"Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.
De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.
És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…
A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.
Robert Galbraith
J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat, az Átmeneti üresedés és az első Cormoran Strike-regény, a Kakukkszó szerzőjének írói álneve.
A Kakukkszó J. K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye."
----
Hogyan tud valaki ilyen különböző stílusok mindegyikében remekművet alkotni? Zseniális szerzővel van dolgunk, de hát ezt nem először - és, gondolom, nem is utoljára - szögezem le.
Nem volt még olyan könyve Rowlingnak, ami ne tetszett volna; az eddig olvasott két krimijét is remek könyvnek tartom. De A selyemhernyó sokkal jobban tetszett, mint a Kakukkszó, mert úgy érzem, mostanra talált rá a "Robert Galbraith-féle" írói hangjára igazán. Kiforrott, nem túlírt, nem lassú, de az eseményeket és a karaktereket is alaposan ábrázoló regény.
A könyv minden szereplője és a cselekmények, mozzanatok legapróbb részletei is olyan körültekintően kidolgozottak, ami tényleg bámulatra méltó. És mindezt úgy teszi, úgy teremt a részletek kifejtésével teljesen élő eseményeket és karaktereket, hogy azok sosem unalmasak, sosem dagályosak, sosem túlbeszéltek, mindig éppen úgy jók - úgy érzed: pont úgy történnének a valóságban is -, ahogy Galbraith leírta azt.
A főszereplők magánéletének szálai legalább annyira érdekfeszítőek, mint az, hogy ki a gyilkos. (Bár meg kell jegyeznem, hogy sokszor eszembe jutott a könyv olvasásakor az USA Today által írt mondat: "A selyemhernyó utolsó mondatától repesni fog a szíve azoknak az olvasóknak, akik megszerették a regény mélységesen szimpatikus szereplőit.", azonban ennek a bizonyos utolsó mondatnak az olvasásakor rá kellett jönnöm, hogy ez az ajánlás csupán hatásvadászat volt, mégpedig teljesen szükségtelen, amire egy ilyen regény nem tart igényt.)
A végén a köszönetnyilvánításnál viszont külön érdekesség volt számomra megtudni, hogy amikor a kiadó az első Robert Galbraith-regényen dolgozott, akkor még maguk a szerkesztők sem tudták, hogy ki a szerző. Tetszik, hogy Rowling egy-egy mondattal beavatja az olvasókat ilyen 'kulisszatitkokba'.
Már megjelent a harmadik Galbraith-krimi is, a Gonosz pálya, arról is be fogok számolni, de biztos vagyok benne, hogy azt is ugyanúgy fogom kedvelni, mint az első két regényt.
A Gabo Kiadótól megrendelhető!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése