Luke Delaney: Hideglelés

"Sean Corrigan, a londoni rendőrség tapasztalt nyomozója, karrierje legbrutálisabb ügyén dolgozik. Az áldozat egy fiatal férfi, akivel a saját lakásában, több késszúrással végeztek, ráadásul a különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság elkövetője minden nyomot eltüntetett maga után. Corrigan nyomozó sötét árnyakkal teli gyermekkorát is segítségül hívja, hogy bele tudja képzelni magát a gyilkos bőrébe, és az ő szemével lásson. Az ügy azonban egyre szövevényesebbé válik, és a rendőrök hamarosan egy halálos játszma szereplőivé válnak, amelyben egy bomlott elméjű sorozatgyilkos az ellenfelük, aki minden egyes áldozatával más és más módszerrel végez. Corrigan feladata, hogy a látszólag összefüggéstelen ügyek közt megtalálja a kapcsokat, és elkapja a gyilkost, mielőtt az újabb áldozatokra csapna le. 
Luke Delaney, a londoni gyilkossági csoport egykori nyomozója, fordulatokban bővelkedő első regényében bebizonyítja, hogy a nyomozói munka hiteles bemutatása és a thrillerek feszültsége nem zárja ki egymást. A szerző, hús-vér főszereplőjéhez hasonlóan, tökéletesen ismeri a regényben ábrázolt világot. A hatalmas sikert arató Hidegleléssel Delaney rögtön a thrillerírók elitjébe került. A regény a harmadik részénél tartó Sean Corrigan-sorozat első darabja."

_____________________________

Azzal kezdeném, hogy valóban igaz az, megerősíthetem, hogy a nyomozói munka hiteles bemutatása és az izgalmakban, fordulatokban bővelkedő krimi nem zárja ki egymást; sőt!

A szerző nagy hangsúlyt helyez egy olyan munka és olyan világ bemutatására, amelyre egyébként az átlagembernek nincs rálátása. Bepillantást engedett az ezzel a munkával járó hihetetlen feszültségbe, a nyomás mibenlétébe, a kételyekbe és vívódásokba - márpedig számtalan ilyen van: mi van, ha nem találják meg az elkövetőt; mi van, ha nem a megfelelő embert tartóztatják le; mi van, ha túl későn; és eközben folyamatos a nyomás, nagyok - persze jogosak - az elvárások, úgy a főnökeik, mint a társadalom részéről; mi van, ha megoldatlan marad az ügy; mi van, ha túljár az eszükön az, aki életekről dönt; mi van akkor, ha aprócska kis hibák másokat életveszélybe sodornak; és mi van akkor, ha minden olyasmi az ilyen hibák körébe sorolandó, ami nem tárja fel azonnal (!) a teljes igazságot.

Egyszerre mások életére akár végzetesen kiható hiba és egyszerre teljesen természetes emberi tulajdonság lehet az, hogy az ember lassan jön rá a dolgokra, nem azonnal látja meg a teljes képet, vagy elveszik a részletekben, vagy rossz irányban indul; csakhogy vannak olyan munkák - nyomozó, orvos, védőügyvéd, ügyész stb. -, ahol egyszerűen nem lehet hibázni, semekkorát, mert az más életébe kerülhet. Ugyanakkor ez életszerűtlennek tűnik, igaz? Másfelől jogos társadalmi elvárás, igaz? Mindkettő, pontosan. Na most, aki az egyik végén áll a dolognak - jelesül a társadalom -, annak a részéről teljesen jogos elvárás, hogy akin életek múlnak, az ne hibázzon; annak nincs joga hibázni! A másik feléről nézve pedig: nem irracionális egy kicsit az, hogy elvárjuk, hogy valaki soha, de soha ne kövessen el hibát? Attól függ, hogy melyik oldalon állunk, ugye?

Ettől ennyire borzasztó nehéz ez a kérdés, ettől olyan nagy ezeken az embereken a nyomás és a felelősség - főleg a felelősség! -, és ettől annyira érdekes, hogy valaki végre beszélni, írni mert erről!

És szólni mert még másról is ezenkívül, ugyanis a kísértéseket sem titkolja el (amelyek sokszor nem maradnak meg puszta kísértés vagy gondolat vagy ötlet szintjén), amikor egy rendőrnek lehetősége van arra, hogy ha egyértelmű az ügy, de kevés a bizonyíték, akkor kreáljon egyet...

Fontos kérdés a regényben és az életben is ennek a megítélése: jó ez vagy rossz? Jót tesz vagy rosszat az, aki ennek a lehetőségével él?
Bizonyos szemszögből jót, persze, kétségtelenül, ha életeket ment!
a) De ha téved??
b) És hát ez önbíráskodás... amelyben meddig mehet el valaki? Elmehet bármeddig? Hiszen ha rá nem vonatkoznak a szabályok, akkor másra sem; viszont akkor meg nincs megállás ebben.

Csakhogy a kérdést nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy "de ha életeket ment meg vele??".

Tehát egy szimpla krimi is tud felvetni rendkívül komoly morális kérdéseket.

És Luke Delaney mer beszélni erről.

Az is nagyon érdekes gondolat, amikor a sajnálatról ír - mármint a sajnálatról a "gonosz" ember iránt, csakhogy ő erről sem a szokásos értelemben és kontextusban gondolkodik. Már az is eleve merész gondolat szerintem, hogy egyáltalán felveti, fel meri vetni nyilvánosan a sajnálatot mint érzést egy olyan emberrel kapcsolatban, aki a legsúlyosabb bűnöket követi el. De megmagyarázza aztán, hogy mire gondol. Azt mondja, hogy nem az elkövetőt sajnálja, hanem azt a gyereket, akit olyan atrocitások értek, amelyek miatt ez az ember lett belőle.

Szóval e szempontokat tekintve ez egy más típusú regény, mint a hagyományos krimik, hiszen végig bemutatja a történéseket és a vívódásokat a nyomozók szemszögéből is, azonban ezzel párhuzamosan a gyilkos oldaláról is láttatja a dolgokat, az ő gondolatait is közvetíti, vagy megpróbálja közvetíteni. Ez a párhuzam rendkívül érdekes - ugyanakkor elég megrázó is egyben.

A szerző egy olyan rendőrt tesz meg főszereplőnek, aki át tudja érezni a gyilkos érzéseit, azonban ennél a momentumnál nekem egyértelműen lejön, hogy ez fikció, mert bár a szerző nyomozói múlttal rendelkezik, én nem éreztem az írásából átsütni lelketlenséget vagy gyilkos indulatokat. Ezt egyébként pozitívumként mondom, és semmiképpen sem írói hiányosságként. De ám legyen - nevezzük írói hiányosságnak is akár, hogy nem tudja teljes hitelességgel a gyilkos kegyetlenséget éreztetni egyes szám első személyben, hiszen ez közben egyúttal az emberi jellemet mutatja.

Persze nem marad(nak) el a csattanó(k) sem a regény végén, de én mégis úgy érzem, hogy jelen kriminél nem a csattanó vagy a cselekmény vagy az indíték volt a motor, a leglényegibb elem, ahogy az más krimiknél lenni szokott, hanem a - valódi - nyomozói döntések, bakik, "kényszerek", megoldási módok stb., az, hogy hogyan hatnak az életükre a borzalmak, hogyan látják a gyilkosokat, és hogyan látják a saját valóságukat és életüket a rengeteg borzalommal járó munkájuk tükrében. Tehát a végtelenül embertelen helyzetekben megmutatkozó emberi oldal.

A regény ITT megrendelhető.