MŰFAJOK szerinti bontás:

2017. július 29., szombat

Leslie L. Lawrence / Lőrincz L. László

Különböző írókról, irodalmi stílusokról, nehezebb és könnyedebb könyvekről beszélgettünk, amikor a férjem megemlítette Lőrincz L. László nevét, és hirtelen kedvet kaptam elolvasni néhány régi (!!!!) könyvét.

Régen olvastam párat (kb. 20 éve), amik nagyon tetszettek, de nem emlékszem rájuk egyáltalán; gondoltam, újraolvasom őket. Az újakat semmiképpen nem olvasom el, mert szerintem egyszerűen olvashatatlanok. Nem akarom megsérteni őt, tényleg nem, de hogyan lehetséges ekkora színvonalcsökkenés az évek során???? Ekkora minőségbeli változás!

Egy kaptafa. Ami biztosan a mennyiségből - azaz az elvárásokból - és nem a tehetség (és főleg nem a szorgalom) hiányából adódik. "Jó ez így is, megveszik, mit erőltessem meg magam"? Érdekes, ha tényleg az igény ennyi, nem több, mert ha valakiről tudjuk, hogy jó - jól ír, tehetséges, és felmutatott már olyan műveket, amilyeneket -, akkor éppen ezek miatt önkéntelenül is támasztunk egy elvárást felé, nem? (Arról nem is beszélve, hogy ne az alacsonyabb elvárásnak akarjunk megfelelni, hanem - ha vannak - a magasabbaknak, még ha az megerőltetőbb is; ha pedig ilyenek nincsenek /de ezt kötve hiszem/, akkor támasszunk korrekt elvárásokat saját magunkkal szemben.)

Persze az is lehet, hogy csökkent az olvasótábora a fent írtak miatt (de "ez még belefér"?), ezt nem tudom, de ki tudja, az is lehet, hogy növekedett (érdekes lenne erről megtudni több információt) pont azért, mert a könnyű, a könnyed átment - nem jó értelemben véve - egyszerűbe. Naggggyon egyszerűbe. És az sokak számára emészthetőbb. Sajnos.

Unalmas, ha ilyen sok könyvben a stílus, a történés, a párbeszéd és minden változatlan. Még akkor is, ha jó. Ha nem jó, akkor meg főleg. Mert akkor minek is olvassuk? Ha nincs váratlan fordulat, nincs inspiráló párbeszéd, nincs izgalom.

Pedig neki erőssége volt régen a háttérmunka, a humor, a feszes tempó, a fordulatos cselekmény. Hova lettek ezek? Még az is eszembe jutott, hogy megvannak, csak az olvasó túl kritikus, túl kekec, vagy mindig az újat igényli, nem elégszik meg a régi jól beválttal... De szerintem nem. Igenis van itt egy nem jelentéktelen minőségromlás, mert ezt elég sokan látják, tehát nem az én kákán csomót keresésemről van szó.

Igénytelenség lenne ez a nagy változatlanság és egyhangúság? Az az érdekes, hogy számomra szándékosnak tűnik. (Mármint: "jó ez így, hiszen látjuk, van rá igény, így is megveszik".) Ha az, akkor már-már sértő. (Oké, biztos nem mindenki számára.) Ha nem, akkor pedig érdemes lenne fejtegetni az okot. A mentséget a silányságra és a sablonosságra. Mert nekem az "erre van igény" nem kielégítő magyarázat.

Pár éve kezembe vettem egy-két akkor íródott könyvét, de igen hamar feladtam. És a hatása annyira maradandó (az elriasztó hatása a színvonal miatt), hogy élénken megmaradt bennem, és azóta egyetlen könyvéhez se nyúltam, eszembe se jutott, hogy bármit is olvassak tőle.
A mai napig - amikor felidéződött bennem a régi könyveinek a hangulata. Na, azok jók voltak, azokat szerettem. Azt a hangulatot, azt a minőséget, azt a humort, azt az igényességet. Az tényleg jó volt. És biztos, hogy nem csak az emlékeim csapnak be, hanem klasszisokkal jobbak voltak azok a könyvek. Mert most a kezembe vettem egy régi könyvét (ezt nem újraolvasom, hanem először olvasom), és leköt, szórakoztat, pedig ebben sincs semmi különös. És mégis.

Leslie L. Lawrence szerintem nagyon tehetséges író, és nagyon szurkolok neki, hogy tudja hozni azt a színvonalat, ami - talán nem a nagy többség által elvárt, hanem - tényleg elvárható tőle.

Majd beszámolok.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése