"Új-Zélandon a vihar elold a parttól egy vitorláshajót, amelyen tizenöt fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát. Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak nyoma vész. A hatóságok hosszas, eredménytelen kutatás után beletörődnek a megváltoztathatatlanba, nem úgy, mint a nyílt óceánon felriadó utasok: a gyerekek. Egy lakatlan szigetre vetődésük után felépítik ideiglenes társadalmukat, és kétévi küzdelmes harcukkal, összefogásukkal átvészelik a kényszerű helyzetet."
__________________________
Egy ifjúsági regényt olvastam most, valahogy kedvet kaptam hozzá, és úgysem olvastam még Verne-től semmit. Eleinte nagyon tetszett, vagyis szinte végig nagyon tetszett; az a fíling, amit csak egy ifjúsági regény tud nyújtani, és ami olyan jóleső tud lenni néha.
Picit túlzónak éreztem néhány dolgot, de hát az ifjúsági regényekben ez abszolút megengedhető, másrészt miért is ne tudhatna ennyi mindent néhány kisfiú, miért is ne.
Azért meg kell hogy mondjam, a végén már kezdtem kicsit unni, és nem is azért, mert hosszúra nyúlt, hanem talán azért, mert a befejezés egy kicsit csalódást okozott, mondjuk az utolsó 30-40 oldal. És ennek már valószínűleg az lehet az oka, hogy ifjúsági regényt olvastam nem ifjúságként...
Szóval nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondol a történet végéről a 10 és a 13 évesem - az a korosztály, akiknek ez a könyv valójában íródott -, de sajnos nem mutatnak túl nagy hajlandóságot arra, hogy elolvassák. Nem tudom, miért. Szerintem nem azért, mert régi vagy "ódivatú", mert olvasnak ilyen jellegű könyveket, de ez valamiért nem vonzza őket. Hát jó.
Összegezve: fiús könyv, kalandos, izgi, vagy inkább érdekes, felnőttek nyilván fenntartással kezelik a történéseket, de azért klassz nyári olvasmány, életkortól függetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése