"Egy férj, egy feleség és ez utóbbi aligátorának többé-kevésbé igaz története
Elsie Lavender és idősebb Homer Hickam – ifjabb Homer Hickam leendő szülei – gimnáziumi osztálytársak voltak a nyugat-virginiai szénmezők vidékén, akkor érettségiztek, amikor elkezdődött a nagy gazdasági világválság. Homer megkérte Elsie kezét, ám Elsie inkább Orlandóba utazott, ahol egy Buddy Ebsen nevezetű, táncos lábú színész személyében gavallérja is akadt (igen, arról a Buddy Ebsenről van szó). Ám amikor Buddy New Yorkba költözött, Elsie vele kapcsolatos álmai szertefoszlottak, és végül ismét a szénmezőkön találta magát Homer feleségeként.
Elsie-t nem elégítette ki a bányászfeleség szerepe, ráadásul nap mint nap eszébe juttatta a gondtalan orlandói időszakot Buddy nem éppen szokványos nászajándéka: egy Albert nevű aligátor, aki kis házuk egyetlen fürdőszobájában éldegélt. Végül Homer választás elé állította Elsie-t: „Vagy én, vagy az aligátor!” Némi töprengés után Elsie arra a következtetésre jutott, csak egy dolgot tehet: hazaviszi Albertet.
A Vigyük haza Albertet! egy fiatal házaspár és különös kedvencük megható, vicces és időnként szívszorító történetét mondja el kalandos, ezer mérföldes útjuk során. Meleg és bájosan egyszerű hangvételével – mely már a Rocket Boyst is megszerettette az olvasókkal – Homer Hickam szórakoztató regénye valójában a furcsa és csodálatos érzelemnek állít emléket, amelyet szeretetnek nevezünk."
Elsie-t nem elégítette ki a bányászfeleség szerepe, ráadásul nap mint nap eszébe juttatta a gondtalan orlandói időszakot Buddy nem éppen szokványos nászajándéka: egy Albert nevű aligátor, aki kis házuk egyetlen fürdőszobájában éldegélt. Végül Homer választás elé állította Elsie-t: „Vagy én, vagy az aligátor!” Némi töprengés után Elsie arra a következtetésre jutott, csak egy dolgot tehet: hazaviszi Albertet.
A Vigyük haza Albertet! egy fiatal házaspár és különös kedvencük megható, vicces és időnként szívszorító történetét mondja el kalandos, ezer mérföldes útjuk során. Meleg és bájosan egyszerű hangvételével – mely már a Rocket Boyst is megszerettette az olvasókkal – Homer Hickam szórakoztató regénye valójában a furcsa és csodálatos érzelemnek állít emléket, amelyet szeretetnek nevezünk."
Homer Hickam nagyszerű író. Ezt rögtön az elején leszögezném. Történetszövése, a meseelemek ötvözése a valósággal, a képzelet keveredése a vágyakkal, az emlékeké az álmokkal - regénye során végig olyan írói eszköztárat vonultat fel, amelynek következtében egy csodásan eredeti történet jön létre.
A Vigyük haza Albertet! című regény egy látszólag egyszerűnek tűnő utazást mesél el, amely azonban korántsem egyszerű. Hiszen ha arra gondolunk, hogy mindez nem csupán mese, és tulajdonképpen egy aligátorról van szó, akkor máris megértjük, hogy egy rengeteg kalandot ígérő útnak nézett elébe ez a házaspár már elindulásukkor; és persze ezenfelül jött még az a számtalan nem várt és kiszámíthatatlan fordulat, amelyekre nem készülhettek fel - és amelyek vagy megtörténtek, vagy sem. (És nem is ez a fontos.)
Mit gondolunk az aligátorokról?
Na ugye.
Hát meg fog változni a véleményetek róluk, miután elolvastátok ezt a könyvet. (Persze azért csak óvatosan! Homer sem véletlenül akarta hazavinni Albertet...)
De mégis: egy szerethető állatot látunk, és két olyan embert, akik szeretik őt. És egymást. És mégis választaniuk kell.
Jé-jé-jé...
Ez a könyv szól a sorsról, a végzetről (a Kiszmetről), és szól a hitről, és a nehéz döntésekről.
Egy Utazás története (szó szerint is és minden szereplő sajátos belső utazásáé is), amelynek során mindkettőjüknek folyton újabb és újabb döntéseket kell hozniuk, és közben hagyatkozniuk kell az ösztöneikre, egymás iránt érzett szeretetükre, a Kiszmetre vagy Istenre - tehát a hitükre -, és kitartani ezek mellett a döntések mellett, vagy elvetni, megváltoztatni azokat.
Van egy út, amelyet választunk, és vannak utak, amelyek közül választhatunk - azonban vannak olyan utak is, amelyekre rásodor minket valami általunk láthatatlan és megfoghatatlan erő, és akkor csak az alkalmazkodás marad a helyzethez.
Az elfogadás. Netán a rádöbbenés, hogy szeretjük azt az utat. És fontos nekünk.
A Vigyük haza Albertet! egy nagyon különleges történet, amelynek során Elsie rájön, hogy ki Homer, Homer rájön, hogy ki Elsie, és Elsie rájön, hogy ki Elsie, és Homer is rájön, hogy ki ő maga.
Nehéz megfogalmazni, hogy mitől olyan különös(en szép) ez a regény, hiszen annyi történet születik belső utazásokról és nagy ráismerésekről. Talán attól, hogy ebben nincs kimondva a "Nagy Ráismerés". Csak éli két ember azt az életet, amit élniük kell. Pedig gondolnak rá, hogy máshol vagy mással szeretnének lenni; mégis egymás mellett vannak.
És lemondanak Albertről, amikor az nem is akar szabad lenni, és miközben nem is akarnak elválni egymástól. Mert azt súgja nekik egy belső hang (na jó, először még Homer), hogy ezt kell tenniük.
Igen, vannak döntések, amelyeket meg kell hozni, és dolgok, amelyeket meg kell tenni, és ezek mögött nem mindig tudunk racionális okot keresni. Nem is kell.
Elsie és Homer megtette, amiről úgy érezte, hogy a dolga; a többit a Kiszmetre bízta.
És valóban bíztak benne, hogy az az útjukon tartja őket. De ami a lényeg: ők minden kísértés és nehézség ellenére is azon maradtak. A saját, közös Útjukon. És nem hiszem, hogy valaha is megbánták volna.
Jé-jé-jé...
A Vigyük haza Albertet! ITT megrendelhető.
A Vigyük haza Albertet! című regény egy látszólag egyszerűnek tűnő utazást mesél el, amely azonban korántsem egyszerű. Hiszen ha arra gondolunk, hogy mindez nem csupán mese, és tulajdonképpen egy aligátorról van szó, akkor máris megértjük, hogy egy rengeteg kalandot ígérő útnak nézett elébe ez a házaspár már elindulásukkor; és persze ezenfelül jött még az a számtalan nem várt és kiszámíthatatlan fordulat, amelyekre nem készülhettek fel - és amelyek vagy megtörténtek, vagy sem. (És nem is ez a fontos.)
Mit gondolunk az aligátorokról?
Na ugye.
Hát meg fog változni a véleményetek róluk, miután elolvastátok ezt a könyvet. (Persze azért csak óvatosan! Homer sem véletlenül akarta hazavinni Albertet...)
De mégis: egy szerethető állatot látunk, és két olyan embert, akik szeretik őt. És egymást. És mégis választaniuk kell.
Jé-jé-jé...
Ez a könyv szól a sorsról, a végzetről (a Kiszmetről), és szól a hitről, és a nehéz döntésekről.
Egy Utazás története (szó szerint is és minden szereplő sajátos belső utazásáé is), amelynek során mindkettőjüknek folyton újabb és újabb döntéseket kell hozniuk, és közben hagyatkozniuk kell az ösztöneikre, egymás iránt érzett szeretetükre, a Kiszmetre vagy Istenre - tehát a hitükre -, és kitartani ezek mellett a döntések mellett, vagy elvetni, megváltoztatni azokat.
Van egy út, amelyet választunk, és vannak utak, amelyek közül választhatunk - azonban vannak olyan utak is, amelyekre rásodor minket valami általunk láthatatlan és megfoghatatlan erő, és akkor csak az alkalmazkodás marad a helyzethez.
Az elfogadás. Netán a rádöbbenés, hogy szeretjük azt az utat. És fontos nekünk.
A Vigyük haza Albertet! egy nagyon különleges történet, amelynek során Elsie rájön, hogy ki Homer, Homer rájön, hogy ki Elsie, és Elsie rájön, hogy ki Elsie, és Homer is rájön, hogy ki ő maga.
Nehéz megfogalmazni, hogy mitől olyan különös(en szép) ez a regény, hiszen annyi történet születik belső utazásokról és nagy ráismerésekről. Talán attól, hogy ebben nincs kimondva a "Nagy Ráismerés". Csak éli két ember azt az életet, amit élniük kell. Pedig gondolnak rá, hogy máshol vagy mással szeretnének lenni; mégis egymás mellett vannak.
És lemondanak Albertről, amikor az nem is akar szabad lenni, és miközben nem is akarnak elválni egymástól. Mert azt súgja nekik egy belső hang (na jó, először még Homer), hogy ezt kell tenniük.
Igen, vannak döntések, amelyeket meg kell hozni, és dolgok, amelyeket meg kell tenni, és ezek mögött nem mindig tudunk racionális okot keresni. Nem is kell.
Elsie és Homer megtette, amiről úgy érezte, hogy a dolga; a többit a Kiszmetre bízta.
És valóban bíztak benne, hogy az az útjukon tartja őket. De ami a lényeg: ők minden kísértés és nehézség ellenére is azon maradtak. A saját, közös Útjukon. És nem hiszem, hogy valaha is megbánták volna.
Jé-jé-jé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése