantasztikus regény, ha úgy tetszik, valamiféle modern mese ez a történet. Hőse egy egészen hétköznapi kamaszfiú, akiről legfeljebb annyit tudunk, hogy a gazdag Svédország a hazája. Egy napon azonban csoda történik vele. Valahányszor kopott farmernadrágja zsebébe nyúl, mindig egy tízes akad a kezébe. Mire használja fel a temérdek pénzt? Kik és hogyan szövetkeznek ellene? Micsoda lélegzetelállító hajszában üldözik, csak hogy megkaparintsák a csodálatos nadrágot?
Ezekre a kérdésekre már a sodró iramú, izgalmas, érdekes regény ad választ, amely nemcsak nagyszerű, hanem elgondolkoztató példázat is."

Dávidnak ez is nagyon tetszett, de volt  egy negatív megjegyzése is - szó szerinti idézet: kicsit hülyeség a vége...

Márpedig ha ő mondja, minden további nélkül elhiszem neki.

Egyébként már a gyerekek is megállapították, hogy a svéd és norvég írók könyvei közül eddig az összes tetszett nekik. Én is így vagyok vele. Egy húron pendülünk (mármint a gyerekekkel), vagy tényleg jók a skandináv szerzők (még ha ez ma már közhelyszámba megy is)? Azt hiszem, mindkettő. Vagyis biztos vagyok benne. És akár pendülhetünk egy húron a svéd és a norvég írókkal is. De ez ahhoz a kérdéshez vezetne, hogy az írókkal, vagy az egyes emberrel is? Erre viszont egyelőre még nem tudom a választ. Pedig érdekes lehet, hogy milyenfajta közösség van közöttünk - ha van. Mert lehet csupán a véletlen műve, hogy bár mindenféle náció írójának a könyveit olvassuk, a svédek és a norvégok szinte mindig lehengerelnek? Vagy "egyszerűen csak" baromi jók, és nincs közös húr, nem kell mélyen gyökerező válaszokat keresni, elég elismerni és tudni, hogy a tehetségükre bátran hagyatkozhatunk. Mert aki ott/onnan utat tör magának (esetleg ott szigorúbb a szűrő, mármint a kritikusoké és/vagy a közönségé?), az attól kezdve bárhol megállja a helyét?
Mindegy; mi az ízlésünkre támaszkodunk, és az alapján a legtöbb svéd és norvég író könyve tíz pontot kap. (Csak hogy tisztázzuk: tízből.)