"Elsa majdnem nyolcéves, és „különleges”. Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Olykor Elsa is bolondnak tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol az ő mássága ünnepelt erény, s ahol, mint lovag, bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan szüksége is lesz Elsának. Nagymama ugyanis meghal, s leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyekről elbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez – jobbára házbéli szomszédaikhoz –, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják."
____
Az Ove után Fredrick Backman megint csodás művet hozott létre. Végig nagyon élveztem a történet folyását, de az utolsó 60-80 oldal aztán főleg hibátlan volt. A történetvezetés, a karakterek fejlődése, az olvasó számára annak a lehetősége, hogy a dolgok mélyére lássunk, és az abszolút nem várt fordulatok.
Backmant nagymértékben jellemzi az empátia, az emberség, kiváló a humora, egyéni a látásmódja, az irónia pedig csak javára válik a történetnek és a szereplőknek.
Backman nagyszerű történetmesélő; azonnal magával ragad, amint megízleled különleges írás- és szemléletmódját. Éleslátása bámulatos: ráirányítja olyasmire is a figyelmedet, ami fölött elsiklanál - ami fölött el is siklasz a hétköznapokban.
Humora megmutatkozik például a következő sorokban:
"Nagymama szerint a hatékonyság ökörség, és magasról tett rá, hogy vajon a konfliktusok károsak-e rá nézve. Elsa hallotta egyszer, hogy az egyik orvos anya kórházában azt mondta, hogy nagymama "olyan ember, aki képes vitát szítani egy üres szobában", de mikor Elsa ezt elmesélte nagymamának, nagymama mogorván nézett: "Lehet, hogy a szoba kezdte, erre nem gondolt senki?""
És egy másik kedvenc részem:
Elsának, a nagy Harry Potter-rajongónak azt mondja az édesapja, aki még járatlan a Harry Potter-témában:
"- Van egy Harry Potter-film is, tudtad?
Elsa elnézően cirógatja meg az arcát.
- Apa. Szeretlek. Tényleg. De te valami barlangban laksz?
- Tudtad? - lepődik meg apa.
- Mindenki tudja, apa."
És a dolgok mélyére ásásnak egy ékes példája (röviden amit tudni kell ennek a párbeszédnek a megértéséhez, az az, hogy a nagyi egykor sokat utazott távoli tájakra gyógyítani, amikor kicsi gyereke volt):
"Anya a keze után nyúl, mikor feláll, és mikor Elsa már épp elindulna kifelé, anya félálomban azt suttogja:
- Az emberek sosem mondták volna, hogy a nagyapád rossz apa volt, ha ő utazott volna el életeket menteni a nagymamád helyett...
- De, én! Én mondtam volna! - vagdalkozik Elsa.
- Tudom, ezért vagy te a jövő - mosolyog anya."
Még egy sor, amit nagyon szerettem ebben a könyvben:
"Barátságosnak lenni választás kérdése."
És Backmantól egy idézet, amely sokat elárul arról, hogy milyen öniróniával, humorral és empátiával találkozhatunk az írásaiban:
"Köszönöm, hogy az olvasóm vagy! A te furcsa ízlésed nélkül minden valószínűség szerint kénytelen lennék rendes munka után nézni."
Nem nagyon szoktam idézni a könyvekből, de ebből muszáj volt. Ugyanis a Backman történetéből kiragadott sorok sokkal beszédesebbek, mint amit én mondhatnék erről a fantasztikus regényről.
A fordítónak külön minden elismerésem, mert szerintem annyira érezte az író stílusát, hogy jobb fordítás ennél nem is születhetett volna.
Mindenkinek nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom Fredrik Backman könyveit, akár humoros írásra, akár szomorú történetre, akár letehetetlen regényre, akár izgalmas fordulatokra vágyik.
Az Animus Kiadótól megrendelhető ITT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése