"Kicsoda valójában a százhatvannyolc emberéletet követelő repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője, a háromhónapos csecsemő, akit a média Szitakötőnek nevezett el 1980 karácsonyán? Két család harcol érte foggal-körömmel, az egyik dúsgazdag, a másik szegény.
Tizennyolc évvel később mozgásba lendülnek az események: egy nagyvonalúan megfizetett magándetektív azt állítja, rájött az ügy végső megoldására. De golyót repít a fejébe. Vagy meggyilkolták? Éveken át írott füzetében részletesen összefoglalja az egész nyomozást. Párizsban, Normandiában, a Jura hegységben és Törökországban bonyolódik az izgalmas történet, míg végül lehull minden álarc. Kik keresztezik Szitakötő útját? Miért történik körülötte annyi rejtélyes haláleset, gyilkosság, öngyilkosság?
Michel Bussi hatodik, nagy sikerű, számos díjjal kitüntetett krimije tavaly jelent meg hazájában, máig 275 000 eladott példánnyal büszkélkedhet, és hamarosan film is készül belőle, eddig tizenkilenc nyelvre fordították már le."
______________________
Bussi korábban olvasott regénye után nem volt kérdés, hogy ezt a könyvét is el kell olvasnom - bár a olvasás sorrendje fordítva történt, mint a könyv megírásáé. De tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az írónak melyik regényét olvassa először az ember - ez is kiforrott és hihetetlen alapossággal, részletességgel megírt, ami végig fenntartja az érdeklődést, és persze a csattanó sem marad el a végén.
Ne csak egy krimiszálra, rejtély kibogozására számítson, aki olvassa - ennél sokkal többről van szó. Az író bepillantást enged két - gyötrődő, elkínzott - család életébe, kételyeibe, vívódásaiba, amiből remélik, hogy van kiút, de ez csak nagyon sokára jön el számukra, és nem is úgy, ahogy szeretnék; a katarzis elmarad, főleg mivel olyan végkifejlet nem is lehetséges, ami mindenki számára kielégítő lenne.
Sajnos ebben a történetben eleve kódolva van már a legelején a szereplők (legalábbis nagy részük) boldogtalansága, ami az olvasó számára is kínzó - ami rámutat Bussi nagy írói erényére. Úgy ír, hogy elkerülhetetlen legyen az olvasás közbeni empátia, annak a vágya, hogy bárcsak ne történt volna ez meg. Mint amikor többedszer nézel meg egy filmet, tudod, hogy mi lesz a vége, és mégis azt kívánod, sőt reméled is, hogy hátha ezúttal más lesz a befejezés... Itt az író nem hagy kétséget afelől már a legelső oldalakon sem, hogy mindenki számára nem lesz hepiend - és mégis reméled, hogy van...
Szereplői ebben a könyvében is élők és hitelesek, a történések letaglóznak, a csattanó megdöbbent, az emberi esendőség rabul ejt, és szeretnéd, hogy mégis, mégis valahogy mindenki boldog legyen.
Érdekes és torokszorító megfigyelni azt, hogy kiből mit váltott ki a sokkoló dráma - hogy hányan lehettek volna mások, másmilyenek, hányan lehettek volna boldogok, hány ember élhetett volna jobb életet... Ennélfogva pszichológiai elemzésekben is bővelkedik ez a regény, és a jellemfejlődések bemutatása is olyan pozitívum, ami az élvonalba emeli Bussi művét.
A regény értékét még tovább növeli az, hogy Bussi műveltsége, tudása és tehetsége okán olyan szerző, aki krimiíróként és szépíróként egyaránt megállja a helyét - és minthogy e két műfajt ötvözi regényeiben, a minőség garantált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése