"Istenem, bocsásd meg bűneimet! Egy tizenhárom évvel ezelőtt eltűnt lánynak adom ki magam, aki gazdag.
És halott.
Erica Silvermant négyéves korában rabolták el. Az óvoda elől tűnt el, és azóta sem került elő. Milliomos szülei még ennyi év után is időt és pénzt nem sajnálva próbálják felkutatni őt.
Aztán egy napon csoda történik.
Erica megszökik az elrablóitól, és hazatalál.
Tizenhét éves. Hosszú évektől fosztották meg. Megviselték a történtek, poszttraumás stressz szindrómában szenved. Újra meg kell tanulnia, kicsoda ő, és honnan is jön.
És még valami – ez a lány nem Erica Silverman.
Michelle Painchaud Seattle-ben született, de Hawaiion nőtt fel, ahol azzal ütötte el az időt, hogy cukornádültetvényeken rendezett partikon jelent meg hívatlanul. A macskák és az animék töltik ki azt a kevés gondolatát, amely nem kemény tinik kemény történeteivel kapcsolatosak. San Diegóban, Kaliforniában él, és megtalálható a Twitteren: @michelleiswordy és a Tumblr-ön: michellepainchaud.tumblr.com."
Ismét egy young adult kategória, amely szerintem minden, olvasni szerető adultnak is tetszeni fog.
És íme, ismét egy olyan könyv, amelyikben pontos, abszolút a helyükön lévő mondatok vannak! Juhé!
Michelle Painchaud nagyszerű író, és ez egy baromira jól megírt könyv. Szörnyű, borzalmas (mármint olyan értelemben, hogy a téma megviseli a lelket), de fordulatos, izgalmas, nagyon olvasmányos, ugyanakkor nagyon mély; és amennyire meg tudom ítélni, nemcsak kiválóan megírt, de kiválóan fordított könyv is.
Sajnos azt el kell árulnom - de nem hiszem, hogy nagy titkot osztok meg ezzel -, hogy itt nincs boldog végkifejlet. Az író próbál adni valamifajta feloldást, de nem tudom, hogy ez mennyire lehetséges - ezt mindenki ítélje meg maga.
Mindenesetre letehetetlen könyv, és - még egyszer mondom - kuriózum ez a hihetetlenül ösztönös, mégis (máris) kiforrott stílus. Ez a szerző őstehetség, legalábbis én így gondolom.
Eredeti mondatok, hiteles párbeszédek, remek stílus, és olyan gondolatok, amelyek ütnek - ami gyakran fájdalmas, de hát miért olvasunk, ha nem azért, hogy hasson ránk a történet, vagy ha nem a történet, akkor a gondolkodásmód, az írásmód, akár csupán néhány gondolat - vagy bármi más? Miért olvasunk, ha nem ezért?
Ja, azért, mert ki akarunk kapcsolódni, szórakozni vagy ilyesmi? Az is meglesz.
Könnyed és nehéz olvasmány.
Könnyed stílus, nehéz mondanivaló.
Fájdalmas történet.
Csavarok, fordulatok. Nem kiszámítható. Nem sablonos.
Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy tényleg olvassátok el!
A Gabo Kiadótól megrendelhető!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése