Lionel Shriver: Ennyit erről

"Shep Knacker már régóta kuporgat a „Másvilágra": az akciós árfekvésű harmadik világba való idilli elvonulásra, ahol a dugipénze egy örökkévalóságig kitart.

Ahol a Brooklyn és Queens közötti autópálya dugóit majd felváltja a „beszélgetés, a gondolkodás, a látás és a létezés" – na meg az elegendő alvás. Amikor váratlanul egymillió dollárért sikerül eladnia lakásjavításokkal foglalkozó cégét, álma végre karnyújtásnyi közelségbe látszik kerülni. Glynis viszont, aki már huszonhat éve a felesége, végeláthatatlan kifogásokat eszel ki arra vonatkozóan, hogy éppen miért nem alkalmas az idő az utazásra. Belefáradván az általa alapított cégnél végzett rabszolgamunkába, Shep bejelenti, hogy ő bizony – vele vagy nélküle – nekivág, és egy tanzániai szigetre költözik. Az épp egy orvosi vizsgálatról érkező Glynisnek is vannak hírei: Shep nem mehet sehová, neki ugyanis feltétlenül szüksége van a férfi egészségbiztosítására. Egykettőre kiderül azonban, hogy a biztosításuk csak részben fedezi az asszony kezelésének horribilis költségeit, és Shep Másvilágra tartogatott pénzmagja hamarosan fogyatkozni kezd. Az amerikai egészségügyi rendszer emberéletekben mérhető költséges voltát feltáró, három mellékszállal gazdagított Ennyit erről nyomon követi egy házasság fenekestül való felfordulását, melynek során a halálos betegség váratlan lehetőségnek bizonyul a gyengédségre és az újra fellángoló intimitásra. A gyászos témára fittyet hányva Shriver lapozásra késztető energiával és száraz humorral ír, miközben azt a kérdést is feszegeti: mennyit ér egy emberélet?"

____

Shriver megint elgondolkodtató, torokszorító, merész, provokatív és egyedi hangvételű könyvvel állt elő. 

Kimond olyan dolgokat, amelyeket másnak nincs mersze, és beszél olyan érzésekről, amiket nem tudom, hogy honnan ismerhet, mégis olyan egyértelműen és világosan ír róluk, mintha vele történtek volna meg azok az események, amelyek ezeket az érzéseket kiváltják.

A megfogalmazásmódja mindig tiszta, minden kétséget kizáró, mégis ott van benne az empátia, de közben kíméletlen is, a maga őszinteségével, szókimondásával - azzal, hogy nem tűri a mellébeszélést. 

A végefelé elég nagy arculcsapások érik az embert, van a regényben egy olyan mozzanat, ami abszolút nem várt, kiszámíthatatlan, és hát eléggé mellbe vág, ugyanakkor Shriver ettől az, aki - hogy ha eszébe jut valami, nem hinném, hogy egy percig is habozik kimondani (leírni) azt. Nem érdekli, hogy ha megteszi, ki mit gondol majd róla. A szereplőit ő teremti meg, így a sorsukról, a gondolataikról, érzésvilágukról, kimondott szavaikról, meghozott döntéseikről kizárólag neki áll jogában döntéseket hozni. És hát merész döntéseket hoz, nagyon merészeket; gyanítom, hogy a saját életét is valahogy így éli. Merészen, kockázatokat vállalva (de sejtésem szerint nem fölöslegeseket és nem értelmetleneket), nem szorongva, hanem megélve mindazt, amit lehet - és nem akarva megélni azt, amit szerinte nem érdemes. És talán nem félve attól, hogy közben elszalaszt valamit. Persze ez csak teória, nem tudhatom.

Shriver nyers, és értem, hogy ez sokakat riaszt. Engem is néha. Valahogy azt érzem, hogy bátornak kell lenni ahhoz, hogy az ember szembenézzen az írásaival, mármint hogy alámerüljön a mélyére azoknak. És akkor mekkora bátorság kellhet leírni ezeket! Kigondolni, és utána nem lesöpörni az asztalról, hanem világgá kürtölni!

Shriver nem fél beszélni arról, hogy "a cselekvés kockázatát néha néha felülmúlja a nem cselekvés kockázata"; hogy valakinek, aki körül éjjel-nappal azon igyekeznek, hogy meglegyen a kényelme, a leginkább talán az hiányozhat, hogy ő maga teremtse meg ezt a kényelmet; hogy lehetnek olyan dolgok, amik egyszerre testesítik meg a változást és jelképezik a változatlanságot; hogy van, amikor egyszeriben minden egyforma jelentőséggel bír, így tehát olyasmi sem létezik többé, hogy "jelentőség"; hogy a gondolatoknak energiára van szükségük;
és beszél a családról, a család fontosságáról, de ezt sem hétköznapi módon teszi; sőt, a lehető "legnemhétköznapibb" módon.

Meg vagyok győződve arról, hogy Shriver korunk egyik legnagyobb írója, eredeti tehetség, kiváló, zseniális szerző, aki nem csak bátor és szókimondó, hanem szabad szellemű gondolkodó, aki megfelelő szavakba is tudja önteni mindazt, amit kigondol (éppen a megfelelő szavakat és mondatokat használja - ez fontos!), és rá tud venni arra, hogy olyanokon gondolkodj, amiken - valljuk be - nem nagyon szeretnél.