Satoe Tone: Pipó utazása

,,Pipó, a béka szomorú volt. Egy ideje nem voltak álmai.

Amikor nem tudott elaludni, bárányokat számolt.

Egy alkalommal, amikor számlálgatta őket,

megszólította egy egészen kicsi bárány, aki épp

az álmok birodalmába igyekezett..."

Az álmok birodalmában tett hosszú utazás, az évszakról évszakra való vándorlás különös találkozásokat, tapasztalatokat hoz a kis béka életébe. A könyv végére újra megtanul álmodni, sőt barátra is lel. S hogy mindeközben mi történik vele legbelül, a szívében, arról a varázslatos képek mesélnek.

Satoe Tone, a fiatal, japán származású alkotó Olaszországban él. Aprólékos, finom, álomszerűen légies rajztechnikája a japán képi hagyományokban gyökerezik. Szereti meglátni az egyszerűségben, az ürességben, a szerénységben, a tiszteletben rejlő szépséget, illetve a természet szépségét, úgy, ahogy az önmagában van.

Satoe nem történetet ír, hanem azokat az érzékeléseit festi meg, melyeket szereplője legbelül átélhet, melyeknek valójában nincs is szavakba önthető formájuk. Képeivel mond történetet. Így alkotásai teljesen szabadok: lélegeznek, ragyognak, élnek. S ahogy a legapróbb dolgok megfigyelése közben életet lát a virágsziromban, a mohában, a levelek erezetében, úgy érzékennyé tesz minket is egy hétköznapitól eltérő látásmódra. Hogy végre megtanuljunk szívvel érteni, szabadon elindulni, társul szegődni, s tisztelni az időt.

Mint Pipó, a kis béka.

Olyan tudás ez, mely gyerek és felnőtt ,,tarisznyájába" egyaránt való. Így hát a Pipó utazása nem gyerekkönyv, nem felnőtt könyv. Csak egyszerűen képeskönyv.

Bolognai Nemzetközi Illusztrációs Díj -- I. helyezés, 2013

Mindenkinek ajánljuk, szeretettel, jó szívvel!
A mese szövege elsősorban kisebb gyermekeknek való, a képeket viszont - bár nyilván a kicsiknek is tetszik, de - igazán talán egy felnőtt tudja értékelni. Bár érdekes az, hogy a képek hangulata valószínűleg éppúgy hat a kisgyermek, a nagyobb gyermek és a felnőtt érzelmeire egyaránt - de mégis máshogyan.
Azt azonban nem hiszem, hogy közömbösnek lehet maradni, miközben Satoe csodás illusztrációit szemléljük. Valahogy olyan 'varázsosak' ezek a képek; nem tudom, ez-e a jó szó... De valami ilyesmit éreztem.
A gyerkőceimnek olvastam fel a mesét, de elég lassan ment, és nem azért, mert bonyolult a szöveg, hanem mert közben el-elkalandozott a figyelmem a rajzokat nézve.
Amióta végigböngésztük a Pipót, már tudjuk, mit jelent a "kortalan képeskönyv".
Ajánljuk tehát - mindenkinek.