MŰFAJOK szerinti bontás:

2019. március 9., szombat

Michel Bussi: Fekete vízililiomok



"Adott egy kivételesen tehetséges, tizenegy éves festőpalánta kislány, egy szédítően vonzó tanítónő és egy bagolyszemű, idős hölgy, aki mindent tud és mindent lát, a helyszín pedig a Claude Monet-nak oly kedves, normandiai falu, Giverny.
Az Epte folyó partján találnak rá Jérôme Morval helybéli szemész holttestére. A férfit meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet: a szép tanítónő, Stéphanie férjét tartja első számú gyanúsítottnak.
Egyedül az idős hölgy ismeri az igazságot, ő kalauzolja elbeszélőként az olvasót. De vajon milyen igazságra gondol? Hiszen a híres festménysorozat, a Vízililiomok tükörképeiben is összemosódik múlt és jelen, újraélednek gyilkosságok és szenvedélyek…
Bussi regénye is olyan, mint egy lenyűgöző, impresszionista festmény, melynek minden részlete felkelti a kíváncsiságunkat. Apránként fedezzük fel a hol élesen megrajzolt, hol halványan derengő színfoltok mögött rejtőző szereplőket. De ne feledjük: egy kép üzenete akkor tárul fel előttünk, ha kellő távolságból szemléljük a remekművet…  
Michel Bussi 1965-ben született. Jelenleg a legolvasottabb francia krimiszerző. Civilben politológus és a roueni egyetem földrajztanszékének oktatója. 
A Fekete vízililiomok megjelenését követően öt elismerést kapott, többek között a Normandiai Írók Társaságának Gustave Flaubert Nagydíját. Egy csapásra az olvasók és a kritikusok kedvence lett."
 _________________________
Minden soráért rajongtam ennek a könyvnek!

Csodás, különleges, egyedülálló regény, kiviláglik a krimiirodalomból eredeti stílusával, különleges hangvételével és a teljesen páratlan, kiszámíthatatlan, zseniális befejezésével!

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi jót tudok sorolni róla!

Hatalmas várakozásokkal kezdtem bele az olvasásba, mert elkötelezett Monet-rajongó és az impresszionista festészet nagy csodálója vagyok. De simán felülmúlta a várakozásaimat is ez a regény, két vonalon is.

Képtalálat a következőre: „monet vízililiomok”

Egyrészt, hihetetlenül érdekes információkat oszt meg Bussi Givernyről és Monet-ról, a festő életrajzáról, családjáról, inspirációiról, és arról, hogy mindehhez akkor hogyan viszonyultak a helyiek, akik közül voltak, akik zseninek, mások pedig egyszerűen csak különcnek tartották - és nem értették - őt. Csodásan vezeti végig ezt az ívet, Monet festészetének nagy állomásait, a festményeit övező rejtélyeket, a helybeliek véleményét, a festmények születésének körülményeit. Látszik, hogy Michel Bussi tisztelettel tekint Monet munkásságára, és ezzel a megbecsüléssel szőtte bele a festményeit és a lakóhelyét egy modern remekműbe, méghozzá úgy, hogy

impresszionizmus és kortárs krimi találkozásából egy egészen csodálatos alkotás született. 

Másrészt pedig ott van a cselekmény, a szereplők, a történetvezetés, a szinte élő karakterek, az a világ, amelyben élnek, az a motivációs halmaz, amely vezérli őket, azok az érzések és belső késztetések, amelyek hajtják őket valami felé, ami hol jó, hol rossz, hol fékezhetetlen, hol pedig a tudatalatti mélyére nyomható, a zegzugos padlásra száműzhető, a feledés homályába vesző.

Bussi nem használ nagy szavakat, mégis beleremegnek a falak az erejükbe. Gyakran teljesen jelentéktelen mondatokkal zárja le a fejezeteit, ami szintén ritka megoldás – nem akar mindig nagy hatást elérni, mindenhol nagy várakozásokra késztetni vagy valami csattanót bedobni; tudja, hogy a kevesebb néha több, és ennek megfelelően írja a könyvét, ehhez tartja magát az egész történeten át. A végére hagyja a Nagy Döbbenetet - ami nem marad el... Nagyon nem.

Megmondom őszintén, kicsit tartottam tőle, hogy sejtem, ki a gyilkos és mi az indíték, de még csak a közelében sem jártam az igazságnak. Mindenesetre próbáltam nem elfelejteni, hogy a borítón a Sunday Times mondata azt ígéri: "A modern detektívregény történetének legötletesebb csattanója."

De hogy ekkora csattanó lesz, és hogy egy ennyire intelligens, nívós befejezést választ, az tényleg minden várakozáson felüli.

Megdöbbentő a végkifejlet, bár az egész történet egyébként több szempontból is mélységesen elszomorító. Ugyanakkor nagyon elgondolkodtató is; az ember olvasás közben gyakran leteszi a könyvet, hogy elmélázzon azon, mi hova vezethet, és óhatatlan, hogy a saját életére ne vetítse ki ezeket a gondolatokat és kérdéseket.

Bussi nagy gondolkodó, nagy író, és biztosan állíthatom, hogy aki elolvassa a könyvét, örökre az olvasójává és feltétlen hívévé válik.

Nagy köszönet a 21. Század Kiadónak, hogy ezt a könyvet elhozta hozzánk.

A könyv megrendelhető ITT.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése